18. fejezet

A török hétvége után egyenesen Svájcba utaztam Sebastiannal. Bár be kell vallanom jelenleg szívesebben mentem volna Madridba, de ezt a két napot kibírom itt. Azt hiszem a német barátomnak is jelenleg szüksége van annyira a támogatásomra, mint Alvaronak vagy éppen Ikernek. Az utazótáskámat megfogtam és indultam el Seb után, aki rám mosolygott először.

- Minden rendben?-kérdezett rá ahogy a kezét a táskámért nyújtotta.

- Ezt viszem én nyugi. Amúgy minden rendben. Csak szeretnék egy kávét. Egy jó kávét végre.-nyögtem fel.

- Ezen nem csodálkozok. Te és a kávé elválaszthatatlan páros vagytok.-jelentette ki, ami miatt egy jó ízű kacagás tört ki belőlem. A szabad kezével átkarolta a vállamat és elindultunk a kijárat felé.

- Kocsid itt van?

- Nincs.-rázta meg a fejét.

- Akkor taxival megyünk?

- Nem. Vagy is az a leghelyesebb kifejezés, hogy értünk jön egy jó barátom.-húzta meg a vállát Sebi.

- Rajtam kívül vannak barátaid?-csodálkoztam el. A német homlokát ráncolva pillantott rám és egyszerűen nem tudtam komoly maradni. Egyszerűen kitört belőlem egy jó ízű hangos kacagás.

- Már megint valami hülyeséget mondott?-szólalt meg mögöttem egy férfi. Hirtelen ledermedtem, és kellett pár pillanat mire rájöttem ki is az. De azért megfordultam.

- Kimi!-öleltem meg a finnt, aki először csak felnyögött és megpaskolta a hátamat.

- Nagyon örülök én is, hogy látlak. De mi lenne ha haza mennénk és nem itt a reptéren örvendeznél tovább nekem.-ajánlotta fel és Sebastian hangosan kacagott, miközben a táskáinkat a Mercedes hátuljába pakolta.

- De örülj neki, mert felkeltetted az érdeklődését.

- Héé… Ez elég két értelmű volt.-állapítottam meg…

…Sebastian házához mentünk ahol elsőnek lepakoltunk, majd a barátom azonnal kávét főzött nekem. Kimi csak lazán vetette le magát a kanapéra és némította el az eddig idegesítően hangoskodó mobilját. A kanapé karfájára ültem le én is és Sebi a kezembe adta a bögrét.

- Köszönöm.-mosolyogtam rá hálásan.

- Semmiség, meg remélem nem leszel most már hisztis.-vonta meg a vállát és erre csak nyelvet öltöttem rá.

- Gondolkoztam.-szólt közbe Kimi.

- Te olyat is tudsz?-húztam el a számat egy vigyorra ami miatt ő lazán bemutatott nekem.- Oké… Ezt igennek veszem. Nos… Min gondolkoztál?

- Elmehetnénk motorozni. Motokrosszozni.-húzta el a száját egy jellegzetes vigyorra a finn. Ezt a mosolyt elég ritkán látják az emberek.

- Benne vagyok!-vágtam rá azonnal. A két férfi csodálkozva pillantott rám, de csak megvontam a vállam.- Most mi van? Attól, hogy Alvaro eltörte a kulcscsontját én nem fogom.

- Arra én nem vennék mérget.-hagyta rám a német, mire csak a szemeimet forgattam a háta mögött…

…Iszonyatosan jól éreztem magam a két férfi társaságában. Nem fogtuk vissza magunkat és így az se zavar, hogy úgy érzem magam, mint akin átgyalogolt egy egész elefánt csorda. A hajamat törölgetve sétáltam ki a nappaliba, ahol csak Kimi terpeszkedett a kanapén és unottan nyomkodta a tv-t.

- Sebastian hol van?-tettem fel csendesen a kérdést.

- Az asszonnyal beszélget.-vonta meg a vállát.

- Hannaval?-egyszerűen úgy éreztem meg kell ezt kérdeznem. Kimi harsányan felnevetett.

- Tehát te is tudsz Rosieról?

- Elég sok mindent tudtam meg rövid idő alatt.-húztam meg a vállam és a szőke tincseimet kicsikét megráztam.

- De te nem nézted végig az egészet. Ahogy hónapokig hülyítették egymást. Kölcsönösen. Hogy egymásba szerettek, de mind a ketten gyávák voltak.

- Rosie terhes volt.-szólaltam meg amivel elértem, hogy Kimi csendbe maradjon.- Terhes volt… Elmondta Sebinek, hogy nem tartja meg.

- Pedig szerelmesek.-állapította meg.

- Sokra mennek vele. Látod, hogy mi van.-húztam meg a vállaimat. Csak felnyögött és eldőlt a kanapén. A lábát keresztbe feltette és az egyik kezét a feje alá húzta.

- Sebastian kezdte… Ő kezdett udvarolni neki…

- Nem kellene erről beszélnünk ugye tudod?-kérdeztem vissza, mire csak a szemeit forgatta.

- Most órákig ellesznek. Azt is elfelejtette szerintem, hogy itt vagyunk.-legyintett.- De figyelmeztettem őket.-tért vissza a gondolatai elejére.- Mind a kettőjüket figyelmeztettem… Azonban Rosie bele zúgott és ezt ő is tudta.-bökött az ajtó felé.

- De úgy vettem észre, hogy Sebastiannak se közömbös a lány.

- Dehogy közömbös. Úgy bele zúgott mint vak ló a gödörbe.

- Akkor nem értem őket.-ráztam meg a fejemet.

- Jajj Natalien! Ne légy ennyire naiv. Szőke vagy és nem hülye.-jelentette ki vér komolyan, amivel elérte, hogy ledöbbenjek először.

- Kimi!-vinnyogtam a nevét, mire még inkább úgy nézett rám mint egy idiótára.

- Most mi van? –tárta szét a karjait.

- Semmi… Semmi…-ráztam meg a fejemet.- Csak az a baj kedvelem a lányt is.

- Ez miért lenne baj?-csodálkozott el a finn.- Barátokra szüksége van az embernek…

…Másnap kora reggel értem Madridba. Fáradt, de még is boldog voltam. Ez a fél nap Svájcban feltöltött és így talán jobban ki fogom bírni az elkövetkezendő időszakot. Iker hiányát. A rengeteg munkát és az utazást. Ikerrel már indulás előtt beszéltünk és meg van az a hely ahol találkozni fogunk. A belvárosban egy kávézóba. A taxi leparkolt a megadott cím előtt és a sofőr segített kiszedni a csomagjaimat. Kifizettem az utat és a napszemüvegemet a homlokomra bigyesztettem. Ahogy körbe pillantottam Iker már felém sétált. Kockás inget és farmert viselt. Rám mosolygott amivel mindig képes levenni a lábamról. Elengedtem az utazó táskámat és a nyakába borultam. Megnyugtatott ahogy a karjai közé zárt és a nyakamba csókolt. Most jövök rá úgy igazán, hogy mennyire hiányzott.

- Szia Édesem.-suttogta nekem és megcsókoltam válasz helyett.

- Iszonyatosan hiányoztál nekem Iker.-pislogtam rá nagy szemekkel, mire felnevetett és megsimogatta az arcomat.

- Valahogy reménykedtem benne, hogy ezt mondod.-puszit nyomott az ajkaimra. Megfogta az egyik kezével az én kezemet, majd a táskámat. Szorosan kapaszkodtam a karjaiba és lassan elindultunk az asztalok felé. Az egyik asztalnál megpillantottam Rosiet és Sergio Ramost, aki szintén focista.

- Sziasztok!-köszöntem mosolyogva nekik. Mind a ketten felemelkedtek a székről és puszit kaptam tőlük. Igazából a férfin meg se lepődök, de a lány eddig nem volt ennyire közvetlen. Eddig olyan távolságtartó volt… Bár tudom, hogy a helyzet se volt egyszerű amiben megismertük egymást.

- Ti hogy kerültök ide?-kérdeztem rá mosolyogva.

- Ikerrel volt találkozóm.-szólalt meg a sevillai amin meg se lepődök, hiszen általában ő adja meg minden kérdésre először a választ.

- Igazából nem rád voltam kíváncsi Sese.-eresztettem meg egy bűbájos mosolyt miközben Iker a vállamnál átkarolt. A válaszomat hallva felnevetett.

- Valahogy éreztem.-sóhajtott fel a honfitársunk.

- Jól megérdemelt pihenőmet töltöm a korai vizsgák után így eljöttem Madridba.-szólalt meg Rosie miután abba hagyta a nevetést.

- Sergio mi lenne ha hoznánk a lányoknak valami sütit?-kapott észbe a kapus párom és felemelkedett a székről. Sese először értetlenül pislogott majd úgy pattant fel, mint akit megszúrtak egy gombos tűvel. Iker szájon csókolt.

- Rögtön itt vagyunk.-motyogta nekem.

- Rendben.-bólintottam. Kettesben maradtunk a finn lánnyal így végre kinyöghette azt a kérdést, ami az érkezésem óta nyomta a lelkét.

- Vele voltál? Már mint Sebastiannal Svájcban?-húzta végig az ujjait a pohár száján.

- Igen. Vele.-bólintottam lassan.

- És…?

- Vele volt-e Hanna?-fejeztem be a ki nem mondott kérdését.- Rosie ez így nagyon hosszú beszélgetás lesz, ha minden kérdésedet be kell fejeznem. Amúgy nem volt ott… Sebastian és Kimi volt ott.

- Kimi…- hümögött maga elé bámulva.

- Tudom, hogy ő is tudja.

- Mindenki tudja már… Vagy legalább is majd nem mindenki. De Natalien… Már édes mindegy nem. Elszúrtuk… Bele szerettem, de ő úgy is Hanna mellett marad. A biztonságot és a megszokást választja a szerelem helyett.

- Rosie…-sóhajtottam fel kicsikét szomorkásan.

- Ezért érthető a döntésem. Fiatal vagyok és egyszerűen egyedül nem ment volna. Egyedül… Nélküle nem tudtam volna megcsinálni. Lehet, hogy idővel bánni fogom azt, amit tettem… De van lehetőségem… Tudom, hogy Sebastian megutált… De lehet jobb is így.

- Nem ítélek el Rosie. Nyugi.-szorítottam meg a kezét mosolyogva.