82.fejezet

Hajnali három óra környékén jár az idő, de a buli javába folyik még. Viszont fáradt voltam és úgy gondoltam, hogy senki észre nem veszi ha felszívódok. Magányra és egy kis csendre vágyok. A szálóda medencéjéhez sétáltam le és óvatosan lehuppantam a szélére.

-Azt hittem minden RedBull-os seggrészegre issza le magát ezen az estén.-szólalt meg mellettem valaki hirtelen.

- Nem minden RedBull-os teheti meg.-nyögtem fel.

- Pedig azt hittem te pontosan köztük leszel.-ült le mellém a váratlan vendégem.

- Ha pár hete nem törtem volna össze magam talán meg is tenném.

- Hallottam mi történt.

- Szerintem az a kevés ember aki nem tudja… meg elég feltűnő vagyok ezek a szarokkal.-böktem a mankóimra. Az őszinteségemet hallva vidáman felnevetett.- Most mi az Jenson?

- Csak túl őszinte vagy.

- És ez miért baj?-húztam fel a szemöldökömet.

- Nem baj.-vigyorodott el.- Csak nem megszokott ebben a világban.

- Tudom, hogy ez a világ kicsit elbaszott.

- Kicsit?-kontrázott vissza, mire én felnevettem.

- Túlságosan elbaszott, de még én magam is elcseszetté teszem.-vontam meg a vállam és kicsikét paskoltam a vizet a lábaimmal.

- Gondolom köze van a kicsikét depressziós finnhez a bárba.

- Te ezt…?

- Honnan tudom? Nem vagyok vak kedves, kicsikét naiv Natalien.

- Ennyire… Ennyire…-hebegtem még mindig. Azt hittem egész jól titkoltam mindent. Főleg itt a paddockban próbáltam titkolni mindent… Mindent ami történt… Azt, hogy Iker elhagyott… Hogy Heikki a közelembe került ismét.

- Messziről lehet látni, hogy mi a helyzet. Kovalainen beléd van zúgva, mint vak ló a gödörbe. Te össze vagy zavarodva, mert elhagyott akit szeretsz… De még is vonzódsz valaki máshoz.

- Pályát tévesztettél Button.-húztam el a számat egy fintorra.- Agytúrkásznak kellett volna menned.

- Dehogy. Ezt élvezem. Ezt az életet.

- Hiányzik a motorozás… A motoros világ.-vallottam be.-Tudod mindig a motorozás kapcsolt ki. A gondjaim elől a pályára menekülhettem. Most pedig itt vagyok. Fogalmam sincs mikor állok talpra. Azon gondolkozok, hogy mit rontottam el amiért Iker elmenekült tőlem. Amiért másnál keresett vigaszt.

- Figyelj a pasik már csak ilyenek.

- Ezzel most vigasztalni akartál?-szaladt a hangom két oktávnyit fentebb. A brit szemei egy pillanat alatt kikerekedett majd egyszerűen csak vállat vont.

- De ezaz igazság. Nem tudjuk megmondani mit miért teszünk.

- Összetörtem… és fogalmam sincs mit csináljak. Merre induljak…

- Talán először jobb lenne ha a szobádba mennél.

- Te most fel akarsz csípni?-bukott ki belőlem a kérdés őszintén.

- Azt hiszem, hogy ha többet ittál volna bepróbálkozok nálad.-segített talpra állnom. Csak a szemeimet forgattam csak.

- Ugye tudod, hogy nem vagy az esetem?

- Te se az enyém.-vigyorgott rám…

…Hétfő este van és a mai napra is csak a buli maradt. Fáradtak vagyunk. A csapat nagyja fáradt, kivétel szerintem egyedül Sebastian. Úgy pörög még mindig, mint egy Duracel nyúl. Tommival a bár pultnál ücsörögve figyeltük, ahogy a német barátunk mindenkivel beszélget, nevet.

-Rögtön itt vagyok.-simított végig a karomon a finn és mosolyogva bólintottam. Tudom rá is rá fér már a pihenés, hiszen nem csak Sebastianra kell felügyelnie, hanem rám is.
- Ni csak ki van itt.-huppant le mellém egy srác hirtelen. Meglepődtem, hogy valaki rólam is tudomást vesz, de csak akkor ismertem fel, amikor ránéztem.
- Thomas… Thomas szia.-öleltem meg. Az osztrák síugró bajnok állt velem szemben teljes élet nagyságában.
- Örülök, hogy látlak.-ült le a szomszédos székre pedig meg se kérdezte, hogy helyet foglalhat-e.

- Hogy kerülsz ide?
- Naty ilyen bugyuta kérdést.-nevetett ki és abban a szent pillanatban rájöttem miért is mondja ezt.
- Bocsi… RedBull támogat.-mutattam rá a tényre.
- Pontosan. Mi történt veled?
- Kicsikét összetörtem magam.
- Ha nem mondod… De hogyan sikerült ennyire?
- Motorbaleset. Jó pár sérülést sikerült összeszednem. Kéz, láb… belső vérzés… Bordatörés.
- A bordatörés nagyon rossz.-fintorgott hatalmasat. Tudom, hogy pontosan tudja milyen fájdalomra is gondolok.
- Már megtapasztaltam. Te hogy vagy? Készülsz az idényre?
- Persze. Pár hét és már Finnországban leszünk. Alig várom már.-csillogott a szeme ahogy bele gondolt újra versenyezni fog.
- Szerinted kinek lesz esélye a győzelemre?
- Hát nekem.-vágta rá gondolkozás nélkül. Összenéztünk és nevettünk. Ritkán találkozok az osztrák sportolóval, de még is hamar egy hullámhosszra kerülünk.
- De jó kedvetek van.-szólalt meg Sebastian mellettem és nyomott egy puszit az arcomra.
- Neked is az van.-vigyorogtam rá és megcirógattam a haját.
- Szerintem hetekig nem bírom a vigyort levakarni az arcomról.-vonta meg a vállát lazán.
- Gratulálok Sebastian.-nyújtott kezet az osztrák a barátomnak.
- Köszönöm Thomas. Neked pedig sok sikert az idényre.
- Egy közös fotóban benne lennél? –vetette fel hirtelen az ötletet a síugró.
- Persze.-bólintott Sebi.
- Megcsinálom a képet.-nyújtottam a kezemet a gépért.

- Ez jó kép lett.-adtam vissza a gépet Morginak egy mosoly kíséretében.
- Ez tényleg.
- Most mennem kell. Jó pofiznom kell még pár sort.-fintorgott Sebi.- Thomas meg tennél nekem valamit?
- Mi lenne az?
- Szórakoztatnád egy kicsikét Naty-t. Lassan elalszik szerintem.
- Vicces vagy Bambi.-fintorogtam rá, de végül nevetnem kellett.
- Itt maradok vele. Menj csak nyugodtan.
- Köszi.
Rengeteget beszélgettünk. Mesélt nekem a felkészüléséről és a csapattal történt vicces dolgokról is. Cserében én is meséltem neki a mostani hétvégéről, a motogp versenyekről és a barátaimról. Érdekelte ez a világ is. Szereti a száguldást is és szívesen ki is próbálna egy verseny autót.
- De nem hiszem, hogy elférnék egy F1-es autóban. Túl magas vagyok.
- Kicsit át kellene csak alakítani az autót.
- Lehetséges. Nincs kedved táncolni?-biccentett a parkett felé.
- Biztos vagy benne?
- Persze.
- Nem félted a lábadat, így közvetlenül az idény előtt?-mosolyogtam sunyin.
- Dehogy féltem. Gyere.-fogta meg a kezemet és a parkettre húzott magával. Lassabb zene szólt éppen és a jobbra balra lépésekre még képes voltam azért. Két percig körülbelül nem is szóltunk egymáshoz. Csak táncoltunk.
- A lelked is beteg…
- Hmmm?-kaptam fel a fejem a megállapításra.
- Nem csak a tested beteg. A lelked is…
- Honnan veszed?
- Látom az arcodon. Hiába mosolyogsz Sebastianra, azért még is szomorú vagy.
- Nagyon jó emberismerő vagy.-bólintottam elgondolkozva.
- Tapasztalat.
- Tényleg jó emberismerő vagy.
- Naty, amíg nem tudsz lenyugodni nem fogsz meggyógyulni. Tudod, amikor hullámvölgybe kerültem a világkupa győzelem után a fejembe kellett rendet raknom. Ez igaz Andreasra is.- kezdte el, de félbe szakítottam.
- Nekem nem munkámmal vannak gondjaim.
- A munka is az élet része… akár csak a szerelem vagy bármi… Itt kell megnyugodnod…-mutatott a szívemre.- És minden rendben lesz.

81. fejezet

Fogalmam sincs mi ütött belém. Először szó nélkül hallgattam végig a brit nő sértegetését, majd egyszerűen elszakadt bennem az a bizonyos cérna…

-Engedj el Tommi! Engedj vissza!-csattantam a finn barátomra. Hiszen ő volt az aki elrángatott a paddock közepéről mielőtt kárt tennék Catherine-ben. Még, hogy színlelek… Nem bírtam fékezni a nyelvem.

- Térj már észhez!

- Be akarok neki olvasni!-kiabáltam megint miközben azon voltam, hogy kiszabaduljak a fogságából és visszajussak. Be akarom fejezni a vitát.

- Már megtetted!

-De igazam van… Majd nem meghaltam.

- De leordítottad a paddock közepén. Normális vagy?

- De nem színlelek.

- Tudom.

- Majd nem ott hagytam a fogam. Ha színlelni akarok azt mondom, hogy fáj a fejem vagy a fogam.Balesetem volt…. Motor balesetem… Igazam van! Nekem van igazam.-fakadtam ki megint.  Kinyílt az ajtó és Rosie lépett be rajta. Mind a ketten csodálkozva pillantottunk rá. Nem számítottunk rá, hogy megjelenik. Vagy pont most jelenik meg valaki a szobában.

- Bejöhetek vagy engem is elküldetek a fenébe?

- Rosie… Szia.-motyogta Tommi és megölelte a lányt.

- Ugye nem baj, hogy bejöttem...?

- Dehogy.-mosolygott rá az unokatestvére, miközben próbáltam magamhoz venni a mankómat és csendesen kisunnyogni az ajtón, hogy ott folytassam a beszélgetést ahol abba hagytam.- Nem mehetsz sehova Natalien!

- Most miért?-nyögtem fel.

- Elég volt egy balhé. Nem kérek többet!...

…Csak ücsörgök az étteremben és unottan kavargatom a kávémat. Lenyugodtam? Talán. De tudom csak egy apró  kis szikra kellene és ugyan úgy kiosztanám Catherine-t mint az előbb.

-Leülhetek?-szólalt meg Rosie az asztal túl oldalán.

-Tessék?-kaptam fel a fejem.

- Csatlakozhatok?

- Kérsz egy forrócsokit?

- Igen.-biccentett mosolyogva a lány. Intettem az asztalok közt fel-alá járkáló pincér fiúnak, hogy kérek egy forrócsokit és egy kávét.

- Hogy vagy Rosie?-tettem fel a kérdést mosolyogva.

- Ezt nekem kellene kérdeznem pont tőled.

- Azt hiszem egész jól. Hullámhegyek… Hullám völgyek. De jól vagyok.

- Ilyen hullámvölgynek voltam szemtanúja?

- Csak nehezen viselek el egy-két dolgot…

- Például?

- Az exem volt illetve jelenlegi barátnője.-nyögtem fel.

- Mi történt?

- Hosszú… illetve én se értem teljesen.-ráztam meg a fejem.- De hagyjuk is… Miért nem szóltál, hogy eljössz?

- Mert sokáig nem volt biztos… Magamban sem voltam biztos, hogy jó ha eljövök. De hívott Fernando és Sebastian is.

- A barátaid…

- Tudom.-sóhajtott fel.- És akár mi történik örülök, hogy itt vagyok…

… Vasárnap van. Itt állunk a rajtrácson. Engedélyt kaptam a főnököktől, hogy kijöhessek én is a célegyenesbe. Jelenleg esernyőtartó vagyok. Sebastian a poleból rajtol, míg a legnagyobb ellenfelei Hamilton, Alonso és Webber automatikusan mögötte vannak. Legközelebb a brit áll, igaz jelenleg még Sebastiannál is kevesebb esélye van a világbajnoki cím megszerzésére, hiszen mindenkinek ki kellene esnie az említettek közül, hogy ő ünnepelhessen a végül. A legesélyesebb Fernando a harmadik pozíciót szerezte meg, míg a RedBull Racing másik versenyzője csak az ötödik lett. A Ferrari és az RBR közt, még ott áll a tavalyi világbajnok Jenson Button is. Heikki pedig csak a huszadik és jelenleg még Trullitól is kikapott.
A felvezető kör megkezdésével a garázsban foglaltam helyet. Nem akartam messzire kerülni a szerelőfiúktól és élvezni akarom magát a versenyt is. Nem tudjuk mi fog történni… De annyiban biztos vagyok akármi történik… Ha nyer Sebastian… Ha nem… Büszkék leszünk rá. A verseny 55 körös lesz… Nagyjából más fél óra múlva kiderül, hogy kinek a fejére kerül a képzeletbeli korona. Norbert, Sebi papája foglalt mellettem helyet. A konstruktőri bajnokságot mutatják, amit a csapatunk már az előző versenyen megnyert.
- Nyugalom.-mosolygott rám bölcsen Norbert.
- Megpróbálok lenyugodni.-bólintottam és tudtam úgy se tudom betartani egy szavamat se. Úgy se fogom szó nélkül végig ülni a versenyt. Sebi erőteljes mozdulatokkal próbálja üzemi hőmérsékletre melegíteni a gumit, hogy a rajtnál ne legyen semmi problémája. Lassan érkeznek meg a célegyenesbe és foglalják el a rajthelyüket. Fernando annyira erőteljes mozdulattal próbálta a gumit melegíteni, hogy kis híján eltrafálta Hamiltont.

- Ne legyen Sebivel probléma… csak ennyit kérek szépen…-motyogtam magam elé. A mezőny vége is elfoglalja a helyét. A rajtot a saját fülemmel akarom hallani. Imádom… Libabőrös leszek ettől a hangorkántól.

Kigyulladtak a piros lámpák… egy… kettő… három… négy… öt… és elindultak. Sebi jól jött el, de Hamilton kis híján bement mellé belső íven, de végül sikerült megtartani az első helyet. Jenson viszont megelőzte Alonsot és hátulról pedig Mark közelítette meg eléggé. Nagy sebességgel érkeznek a pálya középső része felé és mindenki próbál a számára ideális helyet találni. Egyszer csak Schumacher autója csúszik meg a kanyarban és szembe találja magát a forgalommal. Tonio pedig egyszerűen nem tudja kikerülni a hétszeres világbajnokot és neki rongyolt a Mercedesnek. Centik hiányoztak ahhoz, hogy eltalálja a német fejét is. Azonnal megjelent a SC felírat… tehát jön a biztonsági autó.
- Ez durva.-szólaltam meg hangosan. Többen is bólogattak. A mezőny lassabban haladt és próbálta a gumikat nem lehűteni. Mindenki nagy-nagy mozdulattal járja be a pályát, míg a SC várja őket az ötös kanyar előtt. Ahogy a mezőny felért a célegyenesbe érdekes dolgok történtek… páran úgy döntöttek, hogy megejtik a kötelező kerék cserét. Igaz ezzel az aktuális jó helyüket feladták, de talán később a javukat szolgálhatja. Közben kaptuk az információt is, hogy az ötös kanyart levághatják a versenyzők, hiszen nagyban folyik a takarítás. A SC-os körök alatt megismételték nekünk a rajtot és a balesetet is, ahol jól látszódott Schumacher egyszerűen hibázott, mert a hideg gumi miatt az autója megcsúszott és nem bírt korrigálni. A rajt visszajátszásánál az is jól látszik, hogy a Ferrari nem éppen a legjobb ütembe indult el és hiába próbált középre húzni Jenson Buttonnak ezerszer jobban sikerült az elrugaszkodás és ezért is sikerült egy poziciót nyernie. Az ötödik kör végén engedték el újra a mezőnyt. Sebastian nagyon okosan fogta a mezőnyt az utolsó kanyarokban. Ő irányítja az eseményeket. Az újra rajtolása tökéletesre sikeredett és már a cél egyenes végén előnye volt Hamiltonnal szemben. Az élmezőny nyugodt volt és egyedül Nico Rosberg és Vitaly Petrov próbálta legyűrni Timo Glock Virgin-jét. A hatodik körben még nem szakadt szét a mezőny, kivétel Sebastian volt, aki már ellépet Hamiltontól. A mezőnyben pedig Robert akciózik. A hosszú egyenes végére közel került Adrian Sutilhoz és meg is előzte. Hetedik körben már kezdtek a kedélyek lenyugodni. A leggyorsabb kört Sebastian futotta meg. A csapat másik versenyzője Webber próbál közel kerülni a Ferrarihoz, de nem nagyon sikerül. A kör végén már Sebi más fél másodperccel vezet. Szerencsére eseménytelenül telnek a körök, de persze ettől senki se nyugodt. Sebastian az élen próbálja az előnyét minél nagyobbra növelni, míg Mark a két Ferrari közt van. Fernandot próbálja utolérni, míg Felipe hátulról piszkálja az ausztrált. A 11-dik kör körül Mark már panaszkodik a gumikra. Elég gyorsan kopik. Kicsit örülök is neki, de ezt nem mutatom senkinek. Szinte tapintani lehet a feszültséget. A kör végén pedig ki is hívták az ausztrált. A csapat tökéletes munkát végzett és már mehet is vissza… 10… 11…12… és folyamatosan csúszik vissza, miközben siet vissza a pályára. Az alagútban kicsit megcsúszott, de az autó egyben maradt. Végül 16-dik helyre csúszott vissza, Jaime mögé. Elméletileg nem fogja feltartani, de kicsit bízok benne. Minden a kivezető körön múlik… Ezt tudják nálunk is, de a Ferrarinál is. Az olaszok várakoznak… Fernando már két kört is ment és mindenki a spanyolt figyeli.
- Mi lesz itt?-szólalt meg Norbert.
- Nem tudom.-ráztam meg a fejem. Tényleg nem tudom. Felipét kihozták… A Ferrari nagyon is taktikázik. Felipe került most a központba hiszen, ha jól jön ki akár Mark elé is kerülhet…Elé vágással próbálkoznak az olaszok, de azonban ez nem jött össze, hiszen pont az ausztrál RedBull-os mögé jött vissza a brazil pilóta. Mark pedig még mindig Jaimeval harcol. Nem engedi el a spanyol, hiszen helyezésért megy a csata és ne várja senki se, hogy a kis spanyol félre áll. A 15-dik körben hozták a spanyolt. Mindenkinek a gyomra görcsben… feszülten figyelünk és várjuk a fejleményeket. Tökéletes boksz kiállás után Fernando pont Webber elé jött vissza a pályára. Most így a spanyol 12-dik, míg 13-dik… Massa pedig ott ragadt a Toro Rosso mögött. 18-dik körben szóltak Sebinek, hogy hosszabb ideig kell kint maradnia a pályán… Felipe még mindig Jaime-t gyepálja.
- Naty figyelj csak…-szólalt meg Norbert. Riadtan kaptam fel a fejem.

- Igen?-kérdeztem vissza szinte suttogva.
- Petrov és Rosberg volt már kint egyszer.
Számolni kezdtem… van esély…  Van esélye Sebastiannak… Naty nyugalom! Ez technikai sport… itt csak akkor van vége mindennek, ha leintenek a kockás zászlóval. A 24-dik körig nem történt említésre méltó, de ekkor Hamilton megjelent a boxban. A McLaren hamarabb lépett, mint a RedBull… Nem tudom mi lesz itt. Hamilton az ötödik helyre tért vissza.
- Gyerünk Sebastian. Nyomd neki.-szólt bele a rádióba a mérnöke.- A kör végén kijössz a boxba.
A garázs ajtajába sétáltam és figyeltem. Szinte lélegzett visszafojtva szemléltem az eseményeket. A szerelők is összpontosítanak. Ezen múlik most minden. Tisztában van vele mindenki, hogy most áll vagy bukik minden.  Megérkezett Sebi… a szerelők mindent tökéletesen vittek véghez. Ennél tökéletesebben nem is tudták volna. Már minden a kiérésen múlik. Meg kell előznie Hamiltont… sikerült… Sebastian mögött Kobayashi és Robert és a McLaren-es van. Kedvező, hiszen a japán és a lengyel fiú egymással harcol, így Sebi megtudott lépni.
Miután mindenki túl esett a kötelező kerékcserén. Sebastian az első maradt és úgy tűnik mögötte már mindenki elkeseredetten küzd utolsó erejéig… Nem tudom kinek marad egyáltalán esélye arra, hogy változtasson a jelenlegi álláson. Fernando reménytelenül üldözi Petrovot… Egyre kilátástalanabb a helyzete és egyre többet is hibázik…Apró lesodródások… Elfékezések. Tudom nagyon jól, hogy nem adta még fel… De a nyomás képes és megtöri. Három kör van hátra… Itt már mindenki csak imádkozni tud… Kettő kör… Utolsó kör… Nincs senki se Sebastian körül… csak be kell érnie.. A hátsó egyenesbe jár… A pályán Trulli Lotusáról volt egy kis törmelék és ésszel kikerülte… fogynak a méterek… Ráfordul az egyenesre… Sebastiant leintették… Senki se mer örülni, hiszen láttunk már ilyen helyzetből is fordulást…Amikor mindenki azt hitte, hogy a futam győztes megegyezik a világbajnokság győztesével… Hamilton és Button is megérkezett… Rosberg és Kubica megérkezett és kitört a hangzavar a garázsban. Nem hiszem el… nem… Sebastian a világbajnok. Sorba ölelgetnek engem is a nagy örömben, de az se tudom ki kicsoda. A rádióban hallom Sebi zokogását és köszönetét.
- Naty…-ragadta meg a kezemet valaki.- Naty nézz rám!
- Tommi?-kérdeztem rá kicsit bambán.
- Sikerült! Ő a világbajnok!-megölelt és most tudatosult bennem minden. Az öröm könnyeim megállás nélkül potyogtak. A finn férfi megragadta a kezemet és próbált utat törni a tömegben, hogy láthassuk az eredményhirdetést. Sebastian boldog, de szerintem fel se fogja még mi történt. Mosolyog, nevet és sír… Ma ezt is elnézzük neki. A lényeg világbajnok és boldog…