22. fejezet

Felsóhajtottam csak és elvettem Alvarotól a mankóit, aki eközben lassan és megfontoltan vetkőzni kezdett. Fáradt, de még is eltökélt… Nagyon jól tudom és ismerem is már. Emellett reménykedik, hogy ez az új kezelési módszer be fog válni és segítségére lesz a gyógyulásban. Tisztában vagyok vele, hogy mi jár a fejében… Ismerem már egy ideje.

-Olyan elvarázsolt vagy ma.-állapította meg.

- Csak gondolkoztam.-vontam meg a vállam és leültem az egyik üres székre, miután a mankóit a falnak támasztottam.

- Olyat is tudsz?-kontrázott rá és a vigyorgását látva csak a szemeimet forgattam.

- Tudtam, hogy ezt nem fogod kihagyni.-nyögtem fel.

- Magas labda.-forgatta a szemeit és helyet foglalt az orvosi ágyon.

- Tudod tegnap nálam volt Ramos…-kezdtem bele, de azonnal félbe szakított.

- Szex történetre nem vagyok kíváncsi.

- Alvaro…-fakadtam ki felháborodottan. Eszem ágában sem volt ilyenről tárgyalni vele. Most nem.

- Csak szerettem volna tisztázni.-eresztett meg egy perverz fél oldalas vigyort. Szemeimet forgatva inkább nem vettem tudomást a megjegyzéséről.

- Beszélgettem Ramos-szal… Arról, hogy most mennyit leszek távol.

- Ez úgy hangzik, mint ha lehetőséget adtál volna neki menekülni.

- Lehet, hogy úgy is hangzott.-vontam meg a vállam lazán. Alvaro kinyújtotta felém a kezét jelezve, hogy kéri vissza a mankóit. Megtettem amit kért így segítséggel foglalt helyett a mellettem lévő széken.

- Naty el kell gondolkoznod… Nem menekül. Pedig volt esélye már rá.

- Ugye tudod, hogy ezek elég nagy szavak Bati?-kontráztam vissza, mire ő csak megvonta a vállát.- Kérdezhetek valamit?

- Ha a szerelmi életemről akkor el kell keserítselek, hogy nem tudok mit mondani.

- Nem Alvaro… Hanem tudtál arról, hogy apukád szervezkedik?

- Tessék?-lepődött meg őszintén.- Nem értelek Naty.

- Amikor kiküldtél a pályára… Apukád odahívott valakit.

- Kit?

- Martinez urat…

…Szokásom nem gondolkozni. Ezt szintén bebizonyítottam azzal, hogy idejöttem… Ide ahol  bármikor találkozhatok Vele is…  Pedig igazából csak meg akartam lepni Ramost, hiszen napokon belül el kell utaznom. Megígértem Batinak, hogy elmegyek vele Jerezbe és ezek után repülök csak el Kuala Lumpurba.

-Naty…-lépett hozzám Alvaro mosolyogva. Meglepődtem, de mosoly jelent meg az arcomon.

- Szia Alvaro.-adtam két puszit a focistának.

- Ramos nem is mondta, hogy idejössz.

- Nem is tudja, hogy idejöttem.-húztam meg a vállam.

- Fő a meglepetés.

- Tudom…

- Naty…-szólalt meg. Felhúzott szemöldökkel pillantottam a focistára.- Kivirultál.

- Tessék?

- Kivirultál…

- Tudom.-bólintottam lassan és megfontoltan.- Csak élvezem az életet egyszerűen és Sergio segít benne.

- Tudom.-tett hasonlóan, mint én. Nevetés hangja ütötte meg a fülünket és ahogy megfordultam Sergio-t pillantottam meg Benzema-val közeledni. Ledermedt a sevillai egy pillanatra majd szinte két lépésből előttem termedt és megölelt.

- Nem is tudtam, hogy idejössz.-mosolygott rám ahogy elszakadt tőlem egy apró kis csók után.

- Meglepetés.-húztam meg a vállam.

- Galambok turbékolnak.-vigyorgott Alvaro. Csak duzzogva húzódtam a védőhöz aki nevetve ölelte át a vállaimat. Szótlanul hallgattam végig egymás ugratását amikor megpillantottam a kijáratnál Ikert és Xabit. A gyomrom azonnal gombócba ugrott és megszorítottam Sergio kezét. Szilveszter óta nem találkoztam a kapussal és valljuk be akkor se volt felhőtlen a találkozás.

- Jól vagy?-kérdezett rá Sergio.

- Persze.-próbáltam hiteles lenni, de úgy tűnt ebben a szent pillanatban még hihetőre is sikeredett. - Mehetünk?

- Persze… Csak nem találom a mobilomat. Szerintem az öltözőbe hagytam.

- Menj… Megvárlak a kocsinál.-simogattam meg az arcát. Ramos elrohant, míg én elköszöntem Alvarotól és a kocsimhoz sétáltam. A kulcsot szedtem elő éppen amikor megszólalt mögöttem valaki.

- Beszélhetnénk Natalien?

- Vígan el voltam eddig is nélküled.-nyögtem fel. Persze az első gondolat szaladt ki a számon ami eszembe jutott.

- Beszélni szeretnék veled amíg a testőröd vissza nem tér.

- Miért sértegeted?-csattantam fel hirtelen.

- Mert megérdemli?-kontrázott vissza.

- Szállj le rólam Casillas.-fordultam el tőle, de gyorsabb volt nálam és az ajtóra tenyerelt amivel megakadályozta, hogy beszálljak a kocsimba.

- Az újságcikk…

- Legalább megtudtam, hogy az állítólagos barátnőm az a személy akit megfektettél.

- Te most hisztizel?-lepődött meg őszintén.

- És ha igen?-kérdeztem rá.- Iker tudod mit… Mind a ketten foglalkozzunk a saját életünkkel. Engem nem érdekel mit csináltok Rosieval… Mi pedig nélküled elvagyunk Sergioval.

- Miért érzem azt, hogy csak bosszantani akarsz Ramos-szal karöltve?-tette fel csendesen, de annál megfontoltabban a kérdést.

- Hagyj békén Iker. Külön élet… Emlékszel? Telefonba elmondtál mindent.-húztam meg a vállam. Elértem, hogy csak hápogjon mint egy kacsa. Sergio ebben a pillanatban érkezett meg. Láttam rajta, hogy egy pillanat alatt megmerevedett a teste. – Hagyj minket békén!