22. fejezet

Hogy örülök-e a két lány ötletének? A válaszom egyszerűen rövid, tömör és lényegre törő… Nem… Nem akarok bulizni jelenleg. Hiszen abban is biztos vagyok, hogy nem egyedül lennénk. Több pilóta barátnő is itt van jelenleg, akikről tudom, hogy jóban van Rosieval és Isaval. Tehát egy szavukba kerül és azonnal ugranak. A táskámból jó pár ruhadarabomat rángattam már elő amit kiterítettem az ágyra és csak bámultam őket.

- Szabad.-szólaltam meg miközben kopogtak. Nagyot sóhajtottam és a szőke fürtjeimet kezdtem el fésülni, hogy ne olyan legyen, mint az oroszlán sörénye. Meglepetésemre Sebastian lépett be az ajtón. Rövid nadrágot és pólót viselt.

- Szia Naty.-mosolygott rám.

- Hogy kerülsz ide?-csodálkozva fordultam felé.

- Csak tudni akartam te mész-e a buliba…

- Tudsz a buliról?

- Igen… De úgy látom te is hivatalos vagy rá.

- Igen. De semmi kedvem sincs hozzá.

- Menj el kérlek.-bukott ki belőle hirtelen a mondat, ami miatt lefagytam.- Szeretném, hogy elmenj te is és szeretném, hogy figyelj Rosiera.

- Azt akarod, hogy babysitter legyek?-kérdeztem vissza.

- Figyelj ott lesz Nicole és a többiek is… Tudom hogy buliznak. Kell egy ember aki figyel rájuk.

- Utállak ilyenkor.-dünnyögtem.

- Megteszed nekem?-terült el egy mosoly az arcán. Izgatottan fészkelődött az ágyam szélén. Felnyögtem csak és a szemeimet forgattam.

- Van más választásom?-kérdeztem vissza.

- Talán…

- Dehogy van. Próbáljam megmenteni Rosiet attól, hogy hülyeséget csináljon. Értem.-nyögtem fel.

- Hogy hálálhatnám ezt meg neked?

- Sehogy se tudod.-nyögtem fel és Sebastian csak felpattant az ágyról és egy puszit nyomott az arcomra. Szemeimet forgattam újra, hiszen hízeleg. Nagyon jól tudom, hogy hízelgéssel akar levenni a lábamról.

- Nyalis vagy!-dohogtam magam elé.

- A feketét vedd fel. Az eléggé szexi. Kiemeli amit kell.-fordult vissza az ajtóban, hiszen biztos voltam benne, hogy hallotta a megjegyzésemet.

- Disznó és nyalis is vagy!

- De pontosan így szeretsz…

…Isa és Rosie természetesen nem okozott csalódást, mivel a rövidke autóút során közölték velem még pár lányt meghívtak az estére.

- Kiket?-nyögtem fel miközben leparkoltam a klub előtt.

- Nicole… Isabellat…-kezdte el sorolni Isa a neveket ártatlanul.

- De ha már Isa jön akkor meg kellett hívni Catherinet is.-szólt közbe váratlanul Rosie. Ledermedtem, de egyik lányra se néztem. Rosie halkan kuncogni kezdett amivel bizonyította azt amit eddig is sejtettem. Már spicces. Így már azt is megértem, hogy Sebastian mért kért meg arra, hogy pesztrálkodjak.

- Remek.-dohogtam és kikaptam a táskámat és ki is pattantam a kocsiból. Látványos a kiborulásom tudom, de jelen pillanatban nem tudom magam fékezni. A két lány fele olyan tempóban kászálódott ki a kocsiból.

- Minden rendben?-ráncolta a homlokát Isa.

- Persze.-bólogattam.

- Nem úgy tűnik.

- Cseppet kínos nem?

- Mi?-kotyogta közbe Rosie miközben a ruháját igazgatta magán.

- Az exem barátnőjével bulizzak?-horkantottam fel.

- Mind a ketten tovább léptetek. Heikki is és te is.

- Nem erről van szó… De mindegy. Menjünk.

Nem kellett kétszer kérnem a lányokat, hiszen azonnal elindultak befelé. Most már szinte biztosra tudom, hogy nem jó ötlet ez a buli. Semmi jó se fog kisülni. De lenyelem a békát és tartom magam. Tartanom kell, hiszen régen minden az én hibám volt…

…Asztalnál ücsörgök egyedül és az ujjaimmal körözök az üdítős pohár száján. A lányok a táncparket közepén szórakoznak. Felszabadultnak érzik magukat és ez jó. Ők legalább jól érzik magukat. A mobilomat elő halásztam és pötyögtem egy sms-t Ikernek: „Hiányzol!” Ennyi állt benne röviden és tömören. Mikor megnyomtam a küldés gombot csapódott mellém Rosie, majd Catherine.

- Mit iszol?-kapott a poharam után a finn lány és bele szagolt.

- Baracklevet.

- Semmi alkohol?-ráncolta a homlokát.

- Mivel én vagyok a sofőrötök így semmi alkohol.

- Ohh… Tényleg.-jött rá a finn lány és saját magán kuncogott.

- Kérdezhetek valamit?-szólalt meg Catherine. Kíváncsian néztem fel rá, hiszen nem tudtam pontosan nekem címezte-e a kérdést. Rosie éppen a koktélját szürcsölte és a tekintete ugrált köztünk.

- Igen?

- Minek jöttél vissza?-bukott ki belőle a kérdés, amitől még inkább meglepődtem.

- Tessék?

- Minek jöttél vissza? Senki se kérte, hogy vissza gyere. A barátaid már túl tették magukat rajtad…

- Állj!-csattantam fel.- Te csak egy emberre gondolsz jelenleg és az Heikki.

- Ő is túl tette magát rajtad, de azzal, hogy itt vagy csak összezavarod.

- Te tőlem félsz?-szinte elnevettem magam. A két német lány… A két Isabella is megjelent az asztal körül és értetlenül pislogtak rám. Vagyis ránk.- Catherine te félsz tőlem? Elhiheted, hogy nem kell. Heikki veled van. És szerintem szeret téged. Azzal csak magadnak ártasz ha nem bízol benne.

- Benned nem bízok.-jelentette ki komolyan.

- Kathy ne csinálj jelenetet.-szólalt meg Timo Glock Isa-ja.

- Nem csinál jelenetet. Csak elmondja a véleményét.-húztam meg a vállam és szigorúan néztem csak az angol lányra. Tudom mondandója nagy részét jogosan kaptam… De nem engedhetem meg magamnak, hogy megtörve lásson. Nekem is van egy bizonyos tartásom és önérzetem.- De Catherine… Nekem van barátom. Jól meg vagyunk. Igaz a munkája miatt jelenleg Dél-Afrikában tartózkodik, de kölcsönös a bizalom köztünk. Ő megbízik bennem… és én benne. Az, hogy te nem bízol meg Heikki-ben az nem az én bajom.

Lecsúsztam a bárszékről és a cuccaimat szedtem össze. Elhatároztam én ebben a pillanatban nem maradok, és ha jön Rosie és Isa jön… De ha nem akkor nem. Mindenki hápogott egy kacsa.

- Mi van Csajok? Döglődik a buli?-jelent meg hirtelen mellettünk Nicole.

- Nem. Csak én megyek. Dolgom van!...

…Csörög a mobilom. Egyre hangosabban zenél és rájöttem ez nem az ébresztőm. Nagyot nyögve másztam ki az ágy szélére és tapogattam ki a mobilomat az éjjeli szekrényen. Hunyorogva próbáltam elolvasni a kijelzőn szereplő nevet, de mivel ez nem igazán ment arra döntöttem inkább felveszem.

- Igen?-szólaltam meg, pedig nagy késztetést éreztem, hogy elküldöm a fenébe a zaklatómat.

- Szia Naty! Zavarok?-hallottam meg Alvaro hangját. Vidámnak tűnik.

- Bati… Ha hiszed, ha nem… Itt még csak hajnali 2 van. Aludtam és aludnék most is.

- Mi az? Szar napod volt?-jött rá azonnal.

- Inkább csak szar este. De nem akarok most róla beszélni.

- Ittál?-bukott ki belőle őszintén a kérdés.

- Egy kortyot se ittam egész este. Nem én csináltam a balhét. De mindegy. Miért hívtál az éjszaka közepén?-álltam fel az ágyról és mezitláb lassan sétáltam az ablakhoz. Éppen elhúztam a függönyt és láttam ahogy elterül alattam Montreal csodás látképe.

- Elköltözök… Mármint te és Iker összeköltöztök a világbajnokság után… Így én se akarok Barcelonában maradni.

- És?-lassú a felfogásom így az éjszaka közepén.

- Madridba vettem egy lakást.

- Ez komoly?-fogtam fel, hogy mit mondott.

- Igen. Minek maradjak Barcelonában ha te nem leszel már ott?-tette fel a kérdést, amivel egy apró kis mosolyt csalt az arcomra.

- Szeretlek Bati.-mosolyogtam.

- Én is szeretlek.

- Voltál dokinál?-tértem át rögtön rá.

- Minek mentem volna dokihoz?

- A kulcscsont törésed… A borda törésed… Soroljam még?

- Több mint egy hónapja buktam.

- De összetörtem magad. És eléggé.

- Jajj nyugi anyuci. Nincs semmi bajom.

- Bolond vagy!-állapítottam meg.

- De így is szeretsz ahogy mondtad.

- Hagyj inkább aludni!-nevettem fel vidáman.