66. fejezet

 Boldog Karácsonyt szeretnék kívánni Minden Kedves Olvasómnak!

Péntek reggel van… Vagy is javában még délután van és még az első szabadedzés se ment le. A motorhomeban ücsörgök a kávémat kavargatom. Enyhe hányingerrel ébredtem reggel, ami sajnos azóta se akar elmúlni. Felnyögtem csak miután bele kortyoltam az italomba és megmasszíroztam az orrnyergemet, amikor megszólalt a mobilom. Meg se néztem, hogy kihív csak a fülemhez emeltem a készüléket.

-González.

- Itt Mourinho Natalien. Beszélhetnénk?

- Baj van?-csodálkoztam el. Egyáltalán nem meglepő… Vagy is mondjuk meg az igazat. Sose hívott még a csapat edzője… De miért is hívna engem? Nem neki dolgozok. Iker főnöke… Hatalmas sóhajt hallottam a portugál trénertől és őszintén az amúgy is rosszalkodó gyomrom bukfencet vetett.

- Igen.-vágta rá azonnal és az én szemem egy pillanat alatt elkerekedett. Sebastian csodálkozva tett elém egy pohár limonádét, és ült le az asztalhoz ő is.

- De nekem mi közöm van ehhez?

- Mivel te szerepelsz az egyik legnevesebb pletykalap címlapján, így gondolom elég sok.-megráztam a fejem, mint ha ezzel könnyebb lenne fel fognom a szavait.- És mivel a kapusom idegbeteg jelenleg…

- Uram azt se tudom miről van szó.-vallottam be.- Szingapúrban vagyok és azt se tudom mi van Spanyolországban a címlapon.

- Megcsaltad Ikert?

- Mi van?-csattant fel a hangom akarva akartlanul hisztérikusan. Sebi meglepetten nézett fel rám és tanácstalanul pillogott rám.

- Az újság szerint viszonyod van valakivel…

- Nekem? Nem értem José…-tegeztem le hirtelen.

- Az újságban képek vannak rólad és valami motorosról…-kotozást hallottam először, majd valami csörgést. Türelmesen vártam, mire bele szólt újra a készülékbe.- Na itt is van… Te és valami Hayden…

- A büdös picsába.-káromkodtam el magam…

…Tíz perc alatt tudakoltam meg, hogy miről is beszélt nekem a portugál vezető edző… Pilllanatok alatt szökött fel bennem a pumpa és tudtam a cikk szerzője is itt van, hiszen Isabel elmondta, hogy kapott egy társat… Aki nem más, mint Sara Carbonero… Aki Iker volt barátnője… Aki egyszerűen fejébe vette, hogy alám vág, amikor csak lehet.

-Ki tépem a műhaját és ledugom a torkán.-morogtam hangosan.Végig trappoltam az ideiglenes motorhomeunkon.

- Naty…-ismételgette sokadjára a nevemet Sebastian és alig tudta tartani velem a lépést.-Naty állj meg!

-Az a nő direkt akar tönkre tenni.         

-De azzal nem oldasz meg semmit se, hogy ha jelenetet csinálsz.

- Nem érdekel.-jelenetettem ki újra és egyszerűen tovább trappoltam. A jól ismert tv csatorna irodájába rontottam be, ahol talán csak hárman lézengtek a légkondis helységben… Legnagyobb mázlimra a keresett személy is ekkor lépett be az ajtón. Amint meglátott elmosolyodott gúnyosan.

- Miben segíthetek neked kedves Natalien?-tette le a papírokat az asztalra. Lassan fordult meg, de mire észbe kapott addigra már ott álltam előtte és neki ütközött a mellkasomnak.

- Mi a fenéért kell kavarnod? Megint!-csattantam rá.

- Azt hiszem tudom mire is gondolsz.-vigyorodott el. Ki akart kerülni, de egyszerűen elé léptem.

- Ezen csámcsog fél Spanyolország…

- Kis Csillag pontosan ez volt a célom.-nevetett fel, amint megmozdultam Sebastian lépett közelebb hozzám.

- Naty…- meg akarta fogni a könyökömet, de elrántottam tőle.

- Nem Sebi… Ezt nem nyelem le… Ezt már nem. A világbajnokság utáni cikkek is az ő szüleménye… Az összes. Az összes mocskos cikket ő írta.

- Szokj hozzá Édes.-kacagott fel a nő.- Így jár az aki egy focistával kezd.

- Persze, ha te lennél a helyemben, akkor nem lenne ilyen cikk, nem igaz?-fintorogtam látványosan. Nem tudtam és nem is akartam ellépni tőle… Azt akartam, hogy feszítse a húrt… Addig amíg ki nem provokálja, hogy hülyeséget csináljak.

- Tudtad mibe kerülsz… Milyen életbe.

- Persze Carbonero… Tudtam én… Csak nem számítottam egy csótányra az életembe.

-Naty menjünk.-fogta meg a kezemet Sebastian. Engedelmeskedtem neki.

- Ez a csótány tönkre teheti az életedet ne felejtsd González.

- De szerintem én is tönkre tehetem a tiedet.-vontam meg a vállam lazán és felkaptam egy félig lévő kávés poharat és egyszerűen leöntöttem azokat a papírokat, amiket az előbb fogott még. Meglepődségtől csak hápogni tudott.-További szép napot…

…Nem mondanám, hogy lenyugodtam… Egyáltalán nem tudtam higgadtabban gondolkozni. A fejemben a gondolatok csak úgy zsonganak és fogalmam sincs, hogyan tudnám ezt megoldani. Carbonero kínos pillanatokat okozott jelenleg mindenkinek. Ikernek… Nekem… De még Nickynek is. Egy ártatlan este volt, de most fél Spanyolország azt hiszi, hogy rohadék mód megcsaltam a kedvenc focistájukat… Gyomrom hirtelen vetett bukfencet és hirtelen adtam ki magamból a csekély reggelimet, amit te tudtam szuszakolni a torkomon a reggeli rosszul lét miatt. Már a számat öblítettem ki és az arcomat mostam meg, amikor megszólalt a mobilom. Nagyot sóhajtva vettem elő a készüléket a farzsebemből és olvastam el a nevet a kijelzőn… Iker az…

-Igen?-szóltam bele kicsikét megszeppenve.

- Mi folyik itt Naty? Már megint?-csattant rám azonnal.

- Megmagyarázom…

- Ezen csámcsog mindenki! Múltkor Ramos… Most meg valami motoros.

- Hayden… Nicky Hayden a neve.-sóhajtottam fel.

- Jó neki.

- Iker…-nyögtem ki a barátom nevét miközben megmasszíroztam az orrnyergemet. Próbáltam összeszedni a gondolataimat.Viszont túlságosan zsongott az előbb említett testrészem és a hányingerem se akart csillapodni.

- Mi a kifogásod Natalien?

- Miért kellene kifogás Iker?-csattantam fel én is hirtelen.- Elmentem bulizni a motorlandi hétvégén. Egy szarkavaró pióca pedig úgy gondolta, hogy felfújja ezt az egészet… Hogy alám vágjon.
- Többet vagyok címlapon a magánéletemmel, mióta kiderült, hogy veled járok.-dohogta.

- És erről én tehetek?-fakadtam ki és még a számat is nyitva felejtettem.

- Jobban odafigyelhetnél… Hónapokig nem akartál velem mutatkozni a sajtó miatt. Erre most te generálod a bajt.

- Már elnézést. Te csókoltál meg a fiesztán. Tehetek róla, hogy azóta tudják a kilétemet?

- Natalien…

- Most mire akarsz kilyukadni Iker? Nem csaltalak meg… Sose… Próbálok jó barátnő lenni… De ennél többet már nem tudok tenni. Szeretlek. De nem gondoltam, hogy egy ilyen idióta cafka cikkének hiszel.-csóváltam meg a fejem.

- A képek…

-Azok az átkozott képek pontosan olyanok, mint amik az edzőteremben készültek… Ártatlanok és két értelműek… Azoknak vannak beállítva.

- Nem érdekel!

- Ne engem okolj már mindenért!-kiabáltam hirtelen. Nem akartam így viselkedni egyszerűen csak besokaltam. Csak piszkál… Engem okol mindenért… Egy szimpla baráti ital miatt.- Okold Carbonerot, ha valakit minden áron bűnösnek akarsz kikiáltani.

- Natalien…

- Hagyjuk… Ha csak így tudsz velem beszélni akkor hagyjuk… Ma inkább ne keress.-nyomtam ki a telefont minden féle köszönés helyett…

…Egész nap kerültem az embereket… Fogalmam sincs mennyi az idő, de nem is érdekel. Annyira meggyötörtnek éreztem magam, hogy szinte csak vonszolni tudtam magam. A parkolóba járok éppen és a bérelt autó sluszkulcsával bajlódtam, de még ez is kiesett a kezemből. Szónélkül hajoltam le érte miközben a könnyeim potyogni kezdtek maguktól. Egyedül vagyok… Egyedül vagyok mint a kis ujjam… Nem is igyekeztem letörölni a sós kis cseppeket az arcomról.

-Naty…-szólalt meg bátortalanul egy hang mögöttem. Hangosan felsóhajtottam és kapkodva kezdtem el letörölni az arcomról a sírás nyomait. Tisztába vagyok vele, hogy tudják nem vagyok tökéletes… De nem akarom azt, hogy újra lássák… Újra olyannak lássanak.

- Heikki… Szia.-erőltettem egy nem túl hiteles mosolyt.

- Minden rendben?-kérdezett rá homlokát ráncolva.

- Persze.

- Hazudsz.-jelentette ki szigorúan, miközben a homloka ráncokba szaladt.Lassan tett felém egy lépést és óvatosan megsimogatta az arcomat. A gyomrom görcsbe rándult miközben megéreztem az érintését a bőrömön.

- Csak túl sok minden összejött hirtelen.-sóhajtottam fel.

- Az újságcikkre gondolsz?

- Nem csaltam meg Ikert!-csattantam rá, hirtelen és indulatosan.

- Naty…-lepődött meg a finn barátom a kifakadásomon. Rájöttem nem rajta kellett volna levezetnem a fusztrálságomat.

- Sajnálom.-sóhajtottam fel.- Nem a te hibád. Nem viselkedhetek így veled… Bocsánat.

- Kiborultál.

- Egy alattomos liba keresztbe akar tenni nekem minden áron.

- Képen törlöd és minden meg van oldva.

- Bár ilyen egyszerű lenne.-nevettem fel kínomban.

- Ez is egy megoldás lenne.-ölelt magához. Felsóhajtottam csak és a mellkasába temettem az arcomat. Azaz ismert megnyugtató érzés költözött a lelkembe, amit mindig is éreztem a közelében. Óvatosan simított végig a hajamon.

- Ezt nem kellene tudod jól.-sóhajtottam fel.

- Mire gondolsz?-csodálkozott el.

- Tudod te jól.-hagytam rá, hiszen tisztában voltam azzal, hogy tudja mire is gondolok. Pont Ő ne tudná. Határozottan próbáltam ellépni tőle. Nem gyengülhetek el, hiszen túl sok baj volt mostanában körülöttem… Fényképpek Ramos-szal… Újságcikk Motorlandről… De most itt állok. Heikki társaságában. A finn óvatosan a kezem után nyúlt és az ujjainkat összekulcsoltuk. Bőre kellemesen simult az enyémhez és lassan húzott közelebb magához. Engedelmeskedtem neki, hiszen a lábaim mint ha a földbe gyökereztek volna, még akkor is amikor a keze elvállt az enyémtől és lassan az arcomra simult.

- Naty…

- Itt van Catherine?-kérdeztem csendesen. Nem éppen a legjobb és legtökéletesebb kérdés ebben a szent pillanatban.

- Te aztán el tudod rontani a pillanatot.-fakadt ki talán kicsikét csalódottan. Idegesen túrt a hajába és kezdett el fel-alá járkálni előttem. Lassan fontam át a mellkasom előtt a karjaimat a mellkasom előtt.

- Tehát gondolom itt van.

- Itt van.-egyezett bele csendesen.- De miért fontos ez?

- A barátnőd Heikki. Ezért fontos.-csóváltam meg a fejem és közelebb léptem hozzá. Apró kis puszit nyomtam az arcára.-Ezt egyszer meg fogod köszönni nekem.