37. fejezet

Hatalmasat sóhajtottam amikor kinéztem a szálódai szobám ablakán. Már Isztambulban vagyunk. A Forma-1-es szezon itt fog folytatódni. Napok elteltével fura izgalom jelent meg a lelkemben és egy szinten világgá kürtölném, hogy mire készülök… Azonban még se tehetem meg… Nem teszem meg… A barátaim szinte borítékolható, hogy ki fognak akadni. Sebastian… Tommi… Isabel. Mindenkinek meg van a saját gondja… és talán jelen helyzetben jobb is, hogy ha meg hagyom nekik a békességet. Azt hiszem jelenleg nagyon is sokat jelent nekem, hogy Alvaro és Ramos támogatnak. Ők mellettem állnak és még mindig legnagyobb meglepetésemre támogatnak.

Ramos most nem jött velem, hiszen a napokban rendezik a szezon utolsó mérkőzéseit a Real-nak
. Arra kell koncentrálnia és nem rám. Napok elteltével is sokszor hallom Nagore szavait a fejemben és lassan kezdek tisztán látni. Nem vagyok különb… Semmivel se vagyok jobb, mint Iker vagy Rosie… Csak annyi a különbség, hogy én nem csaltam meg a sevillai focistát… De talán nem tudom viszonozni azt amit érez. Hiszen kimondatlanul is érzem… Valahogy tudom. Azonban azt is tudom, hogy valaki előbb utóbb sérülni fog… Pedig szeretném ezt elkerülni…

…A pultnál ácsorgok és arra várok, hogy Summer elkészítse a két kávét amit kértem. Általában összeszedett lány, de valahogy a bátyám mosolya összezavarta. Teljesen szét van csúszva szerencsétlen.

-Legközelebb akkor kezdj el udvarolni a pultos lánynak ha már megkaptuk a kávénkat.-nyögtem fel és beléptem a géphez, hogy elkészítsem magunknak a fekete nedűt. Addig semmi baj sincs, amíg Christian meg nem látja ezt.

- Tehetek róla?-eresztett meg a bátyám egy fél oldalas vigyort.

- Erre most inkább nem válaszolok. Azt hiszem mind a ketten jobban járunk.-húztam meg a vállam.

- Persze. Mindenért én vagyok a hibás… Mint mindig?-szúrkálódott tovább és tudom arra megy, mikor küldöm el a fenébe.

- Erre inkább nem mondok semmit se.-forgattam a szemeimet és tálcára tettem a két kávét, majd két sütit is tettem tányérra.

- Persze. De gondolni gondolsz.

- A gondolataimat remélem azért megtarthatom magamnak.-sétáltam a tálcával az asztalunkhoz és pakoltam le a dolgainkat. A tálcát visszaraktam a pultra majd helyet foglaltunk.- Amúgy is nem Fernando vendége vagy? Több időt töltesz a RedBullnál, mint a Ferrarinál.

- Nem tudtam, hogy gond ha itt vagyok.-húzta meg a vállát Sergio lazán. Szemeimet forgattam és

lenyaltam a habot a kanálról. Tudom előbb-utóbb, vagyis minél hamarabb le kell állnom az édességekkel. Valamit valami alapon kell ezek után… A bátyámmal pár pillanatig néma csendben ültünk egymás mellett és mind a ketten valahol máshol jártunk. Mind a kettőnknek meg volt a maga gondja gondolata. Elmondhatnám neki. Könnyíthetnék a lelkemen és elmondhatnék mindent neki.

- Csókolóztam Rosieval.-bukott ki belőle teljesen hirtelen. Szemem egy pillanatra elkerekedett és megvontam a vállamat. Tudom ő se erre a reakcióra számított, de nem is tudtam mit mondhatnék neki. Nem tudtam mit is mondhatnék erre. Csak kíváncsian pislogott rám és újra megvontam a vállamat.- Mondanál valamit?

- Miért? Mit akarsz? Mit mondjak?-csattantam fel hirtelen értetlenül.

- Most miért akadtál ki?

- Miért? Szerinted  ki akadtam?-tettem le a hófehér bögrét az asztalra. Nem kaptam először választ így megfigyelhettem ahogy a bátyám feszülten fészkelődni kezdett a széken, majd közelebb hajolt hozzám.

- Nem igazán úgy fogadtad, mint gondoltam.-felelte őszintén.

- Nem fogok öröm táncot járni, hogy hagyod… Hagyod, hogy hülyére vegyenek.-vontam meg a vállam.

- Elhiheted fel fogtam, hogy Rosie foglalt.

- És ő fel fogta? Sergio többet legyeskedik körülötted ez a nő mint kellene. Tudom, hogy nem közömbös neked… Sose volt az. Nem vagyok hülye.

- De…

- Csak egy akarsz lenni te is?-ráncoltam össze a homlokomat. Rájöttem ezt nem kellett volna a fejéhez vágnom. Megint csak azután gondolkoztam, miután beszéltem. Sergio fejét csóválva pislogott rám majd bele kortyolt a kávéjába.- Sajnálom.

- Nem kell. Nem kell. Csak elmondtad a véleményedet.

- Tudod Sergio nem akarom, hogy pofára ess.

- Natalien…

- Bátyám vagy és… Túl sok nő miatt csalódtál már. Nem akarom…

- Ez butaság.-rázta meg a fejét.

- De…

- Lehet, hogy ragaszkodok Rosiehoz… Lehet, hogy érzek is valamit. Főleg amikor Japánban velem volt…-jutatta eszembe azt a dolgot amit próbálok elfelejteni.- De tudom, hogy mi a jó nekem.

- Az, hogy vársz? Hogy talán egyszer lesz valami?-kérdeztem vissza csodálkozva.

- Talán… De annak jobban örülnék, hogy ha legközelebb elmondanád ki járt nálunk.

- Ha most megint Theresára gondolsz már mondtam, hogy sajnálom.- fakadtam ki hirtelen.

- Nem rá gondoltam. Andreas engem is megkeresett…

…Igazából semmit se fogtam fel a csütörtök délutáni eligazításokból. Csak sétáltam a fiúkkal a szokásos pálya bejáráson és gondolkoztam. Azon amit a bátyám mondott… és igazából azon, hogy őszinte volt velem. Teljesen őszinte. Így arra döntöttem, hogy most rajtam a sor.  El kellene mindent mondanom a testvéremnek. Hajamat összefogtam egy lófarokba és ledobtam magamról a csapat felsőmet. Egy sima fekete topot viseltem és fekete farmert. Így indultam el az egyik legnagyobb riválisunkhoz.

Egy véletlen miatt jutottam be a hatalmas motorhomeba és az asztalnál ülő embereket pásztáztam. Remélni tudtam csak, hogy itt találom a testvéremet.

-Natalien.-szólított meglepetésemre mögöttem valaki. Csodálkozva fordultam meg és a honfitársam állt előttem. Még mindig a piros csapat felsőjét viselte és egy tányér tészta volt a kezében.

- Fernando… Én… Megmagyarázom.-habogtam meglepetésemben.

- Mit szeretnél megmagyarázni?-vigyorodott el.- Még gyakorolnod kell a besurranást.

- Csak…-esetlenül álltam az asztalok közt és mutogattam. Valahogy az összes önbizalmam egy pillanat alatt elpárolgott.

- A bátyádat keresed?-kérdezett rá, de inkább megállapításnak tűnt.

- Azt hiszem igen.

- Elvonult telefonálni… Tudod üzleti ügy.-vonta meg a vállát.- Amúgy nem csatlakozol hozzám? Kajálhatnánk együtt. Benne vagy?

- Persze.-biccentettem. Nem tudom miért ragaszkodik ahhoz, hogy vele vacsorázzak. Megmutatta Fernando, hogy melyik asztalhoz üljek addig ő rendelt nekem is egy adag tésztát. Csak ücsörögtem és bámultam ki az ablakon. Figyeltem a csendesedő paddockot. Ez egy olyan oldala ennek a közegnek amit ritkán látnak az emberek.

- Itt is vagyok.-kaptam meg az ételt a honfitársamtól és lehuppant velem szembe.

- Köszi. Ugye tudod furán hat, hogy itt vagyok.

- Kinek fura? Mert nekem nem.

- Nekem fura.-húztam meg a vállam. Éreztem, hogy hasonló színt veszek fel, mint a pilóta felsője, aki nemes egyszerűséggel szórakozottan vigyorgott rajtam.- Nekem túlságosan is fura.

- Ki tudja? Talán egyszer ennek a csapatnak leszel a tagja.-vonta meg a vállát, és én elővettem a „te hülye vagy ez egyszer biztos” tekintetemet.

- Nem látok esélyt rá.

- Soha se mond, hogy soha.-rántotta meg a vállát Fernando. Jobbnak láttam, hogy ha most az egyszer csendben maradok. Pár perc némaság után köszörülte meg a torkát a honfitársam. Homlokomat ráncolva pillantottam fel rá.- Sergio mesélt neked ugye?

- Ha arra gondolsz, hogy Rosieval smárolt akkor igen mesélt.

- Tudod, hogy…

- Fernando ugye tudod, hogy az ő élete és döntése? Nem szólok bele. Megtanultam, hogy nem fogok bele szólni.

- De nem örülsz neki ugye?

- Erről most veled kell pont beszélnem?

- Miért? Vettel-el jobban tudsz erről csevegni?-kontrázott vissza.

- Nem kértem, hogy bele keverd ebbe a dologba Sebastiant.-mordultam rá nem túl kedvesen.

- Jó akkor ebbe a dologba ne menjünk bele.

- Te is tudtál arról amit tettek.

- Tudtam és minden áron le akartam beszélni róla Rosiet.

- És arról tudtál, hogy Iker szeretője lett?-bukott ki belőlem a kérdés hirtelen. Először elkerekedett a szeme majd kellemetlenül fészkelődni kezdett a széken.

- Natalien…

- Egyszerű kérdést tettem fel Fernando.

- Tudtam.-bólintott lassan és megfontoltan.

- És le akartad beszélni róla?

- Naty…

- Igen vagy nem?

- Nem, mert boldog volt.

- Mert Sebastian mellett nem volt az?

- Nem.-jelentette ki komolyan a Ferraris versenyző.- Egyáltalán nem volt az. Tudta. Tudhatta, hogy sose ő lesz az első Vettel életében. Hiszen a mai napig Hanna mellett szenved.

- Mert Iker mellett boldog?-kontráztam vissza. Egyáltalán nem tudom, hogy mennyire jó ötlet faggatni Fernandot. Hiszen a saját sebeimet szaggatom fel.

- Kezdetektől.-felelte teljesen őszintén és én nem szólaltam meg. Nem tudtam, hogy mit kellene mondanom. Csak a fejemet csóválva piszkáltam az ételt. Igazából már rég elment az étvágyam, de nem akartam bunkó lenni. 

- Tudod Nando én csak egy dolgot akarok. Csak is egyet. A bátyám ne sérüljön. Ő már egy jó nőt érdemel.