16. fejezet

Vasárnap reggel van és szinte 100%-ra biztos, hogy holnap délelőtt orvosi kísérettel de haza megyünk végre Madridba. Alvaro szüleivel folyamatosan tartom a kapcsolatot és szerencsére tiszteletbe tartották a fiúk kérését és nem utaztak ide. Hiszen Bati folyamatosan azt hajtogatja, hogy ezt a fél napot már kibírjuk ebben a rideg kórházban. Éppen a reggelijét kapja Alvaro miközben én az ablak mellett ácsorgok és figyelem, ahogy a barátom először udvariasan bólint majd azután kezd el hisztizni miután kettesben maradtunk.

-Utálom a kórházi kaját.-puffogott. Mivel jobban van és egyre jobb az étvágya is… Emiatt hisztis és válogatós.

- Nem tudok jobbal szolgálni.-tártam szét a karjaimat.- Ha ezt a két napod kibírtad akkor ezt a kicsit is kibírod.

- De ez valami tra-gi-kus.-tagolta el a szót, hogy jobban megértsem miközben félre tolta a mozgathatós kis asztalt.

- Esküszöm Alvaro, ha haza megyünk kapsz tőlem egy nagy tábla csokit.

- Csak nem az idegeidre megyek Naty?-dőlt hátra kényelmesen az ágyban és sunyin vigyorgott.

- Csak egy kicsit.-mutattam a mértéket.-Nagyon kicsit.

Lehuppantam a fotelba miközben megszólalt a mobilom. Ramos neve szerepelt a kijelzőn, de nemes egyszerűséggel kinyomtam. Hiába bizonytalanodtam el… Most még nem akarok vele beszélni. Össze kell szednem magam még.

-Nyugodtan felvehetted volna Naty.

- Nem lényeges Alvaro. Kérlek edd meg a reggelit.-tereltem a témát. Vagy legalább is akartam.

- Nem zavar ha Ramos az.

- Muszáj erről beszélnünk?-tettem fel ártatlanul a kérdést, hiszen nem voltam benne biztos jó ötlet beszélni bármiről. Hiszen Alvaronak nem igazán beszéltem arról, hogy mi történt a telefonhívása után otthon.

- A barátod vagyok. Nekem elmondhatod.

- Nem akarok a szexuális életemről beszélni.-bukott ki belőlem meggondolatlanul, mire Alvaro kacagni kezdett.

- Nem is arra voltam kíváncsi… De ha már így bele kezdtél…

- Alvaro…-vinnyogtam a nevét.

- Mi az? Ennyire rossz?

- Fogd be!-kaptam fel a lábamnál heverő párnát és hozzá vágtam, hiszen rájöttem túlságosan is élvezi azt, hogy zavarba hozott.

- Ne bántalmazd a beteget.-kacagott.

- Azt észre vennéd, hogy ha én bántalmaználak.

- Jól van. Abba hagyom.-sóhajtott fel és visszadobta a párnát nekem.

- Helyes.-biccentettem.- Arra gondoltam, hogy ha nem akad segítséged és nem szeretnéd azt, hogy anyukád költözzön hozzád…

- Azt akarom, hogy te költözz hozzám.-vágta rá azonnal.

- De ugye tudod, hogy nem muszáj… Ha Noelia…

- Nincs Noelia Naty.-rázta meg a fejét.- Pár hete nincs.

- Tessék?-lepődtem meg.

- Tudod rájöttem igaz a mondás. A káposzta se jó felmelegítve.

- Szakítottatok?-kérdeztem rá mire ő csak bólintott.-Sajnálom.

- Megesik… én sajnálom, hogy hülyén viselkedtem.

- Megesik.-ismételtem a szavait, hiszen a maga valójában megértettem miért viselkedett így. Jó az annyira nem esett jól amikor elküldött, de lehet hasonlóan cselekedtem volna én is. Pár percig egyikünk se szólalt meg.  Túlságosan elkalandoztak a gondolataim.

- Körülbelül mennyi időt kell még kórházba töltenem otthon?-szólalt meg Alvaro amivel kizökkentett a merengésemből.

- Az orvos szerint egy hetet.

- Muszáj?

- Igen muszáj.-bólintottam.- Ezek után kezdheted meg az edzést, a tornát minden ami szükséges ahhoz, hogy visszatérj

- Minél hamarabb motorra akarok ülni.-jelentette ki és szemeimet forgattam csak látványosan, mint aki nem is vesz tudomást róla.

- Ezen meg se lepődök.

- De én minél hamarabb motorra akarok ülni.-ismételte magát és ahogy ránéztem elmosolyodtam.

- Ugye tudod, hogy nem engem kell levenned a lábamról és hanyagold az ártatlan kiskutya tekintetedet?-döntöttem oldalra a fejemet és mosolyogtam.- Az a lényeg, hogy minél hamarabb meggyógyulj!

- Mikor utazol Sebastian után?-kaptam hirtelen egy kérdést.-Hiszen mindjárt kezdődik az idény.

- Ne kezd el Alvaro.-sóhajtottam fel.- Megbeszéltük már.

- Az túlzás, hogy megbeszéltük… Inkább te kijelentetted.-puffogott látványosan. Jobbnak láttam ha ebben a pillanatban inkább eleresztem a fülem mellett minden megjegyzését. A két kezét átfonta a mellkasa körül és az egészséges lábával ütemesen dobolni kezdett.- Ki fognak rúgni…

- Ki rúgna ki?-horkantottam fel.

- RedBull Racing… Sebastian.

- Christian tud róla, hogy mi történt veled. Szerinted Sebastian ezek után szó nélkül eltűrné, hogy magadra hagyjalak? Kétlem… És tőle kaptam a jegyeket azért is, hogy idejöjjek.-húztam meg a vállam.- Amúgy meg a szerződésemben benne van, hogy ha veled baj történik nem kell elutaznom a futam helyszínére.

- Erről én miért nem tudok?

- Mert nem kérdezted.-feleltem teljesen őszintén…

…Csendesen ücsörgök a fotelben miközben a közvetítést figyeljük mind a ketten. Alvaronak valamennyivel jobb a hangulata pedig tisztában vagyok vele, hogy szíve szerint ő is ott lenne… A legkisebb kategória versenyének éppen vége lett és a mobilomat nyomkodtam.

-Miért nem beszélsz vele?-tette fel csendesen a kérdést.

- Tessék?-lepődtem meg.

- Egy napja csak szugerálod a mobilodat. Beszélj vele Naty.-mosolygott rám bátorítólag.

- Nem tudom mit mondhatnék.-vallottam be csendesen.

- Egyszerű minden Naty.

- Utolsó találkozásunkkor felpofoztam. Hülye voltam…

- Nem… Csak ideges ha jól ismerlek.-vonta meg a vállát. Hümmögtem csak és a telefonnal játszottam.- Naty…-ejtette ki a nevemet csendesen.

- Igen?

- Gondolkozz! Ennyit kérek.  Beszélhetek Ramos ellen… De tepert érted az elmúlt hónapokban.

- Hazudott…

- Hazudtam én is.-vonta meg a vállát.- Még is itt vagy.

- Te a barátom vagy. Évek óta, jóban rosszban.

- Ő pedig más akar lenni.

- Ő Ramos… Szerintem már talált valami mást.

- Nem minden pasi gondolkozik a farkával. Ha talált volna valakit akkor nem kapod az ajándékot.

- Honnan…?

- Csak tudom. Gondolkozz Naty… És rájössz mi a jó.