Olyan mint ha éppen most feküdtem volna le, de már hangokra
riadtam. Úgy ugrottam fel, hogy csodálkoztam azon is, hogy az ágyon maradtam.
Ismét megütötte a fülemet az a hang. Kopognak… Kopognak a szobám ajtaján.
Azonnal a telefonom után kaptam és próbáltam beazonosítani, hogy mennyi is az
idő.
-Hat óra sincs még Alvaro…-dünnyögtem hangosan, és mivel
újra kopogtak az ajtón felálltam az ágyról. Azon törtem a fejem, hogyan tekerem
majd ki a barátom nyakát azért mert felébresztett.- Remélem okkal ébresztettél
fel!-förmedtem rá a vendégemre és legnagyobb meglepetésemre nem a motoros
barátom állt a küszöbömön.
- Szia Natalien!-szólalt meg Antonio egy fél oldalas mosoly
kíséretében. Túlságosan értelmes fejet vághattam, hiszen megszólalt újra.-
Beengedsz?
- Per… persze.-bólogattam és utat engedtem neki. Tonio
lassan elsétált lassan mellettem és tudtam
nagyon gyorsan észhez kell térnem. A volt főnököm okkal van itt… Hiszen
eleget tett a kérésemnek és itt van.- Hogy kerülsz ide?
- Úgy emlékszek te akartad minden áron, hogy ide jöjjek.
- De te minden áron elzárkóztál tőle… Eddig legalább is.-gondolkoztam
el miközben a mellkasom előtt átfontam a karjaimat és sétáltam utána lassan.
- Gondolkoztam…
- Vagy is Alvaro hívott fel?
- Először nem. De részben neki is köszönhető, hogy itt
vagyok.-vágta le magát a fotelba és először körbe nézett, majd alaposan engem
vett szemügyre.- Mi az Natalien? Rövid volt az éjszaka?
- Tegnap szórakozni voltam Haydennel és Spies-szel.
- Másnapos vagy?-nevetett fel.
- Nem. Csak… Mindegy… Három óra alvás után ne várd, hogy
toppon legyek.-legyintettem.
- Menj. Szed rendbe magad és utána reggelizzünk. Hát ha
használhatóbb leszel ezek után…
…Be kell vallanom ritkaságnak számít, hogy engedelmeskedtem
elsőnek Tonio utasításának… De dünnyögés és hiszti nélkül vonultam el a
fürdőbe. Kellett egy kis idő, mire tényleg emberi külsőt tudtam varázsolni
magamnak és amikor kisétáltam a helységből Alvaro már ott beszélgetett a volt
főnökünkkel. Ahogy rám nézett elhúzta a száját.
-Másnapos vagy?
- Nem… Dehogy…-nyögtem fel.- De amúgy neked is jó reggelt.
- Szia.-vigyorodott el és felmutatott két sisakot.- Van
kedved hozzá? Tonio pedig mehetne a bérelt autónkkal.
- Benne vagyok.-bólogattam. Imádok motorozni. Alvaro mögött
pedig főleg.
- Reggelizni nem kellene?-szólalt meg diplomatikusan
Antonio.
- A pályán. Kint jobb a kaja.-vágtam közbe immár vigyorogva.
Pedig pontosan tőlem nem megszokott, hogy ennyire vágyakozom a nap első
étkezése után.
- Akkor?-kérdezett rá csendesen és homlokát ráncolva a volt
főnökünk. A táskámhoz léptem és előkerestem belőle a sluszkulcsot. Azzal a
lendülettel átdobtam a férfinak aki meglepetten kapta el.
- Ahogy Alvaro mondta… Tiéd a kocsi, mi pedig megyünk
motorral.
- Még mindig csodálkozok, hogy a Suzuki miért ilyen kegyes
veled…-csodálkozott el Antonio.-Főleg, hogy melletted van egy ilyen eszetlen
nőszemély.
-Ezt most bóknak veszem…
…Imádok Alvaroval motorozni. Külön-külön is szeretek, de
együtt se rossz. Nem vagánykodik
feleslegesen… Na jó ez nem teljesen igaz, hiszen jelenleg úgy hajt mint az
őrült. Azt hittem hirtelen, hogy sorompóstól rontunk be a parkolóba. Szememet
szorítva vágtam hasba, hogy lassítson. Ahogy megállt hallottam Alvaro vidám
felszabadult kacagását.
-Ilyet többet ne csinálj!-kaptam le a fejemről a sisakot és
fújtattam, hogy a kósza hajtincseim ne piszkálják az orromat.
- Mi az? Nem tetszett?-nevetett Bati újra.
- Figyelj ha ezt egy pályán csináltad volna akkor jobban
élveztem volna.
- Akkor a pánikod jele volt az, hogy hasba vágtál?-kapta a
kajára a sisakját és lépett közelebb hozzám, hogy megigazítsa a hajamat.
- Fogalmazhatunk így is.-vontam meg a vállam mosolyogva.
Ekkor kaptam észbe, hogy a kocsi ajtaja is becsapódott és hallottam meg a volt
főnökünk hangját.
- Nektek elment a józan eszetek?
- Nem én voltam.-emeltem fel védekezően a kezeimet.
- Örüljetek, hogy senki se jött még rá arra mit műveltek.
Mert először mind kettőtök nyakát kitekernék és utána csak külön külön
közlekedhetnétek gyalog a versenyhétvégéken.
- Antonio…-szólt közbe kicsikét bátortalanul Alvaro.
- Semmit se változtatok az elmúlt szűk 10 évben. Csak
rosszabbak lettetek.-csóválta meg a fejét lemondóan…
…Antoniot bemutattuk a csapatunk nagy részének vagyis Alvaro
volt az, aki az összes szerelő fiújának bemutatta a honfitársunkat, majd végre
átmentünk a motorhomeunkba reggelizni. A reggeli alatt csendesen hallgattam,
ahogy beszélgetnek körülöttem. Alvaro nagyon lelkesen magyarázott Tonionak,
aki próbálta jó kedvvel hallgatni a motoros szavait.
-Beszélhetnénk?-fordult felém Alvaro miközben én már a
kávémat kortyolgattam.
-Persze.-bólintottam kicsikét meglepődve.
- Akkor én sétálok egyet.-sóhajtott fel Antonio és lassan
komótosan felállt és elsétált. Csodálkozva pillogtam a távozó után, majd a
barátomra.
- Baj van Bati?
- Segíteni akarok neked.
- Tessék? Miben akarsz nekem segíteni?
- Úgy akarok segíteni neked, mint Iker.
- Ikernek se hagytam… Csak kaptam tőle egy csekket. De nem
mondtam, hogy el is fogadom.-csodálkoztam el.
- Akkor hagyd, hogy én segítsek… Naty… Ezer éves barátok
vagyunk. Tudnod kell, hogy bennem bízhatsz.
- Bati…-nyögtem fel gondterhelten.
-Naty kérlek! Ne légy makacs. Segíthetek… És segíteni
szeretnék.
-Hogyan tudnál segíteni rajtam?-tettem fel sokat mondóan a
kérdést.
-Szponzorokkal… Befolyással… Pénzzel… Tanáccsal… és lelki támogatással.-sorolta
el annyira lazán, mint ha arról fecsegne, hogy mit is kell vennie azok után ha
haza megyünk.
- Ha igent mondok ugye tudod, hogy nem mondhatod el senkinek
se…
- Mit is?-vigyorodott el. Egyszerűen ez az a mosolya amikor
tudja, hogy lassan, de nyert ügye van.
- Figyelj Alvaro már jó pár embert visszautasítottam… Ikert
is. Tuti… Ezer százalékra biztos, hogy megsértődne ha a te segítségedet
elfogadnám az övét pedig nem.
- Kit érdekel Iker?-kontrázott vissza. Homlokomat ráncolva
pillantottam rá, mire ő csak lazán és azzal a tekintetével, hogy ő nem is
mondott semmi rosszat vállat vont.- Ezek szerint igent mondasz nekem?
- Igen. Igent mondok.
- Nem fogsz bennem csalódni Naty ígérem.-mosolyodott el és
én azonnal megöleltem. Hatalmasat sóhajtottam és éreztem ahogy hasonlóan tesz ő
is és megölel.
- Köszönöm, hogy vagy nekem Bati…
…Kávémat kavargattam és azokat a papírokat olvasgattam, amit
Tonio adott át nekem. Szerinte hasznos lehet a holnapi megbeszéléshez. Ő
intézte el, hogy meghallgassanak. Hiába tagadja… és hiába mutatja azt, hogy nem
érdekli a hely és a helyzetem még is itt van. Segít nekem.
-Nem lesz sok az a kávé? Hanyadik ma?-szólalt meg valaki az
asztalom mellett. Összerezzentem a hang hallatán, majd elmosolyodtam ahogy
megpillantottam Rosiet.
- Szia. De jó, hogy itt vagy. Rég láttalak.
- Nem egy csapatnál dolgozzunk… És sok a meló is.-húzta meg
a vállát.- Leülhetek?
- Persze. Kérsz egy forró csokit? Tudom, hogy nem vagy odáig
a kávéért?
- Kérek.-bólintott, majd azzal a lendülettel el is kaptam a
közelünkben andalgó pincérlányt és kértem egy forró csokit és két csokis
muffint. –Hanyadik kávéd a mai?
- Negyedik azt hiszem.-vontam meg a vállam.
- Azt hiszed?-nevetett fel.
- Este elmentem a fiúkkal szórakozni.-a csodálkozó
tekintetét látva tudtam magyarázkodnom kellett.- Ben és Nicky.
- Miért nem lepődök meg rajta?-kuncogott.- A mezőny két
lázadója.
- Nem is. Lázad itt mindegyik.
- Végül is igazad van.-vágta rá úgy mint aki elgondolkozott
a szavaimon.
- Na láttod.-vigyorogtam.- Későn értem vissza és mire
aludtam volna valamennyit megjelent Tonio a szobámba és úgy érzem magam, mint
akin átgyalogoltak… Többször is…
- Tonio?-kérdezett vissza.
- Megkerestem a volt főnökömet, hogy segítsen nekem a
csapattal kapcsolatban. Először ellenkezett, de most még is itt van.
- Ezek szerint tényleg bele vágsz?-kérdezett rá csendesen.
Rosie az elejétől fogva tud arról, hogy mit tervezek. Segített és szerinte
pénzügyileg nagyjából jól állok a terveim megvalósításához.
- Szeretném. Nagy meló igaz.
- De ha kitartó vagy sikerülni fog.-fogta meg a kezemet és
rám mosolygott.
- Remélem.
- A barátaid is segítenek ha szükséges.
- Iker és Alvaro is segíteni akar.
- Mert fontos vagy nekik.-véleményezte csendesen.
- Kérdezhetek valamit Rosie?
- Mi a baj?-csodálkozott el.
- Nicky azt mondta, hogy van valakid… Kamuzott vagy igaz ez?
- Tudtam, hogy nem fogja tartani a száját.
- Nem tanultad még meg Rosie? Motorosra ne nagyon bízz nagy
titkot. Nem igazán tudják tartani a szájukat.
- Erre rájöttem.-nyögött fel.
- Akkor?-kérdeztem rá, és szerintem elég nyilván való hogy
szeretném tudni az igazat.
- Igen…-nyögte ki a lány.- Van valakim.
- Boldog vagy vele?
- Igen… Azt hiszem igen.-felelte nagyon csendesen.
- Ez a legfontosabb.-szorítottam meg a kezét és bátorítólag
mosolyogtam rá.
- Az nem is érdekel, hogy ki az?
- Hogy ha boldog vagy mellette akkor édes mindegy ki azaz
illető.-húztam meg a vállam…
…Az időjárás ma nem igazán kegyes hozzánk. A legkisebb
kategória edzésének végére megérkezett az eső és jelenleg is töretlenül szakad.
Alvaro csendesen készül már a garázsban, míg én csak ácsorgok mellette és
figyelem őt és a pár méternyire tőlünk ücsörgő Antoniot.
-Szerinted élvezi?-szólalt meg Alvaro miközben az
esőkabátját szedtem elő.
- Tessék?-csodálkoztam el.
- Szerinted Antonio élvezi?-ismételte meg magát.
- Nem tudom.-vontam meg a vállam és az említett személy felé
pillantottam, aki a csapat olasz versenyzőjének motorját figyelte komolyan.-
Sebeket tépünk fel… Ebben biztos vagyok. A motorozás tette tönkre a családját.
- De még is rögtön igent mondott amikor megkértem jöjjön el
ide.-kotyogta el Bati és ahogy rá pillantottam csak vállat vont.- Azonban neked
erről nem kell tudnod.
- Tegyem a hülyét, hogy nem tudok semmit se?
- Könnyebb lenne ha ezt tennéd.-felelte lazán, miközben én a
garázs ajtó felé bámultam és figyeltem, hogy szakad az eső.- Hogy alszol
mostanában?
- Tessék?-lepődtem meg a kérdésén.
- Hogy alszol azok után ami történt?-ismételte meg
magát.-Fáradtnak tűnsz.
- Csak azért vagyok fáradt mert keveset aludtam az éjszaka.
- Nem arra gondolok…-forgatta a szemeit. Tudom hiába
mentegetőznék és keresnék kifogásokat nem hinne nekem. Felsóhajtottam először
és a padlót kezdtem el bámulni. Kinyújtotta a kezét és a hajamat gondosan a
fülem mögé tűrte, hogy lássa az arcomat.-Tudom, hogy Misano után se aludtál
jól.
- Nem velem kell foglalkoznod Bati.-mosolyodtam el. Homlokát
ráncolta egy pillanatig, majd megcirógatta az arcomat.
- A barátom vagy.
- Te is nekem… Ezért pedig most mozdulj! Nem kellene
megfáznod. Ápolhatnálak utána és olyan lennél mint egy nyűgös kisgyerek.
- Kedves vagy ismét.-nyögött fel, de szerencsére vigyorgott.
