65. fejezet

Leparkoltam az edzőközpont előtt és lassan megfontoltam kezdtem el összeszedni a dolgaimat… Napszemüveg… Telefon… Sluszkulcs… Edzőtáska… és a mai újság. Ismét akaratomon kívül elértem, hogy rólam beszéljen fél Madrid. Ma kerültem címlapra ismét… Valahol sejtettem, hogy ez meg fog történni… Lehet a lelkem mélyén bíztam is benne, hogy ez meg fog történni. Ez egy tökéletes fricska… Remélem ezt látta Iker is... De szinte biztos, hogy meg fogja tudni. Biccentettem csak a portásnak ahogy beléptem az épület ajtaján és célirányosan az öltöző felé vettem az irányt.

-Jó reggelt.-köszöntem a többieknek és először senki se reagált. Kétségbe esett és tanácstalan pillantásokkal találtam magam szembe. Szinte senki se köszönt vissza… Szemeimet forgatva sétáltam a szekrényemhez és dobtam le a táskámat.- Ennyire azért ne örüljetek nekem.-morogtam félhangosan és lerúgtam magamról a cipőmet.

- Ramos!-harsogta a nevemet és rögtön tudtam ki az. Átfutott az arconom egy mosoly és lassan fordultam meg.

- Iker… Jó reggelt.

- Ez mi a picsa?-mordult rám és hangosan csattant a mellkasomon a mai újság.

- Ohh… Ezt ismerem. Pár centért lehet venni a sarki trafikosnál.

- Benne vagy… A barátnőmmel.

- Na és?-vontam meg a vállam.- Ha szeretőddel lennék benne akkor az még nagyobb baj lenne.

- Megmondtam, hogy szállj le Natyról.-csak hallgattam a kioktatását, miközben Benzema mellé hajítottam az újságot. A francia társunk kíváncsiságtól hajtva vette a kezébe a napi lapott, miközben kibújtam a pólómból és a táskámba kutattam.

- Pedig szívesen lennék rajta.

- Mit mondtál?-csattant rám a kapus, mire Karim csak hangosan cincogott. Biztos voltam benne, hogy tisztán értette mit is mondtam. Lassan fordultam meg és vettem fel a legtökéletesebb pókerarcot.

- Nem tudom mire gondolsz.-vontam meg a vállam és bele bújtam a fekete címeres mezembe.

- Ramos… Legutóbb már mindent tisztáztunk.

-Azt hittem te is fel fogtad… Szeretőd van és barátnőd.

- Te beszéltél rá a nyáron, hogy lépjek…

- Nem azt mondtam, hogy hónapokig szívasd őket. Mind a ketten megbíznak benned. Csak te már a finnt szereted… Naty meg a mai napig odáig van érted… Mert bízik benned. De hazug vagy Casillas… Egy hazug féreg…

- Sergio állj le!-szólalt meg Xabi a kapus mögött.

- Miért? Ezt se én kezdtem.

- Te vagy a barátnőjével az újságban.-vonta meg a vállát Di Maria, miközben már Karimmal együtt nézegették a lapot. –Taperolod.

- És?-tártam szét a karjaimat. - Ti is egyetértetek velem, csak gyávák vagytok megmondani neki - böktem a fejemmel a csapatkapitányra.

Egy pillanatra körbe néztem és szinte mindenki elszégyelte magát. Tudtam… Biztos voltam benne, hogy többen ezért is tartották eddig a szájukat.

-Amúgy Iker csak edzettünk…-léptem közelebb hozzá, de vigyorogtam..- Beszélgettünk… és tudod mosolyt csaltam az arcára…Neked ez mikor sikerült utoljára? Őszintén? Amikor nem a kötelező szerepedett játszottad előtte? Mikor voltál önmagad és mikor akartad azt, hogy boldog legyen? Mikor kedveskedtél neki úgy spontán? Vagy csak arra kell, hogy megdugd?

-Ne szólj bele az életembe Ramos.

- Te mondtad az előbb… Már bele másztam… és most próbálom rendbe hozni a hibáimat.-vettem lazára a figurát.- És ha úgy sikerül ezt elérnem, hogy belém szeressen Naty,  akkor azt is megteszem.

- Ramos…-vicsorogta a kapus.

- De el kell, hogy keserítselek… Nem csak én vagyok az egyetlen jelentkező, arra, hogy elhódítsam tőled.

Iker hápogott mint egy kacsa amit elégedetten vettem tudomásul.

- Jobb ha abba hagyjátok.-szólalt meg Raul csendesen.

- Egy csapatban vagyunk... Jobb ha tudja az igazat.-ironikusan mosolyodtam el.

- De ha megtudja azt, hogy te ötleted volt meg fog utálni...-szólalt meg a török társunk is.

- Bűnbakot kerestek?-nevettem fel kínomban. - Hát tessék csak. Állok elébe. Én legalább tudok majd tükörbe nézni. Te is tudni fogsz, Iker?

A kapusra pillantottam, aki a fogait csikorgatta. Szinte hallottam is. Tudtam ha tovább feszítem a húrt képen fog vágni. De vállalnám a következményeket...

- Tudod Iker még az is elő fordulhat, hogy két szék közül a földre esel... És akkor térsz csak vissza a valóságba hogy mekkora rohadék is vagy.

 - Serg inkább gyere!-lépett közelebb hozzám Alvaro és ragadta meg a könyökömet. Cipőt a kezembe tartva indultam meg utána és csak elvigyorodtam. Tudtam elértem a célom. Ikert megint porba tiportam....

...Unottan fekszek a szállodai szobában. Napok óta jár a fejemben egy dolog és nem tudtam meg tegyem-e... Persze nagy szám van... De ha cselekedni kell néha még az én bátorságom is inába száll. De eszembe jutott valami... Még ha több ezer kilométeres távolságból is talán mosolyt tudok csalni a lány arcára... És ha ezt meg tudom tenni valamit jól csinálok...

Felhívtam és szerencsére a beszélgetés nagyjából úgy sikerült ahogy reméltem... Mosolygott... Zavarba hoztam... Megnevettettem és még azt is elárultam neki, hogy akár el tudnám képzelni vele... Bárhogy… Azt akartam, hogy tudja. Úgy gondoltam azzal, hogy olyan infót közlök vele ami teljesen őszinte még talán egyszer a javamat fogja szolgálni. Elköszöntem tőle és csak vigyorogva bámultam magam elé.

 - Tudtam, hogy jó a seggem, de nem tudtam gerjedsz rá.-szólalt meg az ajtóba valaki én pedig kis híján lefordultam az ágyról. Nem számítottam társaságra és nem is hallottam ahogy kinyílt az ajtó…

- Idióta vagy Arbe.-forgattam a szemeimet.

- Vele beszéltél, igaz?-kérdezett rá miközben eldőlt az ágyán.

- Ha Natyra gondolsz akkor igen vele.

- Miért akarod, hogy Iker képen vágjon?-tette fel a költői kérdést.

- Kit érdekel Iker?

- Engem nem igazán... Csak egy csapatban játszunk.-vonta meg a vállát.

- Miért nem kedveled? - kérdeztem rá. Sosem értettem miért ilyen távolságtartóak egymással. - Csak nem kedvelem. Voltak dolgok amikben nem értettünk egyet... És nem is fogunk. De te miért feszíted a húrt? Eddig barátok voltatok... De szerintem ha minden áron meg akarod hágni a nőjét nem lesztek sokáig azok.

Meg vontam csak a vállamat. Nem tudtam hogy mit is mondhatnék. Túl sok minden zsong a fejemben jelen pillanatban.

- Én tényleg kedvelem Natyt, Arbe. És ez nem csak azért, hogy Ikert idegesítsem. Ez több annál.

 - Tetszik neked?

 - Nagyon. - nyögtem fel mire Alvaro felnevetett. Szórakozott rajtam ezt biztosra veszem.

 -És az íratlan szabályok Serg?

- Kit érdekelnek?

- Olyan önfejű vagy - sóhajtott fel. - Megéri?

-Ezen te még csodálkozol?-játszottam meg a sértődöttségemet.

- Igazad van.-sóhajtott fel színpadiasan. Kacagva löktem le a mobilomat magam mellé.

 - Megéri-e? Nem tudom. De nem adom fel. Még nem akarom.

 - Komolyan gondolod?

- Alvaro... Naty más milyen. Nem olyan csaj mint akik állandóan körülöttünk legyeskednek.

 - Nős vagyok!-emelte fel védekezően a kezeit de vigyorgott. Szemeimet forgattam látványosan.

- Naty vagány... Csípős a nyelve...

- És ki akarod próbálni milyen az ágyban.

 - Arbe!

- Jaj, ismerlek már Ramos.

- Benne van ez is.-vallottam be.-De...

- Mi de?

- Nem teljesen elutasító. Beszélgettünk... Meg tudom nevetettni is.

- Sergio...

- Az edzőteremben...

- Ha most azt akarod részletezni milyen a teste tarkón váglak. Remélem fel fogtad.

- Arbe...-próbáltam ki nyögni a gondolataimat.

- Nős vagyok, és nem érdekelnek a részletek. Csak miattad aggódom. Nehogy megint csalódj! Elgondolkoztam csak... Igen... Túl vagyok pár zátonyra futott kapcsolaton. Hosszabb rövidebb ideig tartottak. De volt amikor jobban fájt... Volt amikor kevésbé...

- Tanultam a hibáimból Alvaro.

- Dehogy tanultál. Fiatal vagy... Lázadó és önfejű.

- Ezt már csak tudod te vénember.

- Ismerlek már Ramos. Túlságosan is. Most élvezed, hogy sértegeted Ikert. Megszerzed esetleg Naty-t… Meghúzod… Vagy ráunsz… Vagy bele zúgsz…

***

A Sergio féle fura telefon hívás után döntöttem arra, hogy lemegyek  reggelizni… Vagy éppen ebédelni ez apró kis részlet kérdés csak. Sebastiannak küldtem egy sms-t, hogy ha esetleg keresne akkor megtalál az étteremben. Bár válaszként csak annyit kaptam, hogy majd mindjárt jövök… Ennek már egy fél órája… Azt hiszem… Szerintem az üzenet után amit elpötyögött nekem a másik oldalára fordult és aludt tovább. Már desszertként szőlőt szemezgettem, amikor levágódott mellém kérdés nélkül valaki. Csodálkozva pillogtam az érkezőre.

-Gio?

-Szia Naty… Beszélhetnénk?

- Itt vagy nem?-kontráztam vissza.- Mit szeretnél?

- A szívességedett kérni.

- Te… Az én szívességemet?-csodálkoztam el, hiszen nem igazán tudtam mire is gondol ebben a szent pillanatban.

- Igen.-bólintott komolyan. Ajkai vékony vonallá préselődtek és végig a szemembe nézett.

- Miben segíthetek Giorgio?

- Isabel nem tudja…

- Mit nem tud?-fakadtam ki és alig győzött lepisszegni.-Mit nem tud Isa?

- Hogy miért mondtam fel…

- Te nem felmondtál…-csóváltam meg a fejem.- Te beverted a felettesed képét.

- Mert bunkó volt… és érzéketlen… És…

- Okéé…-emeltem fel védekezően a kezeimet.- Én értem miről beszélsz… Hiszen ott voltam veled. Meg ha Alvaro nem szed le róla, agyon vered.

- Ne rúgj belém még egyszer jó?

- Csak azt akartam, hogy tisztába légy a valósággal.

- Kérésemre… Csak egy kicsikét kamuzz Isanak.-sóhajtott fel.-Majd elrendezem vele a dolgaimat.

- Ne hazudj neki kérlek.-csóváltam meg a fejem.-Lehetsz vele őszinte.

-Tudom.-sóhajtott fel…

…Unottan ácsorgok a szingapúri aszfalt csíkon és várok. Várok a fiúkra, hogy tovább tudjunk sétálni. De mint mindig most is alaposan átbeszélnek mindent… Minden információt, problémát ami felmerülhet az edzések során. A mobilomat halásztam elő a farzsebemből, amikor valaki óvatosan végig cirógatta a karomat. Ahogy felnéztem Heikki mosolygott rám.

-Szia Naty.

-Szia. Észre se vettelek.-csóváltam meg a fejem.

- Azt észre vettem. Hogy vagy?

- Kicsikét fáradt vagyok… De azt hiszem csak az időeltolódás miatt van ez.-húztam meg a vállam.

- És egyszerűen meleg is van.-fejezte be a gondolat menetemet. Az biztos… Fullasztóan meleg van és egyszerűen nem tudtam hozzá szokni még. Pedig minden erőmmel azon vagyok, hogy betartsam Tommi utasításait. Mire észbe kaptam lassan szinte andalogva indultam el a finn pilótával sétálni. Annyira fura lenni vele. Megnyugtatt. Mindig is megnyugtatott. Valahogy ezért is voltam boldog mellette… Kiegészítettük egymást.

- Most őszintén Naty… Hogy vagy?

- Heikki…-sóhajtottam fel.

- Felesleges lenne elkezdened kamuzni.-húzta meg a vállát.

- Tudom.-csóváltam meg a fejem.

- Akkor?

- Fáradt vagyok… Őszintén nagyon fáradt…-dugtam zsebre a kezemet.-De tudom Sebastiannak és Alvaronak is nagy szüksége van rám jelenleg. Hosszú és kemény időszak vár ránk.

- Ember vagy Naty.

- Tudom… És… Majd jövőre alakítok az életemen. Jelenleg nem hagyhatom őket cserbe.

- Most nem akarod elkövetni azokat a hibákat amiket elkövettél.-állapította meg, mire én csak vállat vontam némán.

- Valahogy így is mondhatnám.

- De Naty… Ember vagy… És megérti mindenki, hogy ha nem bírod.

- Nem akarok hibázni.

- Megváltoztál.-jelentette ki csendesen. Egy felöl meglepett a kijelentése, de még is igazat adtam neki. Vagy is nagyon jól tudom, hogy változnom kell… Meg kell változnom azért, hogy helyre hozzam a hibáimat.

 - Csak szeretném kijavítani azokat a hibákat amit vétettem...-vallottam be először hangosan… és pont neki. Ellene is vétettem… Elhagytam…

- Sebastian már rég megbocsátott neked… Hiszen neked is köszönhető, hogy jól szerepel.

- Ez nem igaz tudod jól.-mosolyodtam el.- Ez a csapaton múlik és Sebin.

- Meg a barátokon.-válaszolta csendesen és egy fél oldalas mosollyal az arcán. Hirtelen ötlet miatt léptem közelebb hozzá és öleltem meg. Éreztem Heikkin, hogy egy pillanatra megdermedt… Majd lassan átölelt.

- Köszönöm Heikki.-motyogtam. Éreztem ahogy végig simított a hajamon majd óvatosan arcon puszilt.

- Számíthatsz rám bármikor.