Pár
nap elteltével mire észben kaptam már Jerezben voltunk Alvaroval. Mindannyian tisztában
vagyunk azzal, hogy jelen pillanatban nem egyszerű az életünk. Bati küzd a
sérülésével… Nekem pedig ott van minden más…
Miután
lepakoltuk a szálódába a cuccainkat Alvaro arra döntött, hogy kimegy a pályára
Costa doktorhoz, hogy az ő véleményét is kikérje a visszatérésével
kapcsolatban. Minden áron vissza akar térni Portugáliában… Valljuk be korai… De
abban is tisztában vagyunk sokáig úgy se tudjuk távol tartani a
versenypályától. Hiszen most is itt vagyunk… Személy szerint nekem még nem volt
kedvem kimenni a pályára. Talán szándékosan… Kerülöm Rosiet… Nem akarom látni…
Nem akarok vele beszélni. Egyszerűen tudom meg kellene hallgatnom a
magyarázatát, de mi van, ha én nem akarom? Nem vagyok rá kíváncsi…
Tényleg
órákat töltöttem el a városban és jól éreztem magam. Ki szakadtam a
hétköznapokból… Vacsora után indultam el
a szálóda felé, amikor egy fekete Mercedes lassított mellettem. Igazából nem
vettem tudomást róla és ballagtam tovább.
-Naty…
Naty!-szólított meg egy jól ismert hang. Lassítottam a lépteimen és egy
ismerőst pillantottam meg a volán mögött.
-
Nicky? Te hogy kerülsz ide?
-
Tudod ez a leghülyébb kérdés amit feltehettél.-forgatta a szemeit.- Elvigyelek.
Akkor esetleg nem áznál bőrig.
-
Már eláztam.
-
Meghívhatlak vacsira?
-
Már vacsiztam.-húztam meg a vállam.
-
Akkor meghívlak egy sütire. Benne vagy?
-
Sütire sose mondok nemet.-húztam meg a vállam.
-
Helyes válasz.-nevetett fel és kinyitotta az ajtót nekem. Amíg én bekászálódtam
az anyósülésre addig az amerikai a hátulra bedobálta a szatyrokat a kezemből. –
Mi a kedvenc sütid?
-
Tiramisu. Bármit el lehet érni nálam egy finom tiramisuval.
-
Akkor irány a cukrászda. Ismerek egy nagyon jó cukrászdát a környéken.
-
Mióta ismered ki magad ennyire Spanyolországban?-tettem fel komolyan a kérdést.
-
Jó pár éve itt versenyzek. Feltaláltam már magam. Amúgy is a családomból valaki
mindig elkísér a versenyhétvégékre és ha anyu jön velem, akkor mindig elviszem
egy cukrászdába. Tehát ha valahol egy jó sütit akarsz enni a világ bármelyik
pontján csak szólj és vannak tippjeim.
-
Észben tartom.-mosolyogtam rá.
Percek
múlva parkolt le egy csendesnek tűnő hely előtt. De amikor beléptünk az ajtón
rájöttem tényleg csendes hely. Helyet foglaltunk egy félre eső asztalnál és
leadta a rendelésünket. Két tiramisut kért. Beszélgetni kezdtünk. Nem
teketóriáztunk, hiszen azonnal feltettük azokat a kérdéseket amikre kíváncsiak
voltunk. Vagy is első sorban most még én kérdeztem… Milyen a hangulat a
Ducatinál? Hogy jön ki az új csapattársával, hiszen idén nem más csatlakozott a
csapatához, mint a sokszoros világbajnok Valentino Rossi.
-Amúgy
mit keresel itt?
-
Tessék?-lepődtem meg teljesen őszintén a kérdésétől.
-
Bocsi… Rosszul fogalmaztam. Tavaly azt mondtad, hogy idén nem fogsz itt
dolgozni.
-
Tudom. Igazából most se dolgozom.-rántottam meg a vállam és megkóstoltam az elém
tett süteményt.
-
Még is itt vagy.
-
Emlékszel Katarra? Dili gyerek a Suzukival eltaknyolt és combcsontját törte.
Most segítek neki csak.
Nicky
felnevetett és megcsóválta a fejét.
-Láttam
a bukását… Elég csúnya volt.
-
És elég fájdalmas is.-bólintottam.- Franciaországot mondták neki
visszatérésnek, de ahogy haladunk és amennyire fel van spanolva meg akar
próbálkozni Estorilban a motorozással.
-
Simán megpróbálnám én is.
-
Ha ezzel most vigasztalni akartál akkor rossz úton jársz.-ráncoltam össze a
homlokomat mire ő hangosan és vidáman felnevetett.
-
De szerintem pontosan tudod mire gondolok. Hiszen…
-
Jártam ebben a cipőben. Nagyjából ismerem minden kifogásotokat. Szövegeteket,
hogy nem is fáj semmi egy bukás után… Ja tudod nem csak ismerem, de használtam ugyan
ezt a szöveget én is… Rengetegszer.
-
Nem hiányzik?
-
Mire gondolsz Nicky?
-
Nem hiányzik a motorozás? A versenyszerű motorozás.
-
De. Nagyon nagyon hiányzik. Évek óta. De nem mondanám magam tehetségesnek…
Régen sem voltam az.-húztam meg a vállam.- Volt az a balesetem a spanyol
bajnokin, ami mindent keresztül húzott. Így marad hobbi szinten a motorozás
Alvaro mellett.
-
Biztos, hogy hobbi szinten csak?
-
Persze.-nevettem fel.- Kicsit néha túl lövünk a célon, de csak hobbi szinten.
-
Alvaro szerencsés ember.-gondolkozott el az amerikai és hirtelen nem voltam
benne biztos, hogy hangosan ki akarta mondani ezt.
-
Mire gondolsz Nicky?-nyúltam át az asztalon és megérintettem a kezét. Az
amerikai hirtelen rezzent össze a tettem miatt és azonnal visszarántottam a
kezemet.- Miért mondtad ezt Nicky?
- Alvaro szerencsés, hogy ilyen párt talált…
Aki bele lát és tudja mivel jár minden tettünk.
-
Alvaro nem a párom… Volt… De most nem az.-ráztam meg a fejem és eszembe jutott,
hogy pár hónappal ez előtt kicsikét máshogy gondoltuk a dolgokat.
-
De barátja vagy… és ritka, hogy a barátok is így kitartsanak.
-
Elég rég óta nyúzzuk egymást, hogy tisztában legyek a következményekkel.
-
Mindenkinek jól jönne ilyen barát.
-
Nicky te most barátra vagy pár kapcsolatra vágysz igazán?-kérdeztem rá
csendesen mosolyogva félre biccentett fejjel. Egy pillanatra lefagyott és
kényelmetlenül fészkelődni kezdett a széken.
-
Is-is… De tudod nem egyszerű.
-
Vagy túlságosan élvezed, hogy bomlanak utánad a nők.
-
Natalien…-mondta ki a nevemet és nem sok hiányzott, hogy elnevessem magam.
-
Bocs ezt nem hagyhattam ki.-vontam meg a vállam miközben elővettem a
legbűbájosabb mosolyomat.
-
Tudod egy idő után nem az egy éjszakás kalandok éltetik az embert.
-
A-ha…-gondolkoztam el látványosan.
-
Te most kigúnyolsz engem?
-
Dehogy… Csak emlékszek valamire a téli tesztekről.
-
Mire?-lepődött meg.
-
Mosdóban fültanúja voltam, hogy az a szőke felszolgáló lány a csapatotoktól… A
neve most nem jut eszembe….
-
Bella esetleg?-szúrt közbe.
-
Igen ő… Azt ecsetelte a barátnőjének, hogy milyen jó veled. Szerintem van
jelentkező csak nem veszed észre.
-
Bella csak…
-
Oké… Kezdem kapisgálni mire gondolsz…-rájöttem már, hogy elég nyíltan
boncolgatjuk ezt a témát és nem riad meg a válaszoktól. Nicky arcán megjelent
egy fél oldalas mosoly és megette az utolsó falat süteményét.
-
De Bella nem az a lány… Aki… Érted mire gondolok nem?
-
Azt hiszem igen.-bólintottam. Elgondolkoztam, hiszen pontosan tudtam mire is
gondol jelenleg. De abban nem voltam biztos, hogy én megtaláltam ezt a
személyt… Ramos lenne az? Egyáltalán nem vagyok biztos benne… Megszólalt az asztalon heverő mobilom ami
visszarántott a valóságba.
-
Bocsánat.-motyogtam magam elé és megnéztem a kijelzőt amin Alvaro neve
tündökölt.
-
Nem veszed fel?
-
Azt hiszem ideje mennem. Kezdek fáradt is lenni és Alvaro is keress
már.-mosolyogtam rá.
-
Rendben.-biccentett és én azonnal a tárcámért nyúltam.- Naty meghívtalak.
Hagyd!
-
Köszönöm…
…-Itt
leszel vasárnap is?-kérdezett rá Nicky ahogy már a szálóda előterében
sétáltunk.
-Nem.-ráztam
meg a fejem.-Időmérő előtt elutazok. Muszáj hiszen hozzá kell nekem is szoknom
a maláj klímához és időzónához.
-
Kár.-húzta el a száját.
-
Már nekem is dolgoznom kell. Nem lógathatom a lábam folyamatosan.
-
Ezt az estét valamikor megismételhetnénk.
-
Ugye tudod, hogy csak sütit ettünk?
-
Nyugi tisztában vagyok vele.-nevetett fel.
-
De benne vagyok.-léptem közelebb hozzá és nyomtam egy aprócska puszit az
arcára.- Jó éjt Nicky…
…Megszakítottam
a hívást és éppen befordultam a garázsba. Alvarot egy széken ücsörögve
pillantottam meg. Kicsikét szomorkásan, meggyötörten ücsörgött. A lába gondosan
felpóckolva egy sámli segítségével, mankói pedig falnak támasztva voltak
elhelyezve. Közelebb sétáltam hozzá.
-Nincs
szükséged valamire?
-
Nyugi jól vagyok.-mosolygott rám és leguggoltam mellé.- Csak…
-
Csak rájöttél hiányzik a kicsikéd.-böktem a gép felé. Vidáman felnevetett.
-
Na ná… De tudom Jonh vigyázz rá.
-
Persze, hogy vigyázz a te drága szépségedre. Alvaro én nem sokára elmegyek.
-
Biztos vagy benne?-kérdezett vissza mire én csak bólogattam.
-
Megígértem Sebastiannak, hogy ott leszek Malájziában. Addig is áttudom gondolni
a helyzetemet.
-
Mi az Ramos rosszalkodott?
-
Hülye vagy.-fakadtam ki.- Apukád szervezkedése jár a fejemben.
-
Nem értelek.-rázta meg a fejét.
-
Apukád szervezkedett Martinez úrral. Felajánlott egy lehetőséget. Novemberben
vagy egy hosszú távú verseny Katarban… és ott akar indítani engem is.
-
De hát ez szuper Naty. Ez remek lehetőség.
-
Nem tudom, hogy fel vagyok-e készülve rá.-húztam meg a vállam.
-
Szerintem fel vagy. Velem szoktál tréningezni a pályán.
-
Azok csak hülyülések ugye tudod?
-
Annyit kérek gondold át alaposan. Megteszed a kedvemért?
-
Meg.-bólintottam.
