36. fejezet

Hatalmasat sóhajtottam és biggyesztettem az orromra a napszemüvegemet. Mosolyogva pislogtam Alvarora aki fülig érő szájjal beszélget a spanyol tv egyik munkatársával. Tudom boldog a barátom. Megcsinálta. Már most lassan kijelenthető, hogy meggyógyult a sérüléséből. Mozgását már nem igazán befolyásolja a csonttörése, de kitudja a motoron, hogy fog szerepelni.

-Bati… Sajtótájékoztató!-szólaltam meg, hogy emlékeztessem rá nem is ér rá  annyira mint gondolná.

Persze ő most nagyon is boldog, hogy itt lehet így egyáltalán nem baj a jelenlétem, hiszen kordába tartom a pályán kívüli dolgait.

-Nem felejtettem el!-szaporázta a lépteit felém.

- Hiszi a fene.-legyintettem. Általában hajlamos arra, hogy elfelejtsen dolgokat. Olyan dolgokat amik csak nehezítik az életét és valljuk be egy sajtótájékoztató pontosan ilyen.

- Itt is vagyok.-nyomott egy puszit az arcomra.

- Ne hízelegj Bati. –forgattam a szemeimet és hagytam, hogy a vállamra rakja a kezét.

- Mi az Naty? Annyira komoly vagy most.-szólalt meg pár perc hallgatás után. Tudom nagyon jól, hogy úgy ismer mint a tenyerét.

- Beszélek Martinez úrral.

- Tessék?-torpant meg hirtelen és azt hittem abban a szent pillanatban orra fogok esni. Felsőmet igazgatva néztem a barátomra aki úgy tűnik lecölöpölt egy helyben.

- Most miért nézel így rám Alvaro?

- Miért nem szóltál erről?-kérdezett vissza sértődötten.

- Hát… Most szólok.-vontam meg a vállam.- Alvaro hetek óta győzködsz te is… Megkaptam a végső megerősítést tőletek…

- Tőlünk?

- Te… Ramos.

- Akkor elvállalod.-állapította meg.

- Igen. Alvaro félek… Félek, hogy le fogok szerepelni… Nem attól félek, hogy bukok vagy hasonló. Inkább azt, hogy be fogok égni. Nem érzem magam felkészültnek. Fogalmam sincs, hogy mit fogok csinálni.

- Naty te most pánikolsz?-lepődött meg Alvaro.

- Igen… Nem.-vágtam  rá nem túl megfontoltan. A barátom arcán átfutott egy aprócska mosoly és tett egy lépést felém majd óvatosan megölelt…

…Szombat este van és éppen beléptem a kihalt hospitalityba. Késő van már és a csapatok nagy része már visszatért a szállódákba, hogy kipihenjék magukat a holnapi napra. Két napja kértem időpontot a találkozóra és a kezdeti bátorságom egy pillanat alatt elszállt. Lélegzett visszafojtva kopogtam az ajtón és hamar meghallottam Jorge Martinez hangját.

-Szabad.

-Jó estét Uram.-léptem be az ajtón.

- Kedves Natalien.-mosolygott rám és fura mód megnyugtató érzés fogott el tőle. Persze. Ért az emberekhez. Tudja mi folyik, milyen érzések vannak jelen egy versenyzőben.- Már vártalak.

- Bocsánat, hogy ilyen sokat kellett rám várnia. Sajnálom.

- Foglalj helyet.-mutatott az üres székre. Biccentettem csak és megtettem amire kért. Izzadt tenyereimet jobb híján a farmer nadrágomba töröltem és kínosan billegtem egy kicsit előre hátra. Az idősebb honfitársam pedig azzal a megnyugtató mosollyal az arcán várta, hogy végre valahára megszólaljak.

- Nos…-szólaltam meg rekedtes hangon.- Elvállalom az ajánlatát Uram, ha még lehetséges. Tudom túl sokat vártam… Csak…

- Csak át kellett gondolnod. Ezen egyáltalán nem lepődök meg.-csóválta meg a fejét és leült velem szembe ő is.

- El akarom vállalni. Csak igazából nem voltam biztos magamban. Hiszen szégyent se akarok hozni a csapatára.

- Ha nem bíznék benned Natalien akkor nem ajánlottam volna fel a szerződést.

- Tudom… Csak.-sóhajtottam fel.- Évek óta nem motoroztam. Versenypályán legalább is.

- A rutin és a tehetség nem múlik el.

- Csak berozsdásodhatok és veszélyes lehetek másra és önmagamra.

- Láttalak Natalien a pályán Alvaroval és nem úgy tűnik, hogy ba vagy rozsdásodva.-vonta meg a vállát.

- Most azokra a szórakozásokra… Bohóckodásokra gondol amit Batival szoktunk véghez vinni néha napján?-lepődtem meg.

- Láttam videókat… és a saját szememmel is láttam azt… Hogy is mondtad?

- Bohóckodás.-emlékeztettem a szavaimra.

-Versenyképes vagy. Ezért is ragaszkodok hozzá, hogy te légy a versenyzőm. Natalien annó is láttam lehetőséget benned és most is…

…Gondolataimba mélyedve sétáltam a szállóda folyosóján és az járt a fejemben amit az elmúlt egy órában hallottam és tettem. Elfogadtam az ajánlatot és heteken belül megkapom a teljes szerződésemet. Szerepelni fogok a világbajnokságon és egy hosszútávú versenyen Katarban az ősszel. Jól akarom csinálni. Minden bizonytalanságom ellenére jól akarom csinálni.  Megtorpantam a szobám ajtajában.

-Hogy kerülsz ide Sergio?-lepődtem meg, hiszen a sevillai focista ücsörgött a földön az ajtónak dőlve.

- Meglepetés.-húzta a száját egy fél oldalas mosolyra miközben elfogadta a gesztust hiszen kinyújtottam felé a kezemet.

- Szólhattál volna, hogy idejössz. Akkor siettem volna.-nyomtam egy puszit a szájára.

- Nem rég érkeztem. Csak a recepcióstól ennyit tudtam kicsikarni. Hogy melyik a szobád.-forgatta a szemeit és kinyitottam közben az ajtót.

- Persze… Valaki nem omlott a lábaid elé mert te vagy a nagy Sergio Ramos? Pedig tudom, hogy minden nő ledobja neked a bugyiját.

- Amúgy tudod, hogy pasi a recepciós ugye?-nevetett fel és ledobta a dzsekijét.-Amúgy a pályán voltál?

- Martinez úrral beszéltem.-adtam megnyíltan a választ miközben elővettem két ásványvizet.

- Ezt most komolyan mondod?

- Igen… El fogadtam az ajánlatot.

- Naty ez rohadt jó.-lelkesült fel és azzal a lendülettel meg is csókolt.

- Héé lehet be fogok égni.-forgattam a szemeimet.

- Dehogy fogsz.-nevetett fel és lehuppant az ágyra. Csak fejemet csóválva ültem le mellé és húztam fel a lábaimat, hogy át tudjam karolni. Pár pillanatig néma csendben bámultuk egymást.

- Fura.-szólaltam meg csendesen.

- Nem értem miért mondod ezt.-cirógatta meg a karomat.

- Te és Alvaro minden áron támogattok. Nem hülyéztetek le, mert eszembe jutott el fogadni az ajánlatot.

- Mind a ketten Alvaroval… Nos Naty mi azt csinálhatjuk amit szeretünk. Mi nem tudjuk milyen az amikor félbe szakad a karrierünk. Nekünk volt lehetőségünk folytatni. Neked nem… Most pedig lehetőséget kapsz. Élned kell vele.-néma csendbe hallgattam végig a szavait majd nemes egyszerűséggel megcsókoltam és a nyakába fúrtam az arcomat. Eszembe jutottak Nagore szavai… Pillanatok alatt lelkiismeret furdalásom lett… Felemésztő ez az érzés…