2016. január 24., vasárnap

26. fejezet



Egy napot tudtunk csak a családdal tölteni és már Isabel lakásavató bulijára készülünk. Igazából már rég Assen felé kellene tartanunk, de jelen pillanatban a barátnőm és a bulija sokkal, de sokkal fontosabb. Nem minden esetben a munkát kell előtérbe helyezni. Zuhanyzóból másztam ki és egy nagy törölközőt magam köré csavartam. A szőke hajtincseimből is csöpögött a víz… Egy kisebb törölközőt kerestem, amit szorosan a hajamra csavartam… Körülbelül van egy órám amíg Alvaro megérkezik. A szobába sétáltam és bekapcsoltam a tv-t, ahol jelenleg is a tegnapi mérkőzés képeit láthatom. Apró kis mosoly jelent meg az arcomon ahogy megpillantottam Ikert… Nyertek és tudom erre nagyon is szükségük volt. Egy farmer mini szoknyát szedtem elő és egy kivágott felsőt. Szerintem nem kell túl öltöznöm, hiszen csak mi leszünk ott… Pár barát a paddockból. A törölközőmet ledobtam a földre ahogy magamra vettem a fekete fehérnemű szettemet és a hajamat is megráztam, ami már félig száraz volt már. Már a szoknyámért nyúltam amikor megszólalt a mobilom.
- Igen?-vettem fel és fél kézzel próbáltam öltözködni.
- Szia Kicsim.-hallottam meg Iker hangját ahogy kacagását, ami miatt elmosolyodtam én is.
- Mitől van ilyen jó kedved?
- Csak Sergio marhul itt… Azt hiszem agyára ment a nőhiány.
- Mondanék valamit, de inkább nem mondom.-hangosítottam ki a készüléket hiszen rájöttem egy kézzel nem tudok felöltözni. Iker ismét felnevetett.
- Mond csak. Hallani szeretném.
- Tudod… Van a segíts magadon mozgalom.-rántottam meg a vállam és begomboltam végre a ruhadarabomat. Természetesen ismét vidámságot hoztam a barátom életébe.
- Ha gondolod tolmácsolom neki…
- Ne!-vágtam rá azonnal.- Inkább ne… Akkor ezek után mindig ezt hallgatnám.
- Amúgy…
- Igen Iker?-húztam el a számat, pedig sejtem, hogy mire akar kilyukadni.
- Hasonló szituban vagyok én is.
- Iker…-jöttem zavarba hirtelen.
- Jó… Jó… Segíts magadon mozgalom tagja leszek.
- Disznó vagy!-kacagtam felszabadultan.
- Tudom.-felelte sompolyogva.- Amúgy mit csinálsz most?
- Öltözködök. Isa ma tartja a lakás avató buliját. Holnap pedig már megyünk Alvaroval Assenbe.
- Várod már?-kérdezett rá. A hangjába éreztem a gyengédséget… és talán valamennyi szórakozotságott is.
- Nagyon… és talán motorozni is elmegyünk.
- Natalien…
- Vigyázok magamra Iker. Megígértem! Emlékszel? Nem csinálok semmi hülyeséget.-vettem fel a fekete-fehér kockás fűzőmet.- Azt hiszem egész jól nézek ki.
- Tudod, hogy ez mennyire gonosz volt?
- Tudom.-nevettem fel…
…Megérkeztünk Madrid kellemes hangulatú kerületébe, ahol már az egyik házból kihallatszódott a zene. Nos igen. Azt hiszem jó helyen járunk.
- Ez az a cím ugye?-kérdeztem rá ahogy kiszálltam a kocsiból.
- Szerintem ez hülye kérdés volt Naty.-csóválta meg a fejét Alvaro miközben átkarolta a derekamat és már terelt is a bejárat felé. A sötétben nem igazán tudtam felmérni, hogy mennyire tökéletes is ez a környék… Bár mire észbe kaptam ajtón belül voltam, ahol még hangosabbnak tűnt a zene és rögtön sejtettem több a részeg ember mint amire számítottam. Isa a semmiből libbent elém és adott két-két puszit nekünk.
- Jó szórakozást!-nevetett fel és egy-egy üveget is a kezünkbe nyomott. Köpni nyelni nem tudtam a viselkedése miatt és mire megszólaltam tovább is állt.
- Ez mi volt?-csodálkoztam el.
- Ne nézz rám Naty! Ugyan akkor jöttem amikor te.-vonta meg a vállát és a zsebébe kutatott. Egyszerűen a kezembe ejtette a sluszkulcsot.
- Most miért?
- Szórakozni jöttem. Te leszel a sofőr.-felelte úgy mint ha ez lenne a világ legegyszerűbb dolga és kicserélte az üvegét egy sörre és bele vetette magát a buliba. Táncolni kezdett Isa egyik kolleganőjével. Nagyot nyögtem és tudtam nekem kell ma este józannak maradnom. Konyhát próbáltam megkeresni. Üdítőt akartam vagy egy pohár vizet. Szerencsére hamar megtaláltam a konyhát ahol senki se volt. Először a hűtőbe néztem bele és kivettem egy flakon ásványvizet. Lassan egyenesedtem ki és a legnagyobb meglepetésemre Hanna állt a küszöbön. Teljesen egyszerű, visszafogott lány. Ami az öltözködésében és a viselkedésében is látszik.
- Szia.-mosolyogtam rá.- Rég láttalak Hanna.
- Szia Natalien.-lépett közelebb hozzám.- Tényleg rég találkoztunk. Hogy vagy? Miért nem szórakozol te is?
- Még csak most jöttünk.
- A pároddal?-kérdezett rá.
- Nem.-nevettem el magam.- A párom focista és jelenleg Dél-Afrikában van. Alvaro a a barátom. Hasonlóan dolgozok vele, mint Sebivel.
- Ohh…
- Elnézést Hanna. Megkeresem a fürdőszobát.-mosolyogtam rá. Megkerültem a lányát és elindultam megkeresni a mosdót. Láttam ahogy Alvaro még mindig a riporter nőt fűzi. Ráfér… Noelia óta nem igazán csajozott azt hiszem. Hirtelen nyitottam be az egyik ajtón és egyik részem megörült, hiszen a fürdőszobát találtam meg… De a másik oldalam ledöbbent, hiszen Rosie és Sebastian állt előttem… És a német barátom eléggé ostromolta a lányt. Észre se vettek… Csak csókolták egymást így megköszörültem a torkomat. Először még erre se reagáltak, így hangosan becsaptam magam mögött az ajtót. Szerencsére most már szét rebbentek.
- Naty…-vakarta meg a homlokát Sebi zavarában.
- A nevemet legalább tudod.-horkantottam fel.- Elment az eszetek? Itt van Hanna.
- Tudom…-motyogta a német. Rosie csak ácsorgott. Zavartan rágcsálta az ajkait.
- És ha ő nyit be?
- Nem ő nyitott be!-csattant fel Sebi idegesen. Rosie pedig hirtelen rontott ki a fürdőből és csapta be maga mögött az ajtót.
- Miért csinálod ezt Sebastian? Azt hittem tanultál a hibáidból…-léptem közelebb hozzá.- Nem tanultál abból ami történt?
- Ne szólj bele Naty.
- Itt van a barátnőd is Sebi… Ne szédítsd mind a két lányt.
- Hiányzik… Hiányzik Rosie is.
- De még is Hannaval vagy.-emlékeztettem, mire felnyögött és a fal mellett leguggolt. Homlokomat ráncolva figyeltem és leguggoltam hozzá. A térdére tettem a kezemet és megkértem nézzen rá.
- Hannat választottad.
- Tudom.-motyogta.
- Most egyedül hagylak. Jó?-kérdeztem rá és bólintott. Adtam egy apró puszit az arcára és magára hagytam. Becsuktam magam mögött az ajtót és inkább a bulizó embereket kikerülve a teraszra siettem. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, amikor megcsapott a kellemes nyári levegő… A szabadban vagyok… Egy hatalmas kő esett le a szívemről azzal, hogy a zajos bulit pár lépésnyire magam mögött tudtam.
- Minden rendben Naty?-szólalt meg egy férfi, akit eddig észre se vettem.
- Heikki?-csodálkoztam el, hiszen tényleg ő volt az. Egy üveg vodka társaságában. A tekintetén láttam, hogy már rég nem józan. Lassan sétáltam közelebb hozzá és a járó kövön a bentről kihallatszódó zene ellenére is hangosnak tűnt a cipőm kopogása.- Te hogy kerülsz ide?
- Isa meghívott?-vicceskedte el a szitut, miközben leültem a szabad helyre a hintaágyba.
- Bocsi… Ez tényleg hülye kérdés volt.-sóhajtottam fel.
- Kérsz?-nyújtotta felém az üveget.
- Köszi… De nem.-húztam ki a zsebemből a sluszkulcsot, amivel jeleztem nekem ma este józannak kell maradnom. Megvonta a vállát és bele kortyolt az italba.- Miért iszol Heikki? Catherine biztos nem fog örülni neki. Szóljak neki?
- Kathy nincs itt.-rázta meg a fejét.
- Ohh…-csodálkoztam el.
- Csak egyedül jöttem. El akartam kerülni az olyan szóváltást mint ami Kanadában történt.
- Én… én azt nem akartam.-ráztam meg a fejem és magam elé bámultam.- Igazából nem is én kezdtem. Nem akartam veszekedni vele… Nem akartam, hogy féltékeny legyen. Hiszen te szereted őt… És nekem is van valakim…
- Tudom…-szólt közbe egy pillanatra, de hagyta hogy beszéljek. Igazából talán nem is figyeltem rá teljesen.
- De én boldog vagyok… Nem kell féltékenynek lennie! Van barátom nekem is, akit szeretek.-bukott ki belőlem és ahogy ránéztem Heikki láttam, hogy azért ez rosszul esett neki. Csak bámultam magam elé és szidtam magam, hogy megint járt a szám és nem gondolkoztam. Ezek után következtek azok a bizonyos kínos néma percek. Tudtam Heikki a szavaimon filózik még akkor is, ha jelenleg ittas.
- Heikki…-szólaltam meg csendesen és megfogtam a kezét. Rám pillantott és halványan elmosolyodott. Nem engedte el a kezemet hanem óvatosan cirógatni kezdte a kézfejemet, és valami miatt nem húztam el a kezem tőle hanem bámultam magam elé.
- Naty…-rontott ki az ajtón Alvaro és mind a ketten meglepődtünk. Elhúzta a kezemet a finntől.
- Mi az Bati?-csodálkozva pillantottam rá. Meglebegtette a telefonját.
- Casillas kereset. Azt mondta nem ért el.
Ahogy ezt kimondta valahogy mind a ketten tudtuk, hogy baj lesz. Alvaro száján kicsúszott egy káromkodás és én csak hátra fordultam. A finn pilóta értetlen arcával találtam magam szembe magam.
- Heikki…
- Casillas… Az a Casillas?-csattant fel hirtelen. Felpattant és láttam rajta, hogy ideges.
- Igen… Igen ő az.-bólintottam lassan.- De megmagyarázom.
- Nem érdekel.-jelentette ki.
- Alvaro magunkra hagynál?-fordultam csak hátra.
- Nem szívesen teszem.
- Kérlek.-pillogtam csak rá és a motoros barátom bólintott és magunkra hagyott. Bátortalanul sétáltam közelebb a finnhez. Megérintettem a vállát.
- Heikki. Megmagyarázom.
- Mit? Elhagytál…. Egy szó nélkül elhagytál.-csattant fel hirtelen a finn és a hangjától összerezzentem.- Most pedig kiderül, hogy egy focistával vagy együtt. Egy híres gazdag focistával.
- Mire akarsz kilyukadni? Ezzel mire akarsz kilyukadni Heikki?-ráncoltam a homlokomat.
- Semmire.-zárte le a vitát pedig tudom nem mondta ki azt amit akart. Fejemet csóváltam csak amikor kikerült és elindult be fele. Hirtelen ötlet miatt mentem utána és így láttam, hogy köszönés nélkül átvág az emberek közt és kirontott az ajtón. Felkaptam a táskámat és utána rohantam.
- Állj meg Heikki!
- Békén hagynál?-dohogta maga elé és megtorpant. Gondterhelten masszírozta az orrnyergét és így közelebb léptem hozzá.
- Enged meg, hogy visszavigyelek a szállódába. Jobb lenne ha aludnál egy kicsit. Kérlek.-Felnyögött és rám nézett.
- Legyen.
Szerencsére nem ellenkezett. Elmondta nekem melyik szállódába szállt meg. Lassan tudtunk csak haladni. Hatalmas volt még a forgalom a késő este ellenére, és az eső is eleredt. Heikki az járókelőket figyelte egyetlen árva szó nélkül, nekem pedig a vezetésre kellett koncentrálnom. Csak akkor szólaltam már meg amikor leparkoltam a szállóda előtt.
- Heikki…-szólaltam meg csendesen.
- Nem érdekel.-jelentette ki és lassan mászott ki a kocsiból. Nem akartam ennyivel lezárni a dolgot így kipattantam én is. Pillanatok alatt bőrig áztam, de már a finn előtt álltam.
- Meg akarom magyarázni.
- Nem akarom meghallgatni Natalien.-rázta meg a fejét. A keze után kaptam amit szerencsére nem húzott el tőlem.
- Nem is emlékeznél rá… De nem a te hibád ami történt… De majd egyszer elmondom…-motyogtam és mire észbe kaptam meg akart csókolni, de elhúzódtam tőle.- Ezt nem szabad. Te is tudod.

2016. január 1., péntek

25. fejezet



Sziasztok! 


December 30-án volt a blog sokadik születésnapja. Kicsit megkéstem a szülinapi résszel. De most itt vagyok :) Szeretném megköszönni Minden Olvasómnak aki kitartott mellettem, még így az újra kezdés után. Emellett szeretném megköszönni Dórikának és Vivian Leite-nek is a támogatást és a segítséget :)

Puszi:
Kira


Szombat reggel van és egyedül ballagok a lakókocsiktól a paddock felé és elmélyülten nyomogatom a mobilomat. Számolgatok… Tervezgetek, hogy minél többet tudjak Ikernek mondani este, hiszen tegnap rákérdezett van-e már konkrét tervem. Még nincs. Megint csak ennyit tudtam kinyögni. Még nincs… De a következő napokban mindent elintézek. Hallottam, hogy egy robogós jön mögöttem, de úgy voltam vele ha akar ki akar kerülni, azonban legnagyobb meglepetésemre rám dudáltak.
- Menjél már.-morogtam fél hangosan, de megint ledudáltak.- Elférsz mellettem, nem?
- Szia Naty.-hallottam meg egy ismerős hangot és nevetést, így megfordultam. Elmosolyodtam.
- Toni bocsi. Nem hittem, hogy te vagy az.-ráztam meg a fejem. A spanyol Toni Elias állt/ült előttem a csapata robogóval. Tavalyi évig a MotoGp-ben versenyzett, de mivel nem kapott szerződést erre az idényre így az új kategóriában kényszerült, azonban kijelenthetem megérte. Legesélyesebb a vb címre. Vannak ellenfelei, de szerintem ha kiegyensúlyozott marad a szezon során tényleg megnyerheti a világbajnoki címet.
- Semmi baj. Elvigyelek?-kérdezett rá.
- Ha megteszed?-válaszoltam reflexszerűen ami miatt újra kinevetett.
- Persze. Pattanj fel és kapaszkodj.-húzódott kicsikét előrébb jelezve, hogy foglaljak helyett mögötte. Mivel nem volt kedvem sétálni ebben a hideg időben így felültem mögé.
- Száguldozz a pályán inkább.-kapaszkodtam, hogy a mellkasán pihent meg a kezem.
- Mi újság mostanában?-érdeklődött pár pillanat után. Már a paddock területén jártunk.
- Semmi érdekes. Munka munka és munka.-magyaráztam neki, miközben elhaladtunk a Yamaha csapat mellett.
- Nem gondolod, hogy Valentino nélkül kicsit más most egy hétvége?-mutatott a japán gyártó boxa felé és a tekintetemet annak irányába fordítottam. Eszembe jutott, hogy mi történt Olaszországban… A szabadedzésen bukott egy hatalmasat a sokszoros világbajnok és szenvedett lábtörést… Karrierje során most először esik meg vele az a „szégyen”, hogy futamot-futamokat kell kihagynia.
- De…-bólintottam.-Nekem hiányzik. Tisztelem, mert nagy múltja van.
- Én is tisztelem. Sokaknak a példaképe akarva akaratlanul.-sandított hátra Toni.
- És veled mi újság?-mosolyodtam el.
- Élvezem az új lehetőségeket.-magyarázta, miközben kikerültünk egy csapat pit girlt, akik a hideg idő ellenére falatnyi rövid nadrágban és 10 centis sarkú cipőben tipegtek. Harsányan felnevettek amivel szerintem a versenyzők figyelmét akarták fel kelteni. Toni férfi ide vagy oda, de nem is figyelt rájuk. Igen… Az évek és a rutin… Bati is ilyen. Egyszerűen nem igazán figyelnek az ilyen nőkre.
- Érthető. Én szurkolok neked.-mosolyogtam rá, miközben lassan megérkeztünk a Suzuki motorhomejához. Láttam Rosiet, ahogy két szerelő fiúval trécselt. A férfiak ámuldozva figyelték a finn lányt és néha-néha elmosolyodtak.
- Köszi. Hallottam, hogy néha kijártok motorozni a barcelonai ringre.
- A néha a legjobb kifejezés erre. De mostanában már nem jut időnk rá. Bati lesérült, nekem meg ott a másik munkám is.-megérkeztünk a Suzukihoz. Leszálltam a robogóról és hátráltam egy lépést.
- Köszönöm a fuvart és ha nem beszélnék sok sikert a hétvégéhez.
- Nektek is Naty.- intett nekem és egyszerűen kikerült. Csak megálltam az ajtóban és intettem Rosienak. A lány azonnal észre vett és elbúcsúzott a fiúktól. Adott két puszit üdvözlésként.
- Azt hittem sose érsz ide.-korholt le.
- Bocsánat.-húztam meg a vállamat.- Alvaro nem ébresztett fel.
- Tudom. Mondta, hogy hagyott aludni. Már a mérnökével beszél.-terelt a pulthoz a lány és már rendelte is a kávémat.
- Vele kellett volna jönnöm.-dünnyögtem.
- Nem baj. Pihenés rád fért.-mosolygott rám. Lassan kortyolgattam a kávémat és hallgattam ahogy Rosie arról fecsegett nekem, hogy milyen tervei vannak ma estére. Hogy elmehetnénk egy kis klubba inni pár pohárral és meghallgatni egy koncertet.
- De nem hiszem, hogy Alvaro velünk jöhet.
- Nem baj. Tartunk egy csajos estét. Van kedved hozzá?-kérdezte izgatottan a finn lány, miközben Alvaro levágta magát mellénk a semmiből.
- Csak tud elrángatni Natalient a gép elől. Tudod naponta kell udvaroltatnia Ikerrel.
Mind a ketten meglepődve pislogtunk Alvarora, aki csak megvonta a vállát.
- Tudok olyat, amivel megtudom győzni.-vigyorodott el Rosie.- Egy pohár vodka… és pár jó pasi…
- Rosie…-prüszköltem bele a kávémba ami miatt természetesen mind a ketten kinevettek…
…Reggeli után az idő rohamosan telt és már a harmadik szabadedzésre kellene összpontosítanunk. Rosie 
valahol a paddockban… Bati már bőrruhában ücsörög mellettem és arról fecseg, hogy úgy tudja Isabel is itt van a helyszínen, hiszen az egyik kollega nőjét helyetesíti. Elég szótlan vagyok jelenleg, hiszen sokadik próbálkozásra se tudtam elérni Ikert. Egyszerűen ki van kapcsolva és ez még inkább elrontotta a kedvemet.
- Gyere ide.-szólalt meg Alvaro és közben kinyújtotta felém a kezét. Azonnal elfogadtam a gesztust és egy székkel közelebb ültem hozzá. Átkarolta a vállamat és így kicsikét hozzá bújtam.
- Hiányzik nagyon.-dünnyögtem.
- Elhiszed nekem ha azt mondom, hogy hamar újra láthatod őt?
- Nem.-feleltem őszintén mire ő csak felnevetett.- Assenbe is veled megyek ha nem baj?
- Miért lenne baj?-csodálkozott el.- Ez csak nekem jó.
- Ez gonosz volt.-csaptam meg a combját, amin csak kacagott.
- Tudom.-húzta meg a vállát ártatlanul.
- Eljössz velem Isa lakásavatójára?-pillogtam rá hatalmas szemekkel, mire ő csak homlokon puszilt óvatosan.
- Meg se kellett volna kérdezned. Elkísérlek nyugi.
- Köszi.-öleltem meg hirtelen…
…A sajtóközpontból sétáltam vissza a Suzuki csapata felé amikor szembe találtam magam Isaval és Nickyvel. Vidámnak tűntek, hiszen hangosan kacagtak… Lassítottam a lépteimen.
- Sziasztok!-szólaltam meg mosolyogva.
- Naty…-örült meg nekem az amerikai.- Tudod milyen fantasztikus barátnőd van? A spanyol tv interjút csinált volna velem és valami kezdő riporter csaj jött oda hozzám, aki egyszerűen baparázott mert elfelejtette a kérdéseket. Kezembe nyomta a mikrofont és elrohant. Isa pedig egyszerűen odaállt és lezavarta az interjút, hiszen nem mellékesen mind ez élő adásban történt.
- Ez semmiség volt Nicky. Ez a munkám, csak eddig kamera nélkül.-vont vállat a barátnőm, de tudom, hogy azért jól esik neki a dicséret. Főleg, hogy mostanában neki se tökéletes az élete.
- Oda kellett adnod a telefonszámodat is.-kotyogta az amerikai motoros úgy mint ha Isa ott se lenne.
- Nem érdekes.-legyintett Isa és felém fordult.- Akkor eljössz a lakásavatóra?
- Igen… És ha nem baj akkor Alvarot is hozom? Utána úgy is megyünk Assenbe.
- Tudod, hogy nem zavar.-ölelt meg a lány.
- Köszönöm. De most megyek. Már biztosan vár rám. Sok szerencsét Nicky. Te pedig vigyázz magadra Isa.-intettem neki…
…Reggel amikor felébredtem már világos volt a szobában. Nem aludtam egész jól, így nem csodálkozok azon, hogy úgy érzem magam, mint akin egyszerűen átgyalogoltak. Fáj a fejem… Minden porcikám kimeredt… Nem nagyon akartam kikászálódni az ágyból, így összeszorítottam a szemeimet és a kis párnát, de még a takarót is. A mozdulataim után kuncogtak körülöttem.
- Szerintem ébren van.-ismertem fel Rosie hangját.
- Csikizzük meg a talpát és akkor kiderül.-adott ötletet Alvaro és ahogy ismerem meg is tenné.
- Meg ne próbáljátok.-morogtam, de meg se mozdultam.
- Mennünk kellene.-bizonygatta Bati és hallottam, ahogy közelebb lépet. Ki kukucskáltam a takaró alól és most már észre vettem Rosie-t, ahogy a falnak támaszkodik karba font karokkal, de az arcán ott volt egy sunyi mosoly
- Ne gyere közelebb Bati!
- Mert mi lesz?-érdeklődött, de már el is kapta a bokámat és hiába visítottam segítségéért, én jártam rosszul. Nevettem és már végül levegőt is alig kaptam.
- Kijátszottátok magatokat?-lökte el magát Rosie a faltól.
- Azt hiszem igen.-sóhajtott Alvaro és mellém feküdt ruhástól, én pedig próbáltam minél kisebbre összehúzni magam.
- Mennyi az idő?-érdeklődtem csendesen.
- Hét óra. Ideje lenne kimásznod az ágyból.
- Rendben. Adjatok negyed órát.
- Se több, se kevesebb. Mert visszajövök és még jobban megjárod.- fenyegetett meg nevetve a motoros barátom, miközben elindultak az ajtó felé.
- De nagy szád van.-kiabáltam utána…
…Este kilenc óra körül jár már az idő és az ablakon bámulok ki… Szakad az eső, de most már nem bánom. Vége a versenynek és már Alvaro sincs veszélyben. Rosie visszament a fővárosba. Megígérte, hogy jelentkezni fog, hiszen élvezte a hétvégét… Ja… És vagy ezerszer megköszönte mind a kettőnknek, hogy elhívtuk ide. Megcsörrent a mobilom és mosolyogva nyújtózkodtam érte.
- Szia Kicsim.-szólaltam meg.
- Szia Édesem. Mi újság? Hogy vagy?
- Fáradtan. De most már sokkal jobban mert hallom a hangod.-húztam fel a lábaimat és átkaroltam a szabad kezemmel.- És te?
- Hasonlóan.-nyögött fel. A hangja is erről tanúskodik és ilyenkor nagyon tudom sajnálni. Minden tőle telhetőt megtesz, hogy a legjobb legyen… Néha túlzásba is esik… De ezt ő is tudja.
- A szünetben… Ha elmegyünk nyaralni majd pihenünk.-mosolyodtam el, mire ő csak vidáman felnevetett.- Most mi az?
- Igazán bele élted magad.
- Jó reménykedni ebben… De tényleg… Komolyan.
- Akkor… Ha minden jól megy hetek múlva nyaralni megyünk?
- Ha rosszul alakulnának… Akkor is megyünk… Így is úgy is….-húztam meg a vállam.
- Te mindig tudod a választ.
- Ez alap.-nevettem fel.
- Mikor lesz még hétfő?-nyögött fel Iker és kényelembe helyeztem magam.
- Amikor itt… Honduras ellen remélem nem akarjátok ugyan azt játszani mint az első mérkőzésen?
- Nem az a célunk, hiszen nyerni kell… Nyerni jöttünk.-hosszas beszélgetésbe kezdtünk ezek után… Hiszen elmeséltem neki az egész hétvégét…