62. fejezet

Olyan mint ha éppen most feküdtem volna le, de már hangokra riadtam. Úgy ugrottam fel, hogy csodálkoztam azon is, hogy az ágyon maradtam. Ismét megütötte a fülemet az a hang. Kopognak… Kopognak a szobám ajtaján. Azonnal a telefonom után kaptam és próbáltam beazonosítani, hogy mennyi is az idő.

-Hat óra sincs még Alvaro…-dünnyögtem hangosan, és mivel újra kopogtak az ajtón felálltam az ágyról. Azon törtem a fejem, hogyan tekerem majd ki a barátom nyakát azért mert felébresztett.- Remélem okkal ébresztettél fel!-förmedtem rá a vendégemre és legnagyobb meglepetésemre nem a motoros barátom állt a küszöbömön.

- Szia Natalien!-szólalt meg Antonio egy fél oldalas mosoly kíséretében. Túlságosan értelmes fejet vághattam, hiszen megszólalt újra.- Beengedsz?

- Per… persze.-bólogattam és utat engedtem neki. Tonio lassan elsétált lassan mellettem és tudtam  nagyon gyorsan észhez kell térnem. A volt főnököm okkal van itt… Hiszen eleget tett a kérésemnek és itt van.- Hogy kerülsz ide?

- Úgy emlékszek te akartad minden áron, hogy ide jöjjek.

- De te minden áron elzárkóztál tőle… Eddig legalább is.-gondolkoztam el miközben a mellkasom előtt átfontam a karjaimat és sétáltam utána lassan.

- Gondolkoztam…

- Vagy is Alvaro hívott fel?

- Először nem. De részben neki is köszönhető, hogy itt vagyok.-vágta le magát a fotelba és először körbe nézett, majd alaposan engem vett szemügyre.- Mi az Natalien? Rövid volt az éjszaka?

- Tegnap szórakozni voltam Haydennel és Spies-szel.

- Másnapos vagy?-nevetett fel.

- Nem. Csak… Mindegy… Három óra alvás után ne várd, hogy toppon legyek.-legyintettem.

- Menj. Szed rendbe magad és utána reggelizzünk. Hát ha használhatóbb leszel ezek után…

…Be kell vallanom ritkaságnak számít, hogy engedelmeskedtem elsőnek Tonio utasításának… De dünnyögés és hiszti nélkül vonultam el a fürdőbe. Kellett egy kis idő, mire tényleg emberi külsőt tudtam varázsolni magamnak és amikor kisétáltam a helységből Alvaro már ott beszélgetett a volt főnökünkkel. Ahogy rám nézett elhúzta a száját.

-Másnapos vagy?

- Nem… Dehogy…-nyögtem fel.- De amúgy neked is jó reggelt.

- Szia.-vigyorodott el és felmutatott két sisakot.- Van kedved hozzá? Tonio pedig mehetne a bérelt autónkkal.

- Benne vagyok.-bólogattam. Imádok motorozni. Alvaro mögött pedig főleg.

- Reggelizni nem kellene?-szólalt meg diplomatikusan Antonio.

- A pályán. Kint jobb a kaja.-vágtam közbe immár vigyorogva. Pedig pontosan tőlem nem megszokott, hogy ennyire vágyakozom a nap első étkezése után.

- Akkor?-kérdezett rá csendesen és homlokát ráncolva a volt főnökünk. A táskámhoz léptem és előkerestem belőle a sluszkulcsot. Azzal a lendülettel átdobtam a férfinak aki meglepetten kapta el.

- Ahogy Alvaro mondta… Tiéd a kocsi, mi pedig megyünk motorral.

- Még mindig csodálkozok, hogy a Suzuki miért ilyen kegyes veled…-csodálkozott el Antonio.-Főleg, hogy melletted van egy ilyen eszetlen nőszemély.

-Ezt most bóknak veszem…

…Imádok Alvaroval motorozni. Külön-külön is szeretek, de együtt se rossz.  Nem vagánykodik feleslegesen… Na jó ez nem teljesen igaz, hiszen jelenleg úgy hajt mint az őrült. Azt hittem hirtelen, hogy sorompóstól rontunk be a parkolóba. Szememet szorítva vágtam hasba, hogy lassítson. Ahogy megállt hallottam Alvaro vidám felszabadult kacagását.

-Ilyet többet ne csinálj!-kaptam le a fejemről a sisakot és fújtattam, hogy a kósza hajtincseim ne piszkálják az orromat.

- Mi az? Nem tetszett?-nevetett Bati újra.

- Figyelj ha ezt egy pályán csináltad volna akkor jobban élveztem volna.

- Akkor a pánikod jele volt az, hogy hasba vágtál?-kapta a kajára a sisakját és lépett közelebb hozzám, hogy megigazítsa a hajamat.

- Fogalmazhatunk így is.-vontam meg a vállam mosolyogva. Ekkor kaptam észbe, hogy a kocsi ajtaja is becsapódott és hallottam meg a volt főnökünk hangját.

- Nektek elment a józan eszetek?

- Nem én voltam.-emeltem fel védekezően a kezeimet.

- Örüljetek, hogy senki se jött még rá arra mit műveltek. Mert először mind kettőtök nyakát kitekernék és utána csak külön külön közlekedhetnétek gyalog a versenyhétvégéken.

- Antonio…-szólt közbe kicsikét bátortalanul Alvaro.

- Semmit se változtatok az elmúlt szűk 10 évben. Csak rosszabbak lettetek.-csóválta meg a fejét lemondóan…

…Antoniot bemutattuk a csapatunk nagy részének vagyis Alvaro volt az, aki az összes szerelő fiújának bemutatta a honfitársunkat, majd végre átmentünk a motorhomeunkba reggelizni. A reggeli alatt csendesen hallgattam, ahogy beszélgetnek körülöttem. Alvaro nagyon lelkesen magyarázott Tonionak, aki próbálta jó kedvvel hallgatni a motoros szavait.

-Beszélhetnénk?-fordult felém Alvaro miközben én már a kávémat kortyolgattam.

-Persze.-bólintottam kicsikét meglepődve.

- Akkor én sétálok egyet.-sóhajtott fel Antonio és lassan komótosan felállt és elsétált. Csodálkozva pillogtam a távozó után, majd a barátomra.

- Baj van Bati?

- Segíteni akarok neked.

- Tessék? Miben akarsz nekem segíteni?

- Úgy akarok segíteni neked, mint  Iker.

- Ikernek se hagytam… Csak kaptam tőle egy csekket. De nem mondtam, hogy el is fogadom.-csodálkoztam el.

- Akkor hagyd, hogy én segítsek… Naty… Ezer éves barátok vagyunk. Tudnod kell, hogy bennem bízhatsz.

- Bati…-nyögtem fel gondterhelten.

-Naty kérlek! Ne légy makacs. Segíthetek… És segíteni szeretnék.

-Hogyan tudnál segíteni rajtam?-tettem fel sokat mondóan a kérdést.

-Szponzorokkal… Befolyással… Pénzzel… Tanáccsal… és lelki támogatással.-sorolta el annyira lazán, mint ha arról fecsegne, hogy mit is kell vennie azok után ha haza megyünk.

- Ha igent mondok ugye tudod, hogy nem mondhatod el senkinek se…

- Mit is?-vigyorodott el. Egyszerűen ez az a mosolya amikor tudja, hogy lassan, de nyert ügye van.

- Figyelj Alvaro már jó pár embert visszautasítottam… Ikert is. Tuti… Ezer százalékra biztos, hogy megsértődne ha a te segítségedet elfogadnám az övét pedig nem.

- Kit érdekel Iker?-kontrázott vissza. Homlokomat ráncolva pillantottam rá, mire ő csak lazán és azzal a tekintetével, hogy ő nem is mondott semmi rosszat vállat vont.- Ezek szerint igent mondasz nekem?

- Igen. Igent mondok.

- Nem fogsz bennem csalódni Naty ígérem.-mosolyodott el és én azonnal megöleltem. Hatalmasat sóhajtottam és éreztem ahogy hasonlóan tesz ő is és megölel.

- Köszönöm, hogy vagy nekem Bati…

…Kávémat kavargattam és azokat a papírokat olvasgattam, amit Tonio adott át nekem. Szerinte hasznos lehet a holnapi megbeszéléshez. Ő intézte el, hogy meghallgassanak. Hiába tagadja… és hiába mutatja azt, hogy nem érdekli a hely és a helyzetem még is itt van. Segít nekem.

-Nem lesz sok az a kávé? Hanyadik ma?-szólalt meg valaki az asztalom mellett. Összerezzentem a hang hallatán, majd elmosolyodtam ahogy megpillantottam Rosiet.

- Szia. De jó, hogy itt vagy. Rég láttalak.

- Nem egy csapatnál dolgozzunk… És sok a meló is.-húzta meg a vállát.- Leülhetek?

- Persze. Kérsz egy forró csokit? Tudom, hogy nem vagy odáig a kávéért?

- Kérek.-bólintott, majd azzal a lendülettel el is kaptam a közelünkben andalgó pincérlányt és kértem egy forró csokit és két csokis muffint. –Hanyadik kávéd a mai?

- Negyedik azt hiszem.-vontam meg a vállam.
- Azt hiszed?-nevetett fel.

- Este elmentem a fiúkkal szórakozni.-a csodálkozó tekintetét látva tudtam magyarázkodnom kellett.- Ben és Nicky.

- Miért nem lepődök meg rajta?-kuncogott.- A mezőny két lázadója.

- Nem is. Lázad itt mindegyik.

- Végül is igazad van.-vágta rá úgy mint aki elgondolkozott a szavaimon.

- Na láttod.-vigyorogtam.- Későn értem vissza és mire aludtam volna valamennyit megjelent Tonio a szobámba és úgy érzem magam, mint akin átgyalogoltak… Többször is…

- Tonio?-kérdezett vissza.

- Megkerestem a volt főnökömet, hogy segítsen nekem a csapattal kapcsolatban. Először ellenkezett, de most még is itt van.

- Ezek szerint tényleg bele vágsz?-kérdezett rá csendesen. Rosie az elejétől fogva tud arról, hogy mit tervezek. Segített és szerinte pénzügyileg nagyjából jól állok a terveim megvalósításához.

- Szeretném. Nagy meló igaz.

- De ha kitartó vagy sikerülni fog.-fogta meg a kezemet és rám mosolygott.

- Remélem.

- A barátaid is segítenek ha szükséges.

- Iker és Alvaro is segíteni akar.

- Mert fontos vagy nekik.-véleményezte csendesen.

- Kérdezhetek valamit Rosie?

- Mi a baj?-csodálkozott el.

- Nicky azt mondta, hogy van valakid… Kamuzott vagy igaz ez?

- Tudtam, hogy nem fogja tartani a száját.

- Nem tanultad még meg Rosie? Motorosra ne nagyon bízz nagy titkot. Nem igazán tudják tartani a szájukat.

- Erre rájöttem.-nyögött fel.

- Akkor?-kérdeztem rá, és szerintem elég nyilván való hogy szeretném tudni az igazat.

- Igen…-nyögte ki a lány.- Van valakim.

- Boldog vagy vele?

- Igen… Azt hiszem igen.-felelte nagyon csendesen.

- Ez a legfontosabb.-szorítottam meg a kezét és bátorítólag mosolyogtam rá.

- Az nem is érdekel, hogy ki az?

- Hogy ha boldog vagy mellette akkor édes mindegy ki azaz illető.-húztam meg a vállam…

…Az időjárás ma nem igazán kegyes hozzánk. A legkisebb kategória edzésének végére megérkezett az eső és jelenleg is töretlenül szakad. Alvaro csendesen készül már a garázsban, míg én csak ácsorgok mellette és figyelem őt és a pár méternyire tőlünk ücsörgő Antoniot.

-Szerinted élvezi?-szólalt meg Alvaro miközben az esőkabátját szedtem elő.

- Tessék?-csodálkoztam el.

- Szerinted Antonio élvezi?-ismételte meg magát.

- Nem tudom.-vontam meg a vállam és az említett személy felé pillantottam, aki a csapat olasz versenyzőjének motorját figyelte komolyan.- Sebeket tépünk fel… Ebben biztos vagyok. A motorozás tette tönkre a családját.

- De még is rögtön igent mondott amikor megkértem jöjjön el ide.-kotyogta el Bati és ahogy rá pillantottam csak vállat vont.- Azonban neked erről nem kell tudnod.

- Tegyem a hülyét, hogy nem tudok semmit se?

- Könnyebb lenne ha ezt tennéd.-felelte lazán, miközben én a garázs ajtó felé bámultam és figyeltem, hogy szakad az eső.- Hogy alszol mostanában?

- Tessék?-lepődtem meg a kérdésén.

- Hogy alszol azok után ami történt?-ismételte meg magát.-Fáradtnak tűnsz.

- Csak azért vagyok fáradt mert keveset aludtam az éjszaka.

- Nem arra gondolok…-forgatta a szemeit. Tudom hiába mentegetőznék és keresnék kifogásokat nem hinne nekem. Felsóhajtottam először és a padlót kezdtem el bámulni. Kinyújtotta a kezét és a hajamat gondosan a fülem mögé tűrte, hogy lássa az arcomat.-Tudom, hogy Misano után se aludtál jól.

- Nem velem kell foglalkoznod Bati.-mosolyodtam el. Homlokát ráncolta egy pillanatig, majd megcirógatta az arcomat.

- A barátom vagy.

- Te is nekem… Ezért pedig most mozdulj! Nem kellene megfáznod. Ápolhatnálak utána és olyan lennél mint egy nyűgös kisgyerek.

- Kedves vagy ismét.-nyögött fel, de szerencsére vigyorgott.