Sziasztok!
Így szombaton az időmérő közben arra döntöttem, hogy megosztom Veletek az első novellámat. Hirtelen ötlet volt, de egész könnyű volt írni.
Jó szórakozást és kellemes hétvégét kívánok!
Millió puszi:
Kira
Csak még egyszer
utoljára…
Csak még egyszer. Csak még
egyszer. Csak még egyszer, utoljára…
Össze
se tudták számolni már hányszor hagyta el ez az aprócska mondat a szájukat.
Maguk se tudták, de mindig biztosak voltak abban, hogy betudják tartani ezt az
apró kis fogadalmukat. Mindig bíztak benne, hogy tudnak majd a józan eszükre
hallgatni. Reménykedtek abban, hogy a vonzalmuk csak egy éjszakára szó. De
tévedtek… Ahogy általában mindig…
A
szőke hajú férfi hatalmasat sóhajtott, miközben a feje alá gyűrte a párnát, és
annak a gyönyörű nőnek a haját piszkálta, aki éppen a mellkasára húzódott.
Imádta ezt. Imádta hallgatni a nő csendes szuszogását. Imádta érezni a haja
illatát.
Apró
puszit nyomott partnere homlokára, aki lassan mocorogni kezdett, majd csodálkozva
pislogott rá. Egy pillanatra elszégyellte magát a sportoló, hiszen nem akarta
felébreszteni a szőkeséget. Ő csak kedveskedni akart.
-Miért
nem alszol,Nico? – kérdezte csendesen, és végigcirógatta a kicsit borostás
arcot. Látszódott a szépségen, hogy aggódva tette fel a kérdését.
-
Nem vagyok álmos Eve. De te pihenj! – igazította meg a takarót a szőke nőn, és rámosolygott.
-Versenyed
volt, és késő is van már… És…
-Mi
és? – kérdezett rá a német férfi szinte már nevetve.
- És
még ágyba is csábítottál. Azt hinné az ember, hogy rég kifáradtál – a választ
hallva nem tudott komoly maradni. Egyszerűen nem tudta féken tartani a jó
kedvét a sportoló. Persze. Eve ilyen
volt… Mindig kimondta, amit gondolt. Ahogy mondani szokták, ami a szívén az a
száján.Kevés ilyen lánnyal találkozott eddig.
-
Amire kell, arra van energiám – felelte büszkén. Felkönyökölt mellette a lány,
és végig kalandoztak az ujjai a kidolgozott felsőtesten, amíg a takaróba nem
ütközött. Elvigyorodott csak, hiszen szinte számított erre a válaszra.
-
Tudom. Szexre mindig van energiád.
-
Tudtommal sose panaszkodtál még – forgatta a szemeit a sportoló.
-
Volt egy rossz szavam valaha? – hajolt közelebb hozzá az amerikai, és csókolta
meg. – Jobb, ha lassan megyek. Hiszen több ilyet nem csinálhatunk – komolyan pislogott
csak maga elé a nő.
-
Még egyszer utoljára… – motyogta Nico szinte a nő ajkai közé, miközben bele
túrt a kócos szőke tincsekbe. Eve az őrületbe kergette.
Követelőzően
húzta magához a szőkeséget, és tapadt az ajkaira. Remélte, hogy nem fog
ellenállásba ütközni. Finoman kezdte el ostromolni, aki ugyan olyan módon
viszonozta. Most nem akarta elengedni. Nem akarta, hogy magára hagyja.
Változtatni akart. Nem csak pár óra hosszára akarta maga mellett tudni, hanem
egész éjszakára…
Pillanatok
alatt kerekedett a nő fölé, és próbálta érvényesíteni akaratát. Csókolgatta a
számára felajánlott nyakat, amit imádott. Eve csak elégedetten sóhajtott fel,
miközben végighúzta a feketére lakkozott körmeit, a kidolgozott izmos háton, amivel
kicsikart egy mély morgásszerű hangot a német sportolóból.
-
Csak még egyszer utoljára? – érdeklődött Eve kacéran vigyorogva. Nico egy
pillanatra lefagyott, és lassan húzódott el az alatta fekvő nőtől.
-
Nem Eve – rázta meg a fejét.
-
Tessék?
-
Eve… – az előbbi romantikus, és kacér pillanatok tovaszálltak. Szinte pofonként
érte mindkettőjüket. Ez a valóság.
-
Meggondoltad magad?
-
Igen… Vagy is nem – rázta meg a fejét, és tudta most már össze kell szednie
magát. Nem léphet vissza, ha már belekezdett. Hetek óta nyomta a lelkét a dolog,
és most már jobb, ha megbeszélik. – Eve… Nem csak egyetlen éjszakát akarok.
-
Ohh – nyögte ki a nő kicsikét meglepődve.
-
Kapcsolatot szeretnék Veled!
-
Nicolas. Ez nem így működik – csóválta meg a fejét a szőke nő, és szégyellősen
húzta magára a takarót, miközben ülő helyzetbe tornázta magát.
-
Miért? – fakadt ki értetlenül Nico. –Itt vagy… Itt vagyunk, és hónapok óta
játsszuk ezt. Veled akarok lenni, de nem csak egy éjszakára.
-
Figyelj…! – próbálta összeszedni a gondolatait Eve. Túlságosan bonyolult az
élete. Eddig is az volt… De most a sportoló kérése és kijelentése összezavarta.
-
Te nem ezt akarod igaz?
-
Nico… – sóhajtott fel. Jelenleg túlságosan gondterhelt és kínos volt a légkör a
szobában. Mindketten tudták, hogy ennyi. Ennyi volt, de magyarázatott akartak
adni és kapni. Azonban tudták, hogy ezzel csak sebeket okoznak… Túl nagy
sebeket.
-
Nem erről van szó.
-
Magyarázd meg, Eve! – csattant rá a német nem túl kedvesen. A nő egy pillanatra összerezzent, majd el is
szégyellte magát. Ő az, aki húzza az időt. Aki próbálja magát menteni. Aki nem
akarja megbántani az egyik legcsodálatosabb férfit, akit ismer. Pedig tudta…
Megfogja… Össze fogja törni.
-
Megkaptam a newyork-i munkát, Nico. Azt, amelyikről meséltem neked
Németországban. Emlékszel?
-
Igen, emlékszek.
-
Megkaptam. Egy hónapon belül kezdek, és odaköltözök. Azaz élet vár rám, amiről
meséltem neked.
-
És abba én nem tartozok bele – összegezte röviden a férfi.
-
Nico…
-
Nem kell semmit se mondanod Eve – rázta meg a fejét, és kászálódott ki az
ágyból. Sietősen kapta magára a boxer alsóját és reménykedett benne, hogy a
többi ruhadarabja is meg lesz előbb-utóbb. – Tudom a karriered…
-
Nico… – sóhajtott fel a nő kicsikét meggyötörten. Lassan követte a férfi
példáját, és kecmergett talpra. Neki nem állt szándékában sietősre venni a
figurát. Amúgy is… Ez az Ő szobája.
A
német sportoló már a pólóját próbálta kibogozni, amikor a nő mellé lépett és
megfogta mindkét kezét. Csodálkozó pillantást tudott kicsikarni ezzel a
tettével. – Ne menj el, kérlek! Most ne!
-
Szeretlek, Eve. Hülyeség tudom, de beléd szerettem.
-
Te csak azt gondolod, hogy szeretsz – cirógatta meg a borostás arcot. – Mert
elfelejtettem veled a rosszat.
-
De… – makogta a férfi, miközben Eve ujjai már a szőke rövid tincsekbe
kalandoztak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése