19. fejezet

Morogva állok a hatalmas tükör előtt és azt nézem mennyire választottam jó ruhát a ma estéhez. Be kell vallanom semmi kedvem sincs ehhez a bulihoz, amit Ramos hirtelen ötlött ki. Nekik pihenniük kellene és nem bulizni… Viszont Iker se mondott nemet, de még Rosie se. Kinyílt a fürdő ajtaja és Iker lépett ki rajta. Az inge még nem volt begombolva. Haja talán még kicsit vizes és először még nem is nézett fel rám. Vonzó látványt nyújt nekem így és elmosolyodtam rajta.

- Ohh… Gyönyörű vagy Naty.-jelentette ki ahogy felnézett és már az ingét gombolta befele.

- Dehogy vagyok.-nyögtem fel és a szemcerúzámat kezdtem el keresni a kis táskámban. Hallottam ahogy közelebb sétál hozzám és nagy meglepetésemre átölelt hátulról és bele csókolt a nyakamba.

- Ne beszélj butaságokat.

- Miért nem mondjuk le az egészet? Maradjunk itthon inkább.-dünnyögtem magam elé és maga felé fordított a csípőmnél fogva.

- Első… Tetszik, hogy itthonnak hívod ezt a helyet.-csókolt meg éppen. Átkaroltam a nyakát.

- Hiszen az lesz nem? A világbajnokság után.

- Ez is igaz.-bólintott helyeslően miközben a hajamat kisöpörte a nyakamból.

- És mi a második?-kérdeztem rá oldalra biccentett fejjel.

- Utolsó lehetőségünk bulizni.

- De 8-a mindjárt itt lesz. Veled akartam kettesben lenni… Így és úgy is.-próbáltam levenni a lábáról a legszebb nézésemmel.- Még egy kérdést feltehetek?

- Iggen?-húzta el a szót Iker.

- Nem kerültük bajba?

- Na ezt majd Ramos elintézi.-nevetett fel és megcsókolt.

- Menjünk mielőtt meggondolom magam.-sóhajtottam fel és elengedtem a kapust. Felkaptam a táskámat és elindultam az ajtó felé. Hallottam Iker vidám kacagását ami miatt elégedett voltam. Tehát jól érzi magát a bőrében és ez a legfontosabb…

…Ramos rezidencia előtt már parkolt jó pár autó. Meglepő, hogy ennyien eljöttek és valahogy sejtem, hogy a vendégek 90%-a tilosban jár. Kiszálltam az anyós ülésről és lassan lépésben kerültem meg a fekete Audit. Iker már a túl oldalon várt rám és kinyújtotta a kezét felém. Elfogadtam a gesztust és így azonnal puszit nyomott a kéz fejemre.

- Mitől van neked ilyen horzsolásod?-vette észre a félhomályban is a karom lévő, szerintem egész kicsi horzsolást.

- Tegnap kicsikét szórakoztunk a fiúkkal.-karoltam át inkább a derekát és indultunk tovább.

- Szórakoztatok? Ez sose hangzik valami jól.

- Sebastiannal és Kimivel elmentünk motokrosszozni.-árultam el az okát.

- Már megint a motokrossz.-nyögött fel.

- Nyugi… Nekem minden csontom egyben maradt…

...Egész jól érzem magam csak rohadt fáradt vagyok. Táncoltam…Beszélgettem azokkal az emberekkel, akiket kedvelek és emellett figyeltem Rosiera is ahogy próbálja elengedni magát és azt hiszem most már tényleg jobban érzi magát. Iszogat igaz, de beszélget és barátkozik… Tudom, hogy túl akar lépni Sebastianon és ez így lehetséges csak…

***

Sodródtunk csak az árral… Jól esett kikapcsolódni még akkor is, hogy ha tudom holnap reggel iszonyatosan fog hasogatni a fejem. Ráadásul azt is tudom, hogy Natynak is igaza volt amikor elsorolta az érveit. Pár nap és utazunk… Pár nap és mindenki a focira fog koncentrálni. Kisétáltam a házból és reméltem az udvar csendesebb. Elegem lett hirtelen a kiabálásból, a zenéből és már vágytam egy kis friss levegőre. Talán az elfogyasztott alkohol számlájára írhatom ezt. Néma csendben sétáltam a medencéhez, ahol legnagyobb meglepetésemre Rosie ücsörgött. A ruháját combja közepéig felgyűrte és a hosszú csinos lábait a hideg vízbe mártotta. Közelebb léptem hozzá és csak akkor vett észre, amikor megérintettem a vállát.

- Szia.-mosolyogtam rá.-Csatlakozhatok?

- Áhh… csak te vagy? Persze.-húzódott kicsikét arrébb, hogy letudjak mellé ülni.

- Valaki másra számítottál?-ráncoltam össze a homlokomat és török ülésben foglaltam először helyett mellette.

- Csak reméltem nem valamelyik nyomulós focista társad? Ti spanyolok nem jöttök rá, hogy tré a csajozós dumátok és jobb ha inkább visszavonulót fújtok?-tette fel ártatlanul a kérdést és pillogva várta, hogy meg is válaszoljam.

- Nem tudom. Tudtommal nekem nem tré a dumám.-használtam szándékosan a szavait, ami miatt kibukott belőle a nevetés. Jó hallani a felszabadult nevetését. Lehet, hogy ő is ivott már és ezért engedte el magát ilyen könnyen, de engem nem zavar.

- Bocsi. Nem akartalak megsérteni.-emelte fel védekezően a kezeit.

- Dehogy sértettél meg Rosie.-mosolyogtam rá és a haját óvatosan félre húztam, mert látni akartam az arcát.

- Végül is neked biztos nem rossz a dumád, hiszen barátnőd van. Naty még most is odáig van érted.

- Hmm… Naty…-hümmögtem és magam elé bámultam. Rosie szavai úgy hangzottak, mint ha ezer éve együtt lennénk Natyval, de csak kicsivel több mint egy éve alkotunk egy párt.- Nem hiszem, hogy a dumámra bukik.- vontam vállat egyszerűen és én is kibújtam a cipőmből.

- De valamivel meg kellett hódítanod.-csapkodta a lábaival a vizet és erősen kapaszkodott a medence szélébe.

- Talán.- mondtam és betettem mellé az enyéimet.- Ezért szomorkodsz itt kint?

- Csak tudod Iker nincs mindig jó kedvem.-húzta meg a vállát és nem nézett rám. Tudom, hogy Vettel miatt van ismét pocsék hangulata.

 - Tudom… Senkinek sincs.-próbáltam együtt érző lenni, bár ez nem mindig megy nekem. Próbálkozok, de néha félre sikerülnek ezek a megmozdulásaim. Csak felnyögött bánatosan és a hajába túrt. A mozdulata miatt a fekete melírozott haja a hátára hullt.

- Rosie... Miatta nem éri meg.-ráztam meg a fejem. Nem akartam kimondani a német pilóta nevét, mert sejtettem ezzel is fájdalmat okoznék.

 - Miatt éri csak meg Iker. Eddig csak miatta érte meg.- megérintettem az arcát óvatosan, hogy rám nézzen.- Te sose érezted még ezt?-tette fel meggyötörten a kérdést.

- Voltam szerelmes Rosie. Pont ezért tudom, hogy nem éri meg.

Cirógattam meg a kéz fejét óvatosan. Reménykedtem, hogy nem húzódik el tőlem. Felnéztem rá és észre vettem, hogy kíváncsian pislog rám, de szerencsére nem húzódott el tőlem. Így kicsikét felbátorodva cirógattam meg újra a kezét. Rám mosolygott és összekulcsolta az ujjainkat.

- Elmúlik majd ez az érzés Rosie. Csak időre és változásra van szükséged.

- Idő és változás?-ízlelgette a két szót, amit mondtam neki. Maga elé bámult a lány és néma csendben és türelmesen vártam hogy megszólaljon.- Mire gondolsz Iker?

- Új barátok, új környezet. Messze a Forma1-től... Messze Sebastiantól.

- Tudod, hogy ez nekem még annyira se menne, mint Nataliennek. Tommi az unokatestvérem. A pályán kívül is Basi mellett van.

- Ohh... Ezt elfelejtettem.-vakartam meg kínosan a homlokomat.

- Semmi baj. Tommi olyan igazából, mint ha testvérem lenne. Ő ért meg a legjobban. Neki mondhatok el mindent… Vagy legalább is majdnem mindent.

- Mert még nem találtad meg a megfelelő pasit.

- Hmm..megfelelő…- fintorgott és láttam rajta azon gondolkozik, hogy mit is jelent ebben az esetben ez a szó.- Olyan nem létezik. Csak kevésbé rossz… Fele… vagy negyed annyira rossz…

- Ezen most meg kellene sértődnöm?-húztam el a számat mosolyra. Talán ha kötözködök egy kicsit akkor újra látom mosolyogni.

- Ahh nem...-legyintett először.- Natynak elég jó vagy ha még nem hagyott ott... Lenne kiért teszem hozzá.

- Mire gondolsz Rosie?-ráncoltam a homlokomat. Hirtelen úgy éreztem magam, mint ha pofon vágott volna… A fiúk mindig azt mondják, hogy szerencsés vagyok ilyen nővel, hiszen elviseli minden hülyeségemet… Vagy Naty az, mert alkalmazkodok a munkájához. De Rosie most bele gázolt a lelkembe. "Lenne kiért..."

- Rengeteg pasinak tetszik, úgy tudom és úgy is látom.-vonta meg a vállát lazán és nagyot pacskolt a lábával ismét.- Iker ne légy bamba... A barátnőd szexi...Okos…  Bele való... Sorolni tudnám a neveket, hogy kiknek tetszik.

- Halljam!-parancsoltam szinte, hiszen tudni akartam mit nem veszek észre.

- Tommi... A barátja Alvaro... Ramos...-számolta a kezén a neveket.- Ja és szerintem Heikkinek is tetszik. Láttam, hogy nézz rá.

Felnyögtem. Jobb lett volna ezt nem hallani, de magadnak köszönheted ezt Casillas. Te voltál már megint makacs.

- És ez még csak pár ember, aki most eszembe jutott.-fecsegte a lány.

- Lelomboztál.

- Mi az? Ez még sose fordult meg a fejedben?-vigyorodott el, miközben rám pillantott. Azt hiszem ebben a pillanatban szórakozik rajtam.

- Nem igazán.-ráztam meg a fejemet és elnéztem a ház felé.

- Akkor felnyitottam a szemedet.

- Picikét.-sóhajtottam fel Közelebb csúszott hozzám és a vállamra hajtotta a fejét. Úgy bújik ebben a pillanatban, mint egy édes kiscica. Meglepődve pillantottam le rá és óvatosan a hajába pusziltam.

- Miért nincs mindenkinek egy ilyen rendes pasija, mint te Iker?- nyögött fel.

- Nem tudom Rosie.-cirógattam az ujjait. Saját magamat nem tartom ennyire rendesnek.

- Sosem csaltad meg?

- Nem. Nem csaltam még meg.

- Hmm… Akkor tényleg álompasi vagy.

Kínomban felnevettem és megsimogattam az arcát. Felnézett rám és bennem abban a pillanatban elszakadt valami. Gondolkodás nélkül tapadtam az ajkaira. Először éreztem, hogy elakart tőlem húzódni de nem engedtem. Törékenynek tűnő testét átkaroltam és tovább csókoltam.

- Istenem Iker… Ne csináld ezt. Nem szabad.-motyogta ahogy az ujjait a számra tette. Körülbelül úgy esett mint ha pofon vágott volna. Talán ez kijózanítóbb volt a pofon helyett. Bambán pislogtam rá. Hiába akartam megszólalni nem ment.

- A barátnőd bent van... És kedvelem Natyt…-jelentetette ki csendesen.-Vonzó vagy... De nem tehetem. Nem tehetem meg vele is.

 - Nagyon okos nő vagy Rosie... És vonzó...

 - És még jól is hazudsz.-dünnyögte a lány. A homlokát az enyémnek támasztotta és erősen a karomba kapaszkodott. Megsimogattam az arcát és lehunyta a szemeit. Nem húzódott el tőlem és ez megnyugtatt. Bátorít…Tovább cirógattam az arcát.

- Meddig maradsz Madridban?- kérdeztem bátran rá, pedig rájöttem közöm nincs hozzám.

- Pár nap... Amíg kedvem van hozzá igazából. De jövök máskor is.

- Maradj... Tovább!- mondtam izgatottan.- Gyere el velem… Valahova!

- Tudom, hogy pár napod van indulásig...-nézett fel rám és megsimogatta az ajkaimat.-Töltsd vele a szabadidődet és ne velem. Natalien a barátnőd!-hangsúlyozta ki, hogy felfogjam amit amúgy is tudok… Bár jelen pillanatban ez kicseszettül nem érdekel.

- Találkozzunk!-kötöttem ebet a karóhoz akaratosan. - Kérlek.-cirógattam meg az arcát és megcsókoltam újra.

- Ezt ne ..itt ne!- suttogta.- Bárki kijöhet.

Felsóhajtottam csak és elengedtem. Igaza van.

- Tudod a számomat.-motyogtam.-Bármikor felhívhatsz.

- Mikor gondoltad?-utalt a találkára azt hiszem.- Itt van Naty.

- Bármikor.-bukott ki belőlem az őszinte válasz.

- Mikor nincs Naty veled?-érdeklődött.

- Napközben biztos haza megy a szüleihez...-vagy haza küldöm a szüleihez, hogy látogassa meg őket.- Meg tuti Alvaroval találkozik...-soroltam. Megsimogatta a karomat.

- Találkozzunk akkor holnap.-egyezett bele és nagyot dobbant a szívem. Nem mondott nemet. Végre bele ment.

- Reggeli?-ajánlottam fel.

- Ebéd!- javított ki határozottan.

- Akkor ebéd.-bólintottam helyeslően. Azt hiszem mindenbe bele megyek amit ő mond jelenleg.

- De most talán menned kéne.-ajánlotta fel, de eszem ágában sem volt megmozdulni. Körbe néztem biztos, ami biztos alapon, hogy még mindig ketten vagyunk-e. Közelebb hajolt hozzám és megcsókolt most ő. Tehát ő is akar. Kezdeményezni akar ő is. Átkarolta a nyakamat óvatosan.

- Gyere!- suttogta és egyszerűen felpattant. Kezemet megragadva húzott a ház mögé a sötét helyre. Ismerős… Pár lányt cipeltünk már ide… Nekitoltam a falnak és megcsókoltam. Nem érdekel jelen pillanatban rajta kívül más. Csak Rosie... Ez a gyönyörű lány. Egyszerűen megbolondultam érte hirtelen… Sosem éreztem még ezt. Még a barátnőm se babonázott meg ennyire.

- Ugye itt se lát senki se?-kapott észbe hirtelen amikor már nem csókolt.

- Senki.-nyugtattam meg mosolyogva. Láttam rajta, hogy kicsikét megnyugtatja. Gyönyörű… Mindenhol… Mindene… A kezemet a derekára tettem és mindenét éreztem újra. Csodás az alakja… Nőies. Egy ilyen csodálatos nőnek nem olyan férfira van szüksége, mint Vettel... Nem egy kölyökre… A nyakát kezdtem el öntudatlanul csókolni.

- Hééé... Ne… kérlek… ezt ne!-nyögte ki nehezen levegő után kapkodva. Felnyögtem halkan… Persze kifogás az mindig van.

- Naty a barátnőm...- mondta de újra megcsókolt.

- Ne foglalkozz most vele.-kértem. Nem akarom, hogy róla beszéljen. Legyen az én gondom. Minden következménye.

- Holnap… Találkozzunk.-csókolt meg egy pillanatra.

- Istenem annyira várom.- nyögtem fel a fülébe.- Megbabonázol.

Csak elmosolyodott... Olyan elégedett mosoly volt szerintem. A homlokának támasztottam az enyémet.

- Pedig semmit nem teszek. Ilyen vagyok.

- De ezzel is elvarázsoltál... Az elejétől kezdve...-vallottam be utalva arra, amikor megismertem.

- Egy hülye tinipicsa vagyok Iker. Hozzád képest az vagyok.

- Dehogy vagy az.-ráztam meg a fejem. Felnyögött hangosan.

- Holnap!- suttogta az ajkaimba.

- Igen... Holnap délben.

- Hol?- tárta fel a nyakát. Mohón kezdtem el csókolgatni.

- Mond meg a címed és utána elviszlek ebédelni.

- Inkább gyere fel hozzám. Nem akarok címlapon lenni. Eddig sose kerültem.

- Kerülöm a firkászokat.-jelentettem ki.

- Gyere fel!- mondta nekem újra és ezzel akarta nyomatékosítani a szavait, miközben már az ajkait ostromoltam.

- Ott leszek.- suttogtam és felkaptam az ölembe. Egy pillanatra felnevetett és átkarolta a nyakamat. Hevesebb lett... Mohóbban csókolt, mint eddig bármikor. Az egyik kezem talán reflexből a fenekére tévedt…Markoltam egészen hevesen. A tenyeremben meggyűrődött a ruhája, de ez nem zavarta. Nem értettem magam, de nem is gondolkodtam… Nem is tudtam. Kanos vagyok rohadtul. Bármit megadnék érte... Bármit feláldozok... Akarom őt. Érezni akarom őt.

- Rakj le! Holnap találkozunk úgy is.-térített észhez a mosolyával.

- Akkor holnap.-bólintottam.

18. fejezet

A török hétvége után egyenesen Svájcba utaztam Sebastiannal. Bár be kell vallanom jelenleg szívesebben mentem volna Madridba, de ezt a két napot kibírom itt. Azt hiszem a német barátomnak is jelenleg szüksége van annyira a támogatásomra, mint Alvaronak vagy éppen Ikernek. Az utazótáskámat megfogtam és indultam el Seb után, aki rám mosolygott először.

- Minden rendben?-kérdezett rá ahogy a kezét a táskámért nyújtotta.

- Ezt viszem én nyugi. Amúgy minden rendben. Csak szeretnék egy kávét. Egy jó kávét végre.-nyögtem fel.

- Ezen nem csodálkozok. Te és a kávé elválaszthatatlan páros vagytok.-jelentette ki, ami miatt egy jó ízű kacagás tört ki belőlem. A szabad kezével átkarolta a vállamat és elindultunk a kijárat felé.

- Kocsid itt van?

- Nincs.-rázta meg a fejét.

- Akkor taxival megyünk?

- Nem. Vagy is az a leghelyesebb kifejezés, hogy értünk jön egy jó barátom.-húzta meg a vállát Sebi.

- Rajtam kívül vannak barátaid?-csodálkoztam el. A német homlokát ráncolva pillantott rám és egyszerűen nem tudtam komoly maradni. Egyszerűen kitört belőlem egy jó ízű hangos kacagás.

- Már megint valami hülyeséget mondott?-szólalt meg mögöttem egy férfi. Hirtelen ledermedtem, és kellett pár pillanat mire rájöttem ki is az. De azért megfordultam.

- Kimi!-öleltem meg a finnt, aki először csak felnyögött és megpaskolta a hátamat.

- Nagyon örülök én is, hogy látlak. De mi lenne ha haza mennénk és nem itt a reptéren örvendeznél tovább nekem.-ajánlotta fel és Sebastian hangosan kacagott, miközben a táskáinkat a Mercedes hátuljába pakolta.

- De örülj neki, mert felkeltetted az érdeklődését.

- Héé… Ez elég két értelmű volt.-állapítottam meg…

…Sebastian házához mentünk ahol elsőnek lepakoltunk, majd a barátom azonnal kávét főzött nekem. Kimi csak lazán vetette le magát a kanapéra és némította el az eddig idegesítően hangoskodó mobilját. A kanapé karfájára ültem le én is és Sebi a kezembe adta a bögrét.

- Köszönöm.-mosolyogtam rá hálásan.

- Semmiség, meg remélem nem leszel most már hisztis.-vonta meg a vállát és erre csak nyelvet öltöttem rá.

- Gondolkoztam.-szólt közbe Kimi.

- Te olyat is tudsz?-húztam el a számat egy vigyorra ami miatt ő lazán bemutatott nekem.- Oké… Ezt igennek veszem. Nos… Min gondolkoztál?

- Elmehetnénk motorozni. Motokrosszozni.-húzta el a száját egy jellegzetes vigyorra a finn. Ezt a mosolyt elég ritkán látják az emberek.

- Benne vagyok!-vágtam rá azonnal. A két férfi csodálkozva pillantott rám, de csak megvontam a vállam.- Most mi van? Attól, hogy Alvaro eltörte a kulcscsontját én nem fogom.

- Arra én nem vennék mérget.-hagyta rám a német, mire csak a szemeimet forgattam a háta mögött…

…Iszonyatosan jól éreztem magam a két férfi társaságában. Nem fogtuk vissza magunkat és így az se zavar, hogy úgy érzem magam, mint akin átgyalogolt egy egész elefánt csorda. A hajamat törölgetve sétáltam ki a nappaliba, ahol csak Kimi terpeszkedett a kanapén és unottan nyomkodta a tv-t.

- Sebastian hol van?-tettem fel csendesen a kérdést.

- Az asszonnyal beszélget.-vonta meg a vállát.

- Hannaval?-egyszerűen úgy éreztem meg kell ezt kérdeznem. Kimi harsányan felnevetett.

- Tehát te is tudsz Rosieról?

- Elég sok mindent tudtam meg rövid idő alatt.-húztam meg a vállam és a szőke tincseimet kicsikét megráztam.

- De te nem nézted végig az egészet. Ahogy hónapokig hülyítették egymást. Kölcsönösen. Hogy egymásba szerettek, de mind a ketten gyávák voltak.

- Rosie terhes volt.-szólaltam meg amivel elértem, hogy Kimi csendbe maradjon.- Terhes volt… Elmondta Sebinek, hogy nem tartja meg.

- Pedig szerelmesek.-állapította meg.

- Sokra mennek vele. Látod, hogy mi van.-húztam meg a vállaimat. Csak felnyögött és eldőlt a kanapén. A lábát keresztbe feltette és az egyik kezét a feje alá húzta.

- Sebastian kezdte… Ő kezdett udvarolni neki…

- Nem kellene erről beszélnünk ugye tudod?-kérdeztem vissza, mire csak a szemeit forgatta.

- Most órákig ellesznek. Azt is elfelejtette szerintem, hogy itt vagyunk.-legyintett.- De figyelmeztettem őket.-tért vissza a gondolatai elejére.- Mind a kettőjüket figyelmeztettem… Azonban Rosie bele zúgott és ezt ő is tudta.-bökött az ajtó felé.

- De úgy vettem észre, hogy Sebastiannak se közömbös a lány.

- Dehogy közömbös. Úgy bele zúgott mint vak ló a gödörbe.

- Akkor nem értem őket.-ráztam meg a fejemet.

- Jajj Natalien! Ne légy ennyire naiv. Szőke vagy és nem hülye.-jelentette ki vér komolyan, amivel elérte, hogy ledöbbenjek először.

- Kimi!-vinnyogtam a nevét, mire még inkább úgy nézett rám mint egy idiótára.

- Most mi van? –tárta szét a karjait.

- Semmi… Semmi…-ráztam meg a fejemet.- Csak az a baj kedvelem a lányt is.

- Ez miért lenne baj?-csodálkozott el a finn.- Barátokra szüksége van az embernek…

…Másnap kora reggel értem Madridba. Fáradt, de még is boldog voltam. Ez a fél nap Svájcban feltöltött és így talán jobban ki fogom bírni az elkövetkezendő időszakot. Iker hiányát. A rengeteg munkát és az utazást. Ikerrel már indulás előtt beszéltünk és meg van az a hely ahol találkozni fogunk. A belvárosban egy kávézóba. A taxi leparkolt a megadott cím előtt és a sofőr segített kiszedni a csomagjaimat. Kifizettem az utat és a napszemüvegemet a homlokomra bigyesztettem. Ahogy körbe pillantottam Iker már felém sétált. Kockás inget és farmert viselt. Rám mosolygott amivel mindig képes levenni a lábamról. Elengedtem az utazó táskámat és a nyakába borultam. Megnyugtatott ahogy a karjai közé zárt és a nyakamba csókolt. Most jövök rá úgy igazán, hogy mennyire hiányzott.

- Szia Édesem.-suttogta nekem és megcsókoltam válasz helyett.

- Iszonyatosan hiányoztál nekem Iker.-pislogtam rá nagy szemekkel, mire felnevetett és megsimogatta az arcomat.

- Valahogy reménykedtem benne, hogy ezt mondod.-puszit nyomott az ajkaimra. Megfogta az egyik kezével az én kezemet, majd a táskámat. Szorosan kapaszkodtam a karjaiba és lassan elindultunk az asztalok felé. Az egyik asztalnál megpillantottam Rosiet és Sergio Ramost, aki szintén focista.

- Sziasztok!-köszöntem mosolyogva nekik. Mind a ketten felemelkedtek a székről és puszit kaptam tőlük. Igazából a férfin meg se lepődök, de a lány eddig nem volt ennyire közvetlen. Eddig olyan távolságtartó volt… Bár tudom, hogy a helyzet se volt egyszerű amiben megismertük egymást.

- Ti hogy kerültök ide?-kérdeztem rá mosolyogva.

- Ikerrel volt találkozóm.-szólalt meg a sevillai amin meg se lepődök, hiszen általában ő adja meg minden kérdésre először a választ.

- Igazából nem rád voltam kíváncsi Sese.-eresztettem meg egy bűbájos mosolyt miközben Iker a vállamnál átkarolt. A válaszomat hallva felnevetett.

- Valahogy éreztem.-sóhajtott fel a honfitársunk.

- Jól megérdemelt pihenőmet töltöm a korai vizsgák után így eljöttem Madridba.-szólalt meg Rosie miután abba hagyta a nevetést.

- Sergio mi lenne ha hoznánk a lányoknak valami sütit?-kapott észbe a kapus párom és felemelkedett a székről. Sese először értetlenül pislogott majd úgy pattant fel, mint akit megszúrtak egy gombos tűvel. Iker szájon csókolt.

- Rögtön itt vagyunk.-motyogta nekem.

- Rendben.-bólintottam. Kettesben maradtunk a finn lánnyal így végre kinyöghette azt a kérdést, ami az érkezésem óta nyomta a lelkét.

- Vele voltál? Már mint Sebastiannal Svájcban?-húzta végig az ujjait a pohár száján.

- Igen. Vele.-bólintottam lassan.

- És…?

- Vele volt-e Hanna?-fejeztem be a ki nem mondott kérdését.- Rosie ez így nagyon hosszú beszélgetás lesz, ha minden kérdésedet be kell fejeznem. Amúgy nem volt ott… Sebastian és Kimi volt ott.

- Kimi…- hümögött maga elé bámulva.

- Tudom, hogy ő is tudja.

- Mindenki tudja már… Vagy legalább is majd nem mindenki. De Natalien… Már édes mindegy nem. Elszúrtuk… Bele szerettem, de ő úgy is Hanna mellett marad. A biztonságot és a megszokást választja a szerelem helyett.

- Rosie…-sóhajtottam fel kicsikét szomorkásan.

- Ezért érthető a döntésem. Fiatal vagyok és egyszerűen egyedül nem ment volna. Egyedül… Nélküle nem tudtam volna megcsinálni. Lehet, hogy idővel bánni fogom azt, amit tettem… De van lehetőségem… Tudom, hogy Sebastian megutált… De lehet jobb is így.

- Nem ítélek el Rosie. Nyugi.-szorítottam meg a kezét mosolyogva.