61. fejezet

Be kell vallanom napok elteltével úgy tettünk mint ha az a fura veszekedésünk meg se történt volna. Egyszerűen egyikünk se említette… Nem értem bár a mai napig se, hogy miért volt féltékeny… Hiszen féltékeny volt Ramos-ra. Azonban jobbnak láttam, hogy ha a hétvégére koncentrálunk. Ikernek mérkőzése lesz, nekem pedig jelenésem lesz az aragoni pályán. Ezen a hely vette át a magyar futam helyét a versenynaptárban, hiszen már második éve nem tudták elkészíteni a pályát. Jövő héten pedig már Szingapúrba kell utaznom, ahol Sebastiannak lesz a versenye… Utána pedig túlságosan sűrű lesz minden napom.

-Mikor indulsz Szingapúrba?-érdeklődtem Sebastiantól a telefonba, miközben Iker a hajamat piszkálta és a másik kezével a tv kapcsolót nyomkodta.

- Hétfőn. Miért?

- Megvárnál esetleg?-kontráztam kérdéssel a kérdésre.

- Persze. Mikor érkezel?
- 10-kor landol a gépem Genfben. A csatlakozás két óra múlva lesz.
- Tudom. Azzal megyek én is. Hogy lesz Naty?-kérdezett rá csendesen.

- Mire gondolsz Sebi? Nem értelek.-csóváltam meg a fejem.

- Más fél hónapig távol leszünk Madridtól.

- Ezzel nem mondtál újat.

- De mi lesz?

- Nem tudom. Majd megoldjuk.-sóhajtottam fel.

- Elhozhatnád Ikert is…

- Ikernek is elkezdődött a szezon. A BL… Meg a többi.

- Jó-jó. Ne harapd át a torkomat.-védekezett azonnal.

- Nem harapom át a torkodat. Hanna eljön?

- Miért jönne?-csodálkozott el.

- Na látod.-kontráztam rá. Csak cammogott a vonalba és pár pillanatig nem szólalt meg.

- Szerinted Rosie eljön majd egy hétvégére?

- Ha szépen megkéred és nem meghágni akarod azonnal szerintem igen.-Iker szeme egy pillanatra elkerekedett, de nem szólt egy árva szót se.

- Megpróbálom. Akkor találkozzunk a reptéren.

- Igen. Nem lesz semmi baj Sebi…

…Szerda délután van Alvaro és két nagy bőrönd társaságában indultam el Motorlandre. Ez egy új építésű pálya, amire Bernie is nagyon ácsingózik arra, hogy ide tudja hozni a sorozatot. Gyönyörű helyszín az biztos… Aminek van egy ék köve egy hatalmas kő fal a kerítésen túl.

-Költözöl?-nevetett fel Bati. Tudtam, hogy jó ideje fúrja az oldalát ez a kérdés. Szemeimet forgattam csak és lazán bemutattam neki.-Azért ennyire ne szeress.

- Nem megyek haza. Innen egyenesen Szingapúrba utazok.

- Jól meggondoltad?

- Miért ne?-csodálkoztam el. Megtorpantam és láttam a barátomon, hogy elég kelletlenül döntött a megállás mellett.

- Csak…

- Mi csak Bati? Okkal szoktál ilyen lenni.-homlokomat ráncolva figyeltem.- Mi történt?

- Biztos vagy a kapcsolatodban Naty?

- Miért ne lennék biztos?

- Naty… Ikernek szeretője van…-nyögte ki lassan és megfontoltan a szavakat. Elsőre felfogtam és fejemet csóválva hátráltam tőle egy lépést.

- Most szívatsz engem?

- Dehogy szívatlak. Naty ilyennek ismersz engem?-könyörgő volt a hangja.

- Én már nem tudom mit higyjek. Honnan veszed ezt?

- Csak… Csak tudom és meg akarom akadályozni azt, hogy csalódj megint.

- Ezzel nem segítesz rajtam Alvaro.-csóváltam meg a fejem.

- De próbálok... nehogy túl magasat ess.

- Tudod, hogy ki a nő?-emeltem fel a hangom és szinte fel se fogtam, hogy mit mondott nekem.

- Nem.-közölte azonnal.- Csak jót akarok Naty. Csak jót akarok neked, hogy ne csak a szépet és a jót lásd.

Szinte felrobbantam a dühtől és ordítani akartam volna. Legszívesebben torkom szakadtából ordítottam volna, de tudtam ez lehetetlenség. Hirtelen ötlettől vezényelve kaptam ki a kezéből a slusz kulcsot és hagytam ott a placc közepén. Jelen pillanatban nem akartam látni… Nem akartam senkit se látni. Fel kell dolgoznom Alvaro szavait és el kell döntenem igazat mond-e nekem…

…Csütörtök délelőtt van és Alvaroval pálya bejáráson vagyunk túl. Be kell vallanom a tegnapi megnyilvánulása óta elég csendesen vagyunk. Személy szerint nem nagyon akarok vele beszélni, míg ő pedig nem nagyon erőlteti a társalgást… Hogy felhívtam-e Ikert? Nem nem tettem. Egyszerűen hogyan kérdezhettem volna meg telefonon keresztül, hogy igaz-e az, hogy megcsal engem? Miért lenne igaz? Ez olyan hülyeség. Szeretem… és azt gondolom, hogy ő is szeret. Túl vészeltük azt, amikor Ő Dél-Afrikában volt… és most valahogy azt is túl fogjuk, hogy személy szerint Ázsiában leszek pár hétig.

-Alvaro gyere már!-dünnyögtem a hatos kanyarban ácsorogva, hiszen ő leállt az Espargaro fivérekkel beszélni. Be kell vallanom a tegnapi nap után még nem igen vágyok társaságra.

- Egy pillanat Naty.-szólt vissza, de ugyan úgy beszélt tovább. Szemeimet forgatva fordultam el a társaságtól, de meglepődtem, hiszen pár lépésnyire az amerikai különyítmény egyik tagja vigyorgott rám.

- Ohh… Szia.-nyögtem ki.

- Szia.-mosolygott még mindig.- Hosszú nap?

- Túlságosan… és még csak délelőtt van.-sóhajtottam fel és pár lépés után lehuppantam a rázó kőre. Nicky mosolyogva sétált közelebb és guggolt le elém.

- Te most mit is csinálsz itt?

- Duzzogok?-kontráztam vissza a homlokomat ráncolva.

- Azt sejtem… De miért?

 - Alvaro trécsel, de még van egy csomó kötelező megjelenése. Ha pedig rohannunk kell akkor pedig én vagyok a hibás…-nyögtem fel.- De a persze a férfiak nem szoktak pletykálni.

- Hallottam!-kiabált nekem Alvaro.Az amerikai felnevetett főleg azután, hogy grimaszoltam a honfitársam reakcióján.

- Natalien…

-Igen?

- Nem lenne kedved este eljönni egy klubba? Kikapcsolódni?

- Veled és…?-tettem fel a kérdést oldalra biccentett fejjel.

- Bennel és talán velünk jön Colin is… Bár ő nem biztos. Attól függ, hogy az asszony elengedi-e.-vigyorodott el.
-Biztos, hogy kellek én oda? Ha csajozni akartok…

- Figyelj Naty… Ha csajozni akarnánk akkor nem egy nős férfit hívnánk magunkkal és nem egy…-mutatott végig rajtam.

- Igen… Egy nő vagyok én is. Ha erre akartál kilyukadni.

- Most, hogy mondod tényleg az vagy.-játszotta meg magát az amerikai és homlokomat ráncolva pillantottam rá.- Nyugi… Tudom, hogy nő vagy. Egész jó nő.

- Köszi. Ezt most bóknak veszem.

- Amúgy nem maradnánk sokáig, hiszen holnap már edzések lennének. Csak úgy gondolom, hogy ránk fér egy kis lazítás a történtek után… Mindenkit megviselt az ami Misanoban történt.

- Inkább ne beszéljünk róla jó?-dünnyögtem.- Amúgy biztos? Holnap edzések lesznek.

- Ezért fogunk időben visszaérni és nem iszunk alkoholt.

- A magad nevében beszélj.-forgattam a szemeimet.-  De biztos nem leszek a terhetekre? Ha csajozni akarnátok…

- Nyugi Natalien. Nem fogunk csajozni. Max téged fogunk szédíteni.-felelte lazán és kacagni kezdtem csak…

…A napunk gyorsan eltelt és hamar rájöttem arra, hogy mindenki próbál úgy tenni, mint ha semmi se történt volna Misanoban. De ezzel nem igazán könnyítettünk a helyzeten, hanem kialakult egy túlságosan feszült légkör. Mindenkinek kellemetlen, de inkább tesszük a hülyét és nem szólunk egy árva szót se.

Hosszú ideje készülődök a találkozóra. Fogalmam sincs miért akarom magam minden áron puccba vágni, hiszen csak két motoros fiúval fogok találkozni. Fekete farmernadrágra esett a választásom, de azt nem tudtam eldönteni, hogy felsőnek mit válasszak. Nadrágban és melltartóban ácsorogtam az ágy mellett és vacilláltam amikor kinyílt az ajtó és Alvaro lépett be rajta.

-Mi a fenét csinálsz Nat?-jött zavarba hirtelen.

- Ne csinálj úgy mint ha nem láttál volna még így.-mutattam végig magamon.-Mert ha nem csal az emlékezetem ennél még alul öltözöttebb is voltam a társaságodban. Nem is egyszer…

- Nem csal az emlékezeted.-nyögött fel és levágta magát a saját ágyára.- Hova mész?

- Haydennel és Spiesszel egy bárba. De nem tudom mit vegyek fel.

- Szerintem örülnének neki, hogy ha így mennél.-vigyorodott el.

-Kackac kukac.-forgattam a szemeimet.

- Amúgy azt a vöröset.-mutatott egy csipkés felsőre.- Az szerintem jól áll neked.

- Köszi.-sóhajtottam fel és bele bújtam az említett ruhadarabba.- Később jövök majd.

- Érezd jól magad.-puszit nyomott az arcomra.

Lesétáltam a recepcióhoz ahol már várt rám a Ducatis amerikai. Fekete farmert és egy szintén fekete feszülős pólót viselt. Hajával nem sok gondja volt, hiszen nem rég vágatta le.

-Szia.-szólaltam meg csendesen mögötte és így észre vett, hogy megérkeztem. Lassan egyensedett ki és mosolyodott el.

- Szia. Nagyon csinos vagy Naty.-meglepődtem, hogy szinte azonnal bókol nekem így elpirultam. Amúgy is… Ritkán szoktak nekem ilyen módon kedveskedni.

- Köszönöm. Merre is megyünk amúgy?-tettem fel a kérdést miközben már kifelé indultunk már mind a ketten.

- Az egyik szerelő fiútól hallottam, hogy nyílt a városközpontban egy klub nem rég. Kristálynak hívják. Hallottál már róla?

- Nem szoktam csak úgy elugrani Motolandra klubbokba járni.-húztam meg a vállam.- De amúgy a csapatotok tényleg megengedte, hogy a szabadedzések előtti este bulizzatok?

- Azt mondják ránk fér a lazítás.

- És Ben mikor jön?

- Ben már ott vár ránk.-adta meg röviden a választ. Beültem mellé a fekete Audiba, és lassan megfontoltan csatoltam be a biztonsági övet. Hosszú percek teltek el csendesen, amikor az amerikai megszólalt.- Jól vagy Natalien?

- Ezerszer mondtam már, hogy csak Natynak hívj. Nem szeretem a teljes nevem. Olyan mint ha kihallgatáson lennék.

- Akkor jól vagy Naty?

- Fáradt vagyok csak.

- Akkor miért mondtál igent nekem?

- Nem a mai naptól vagyok fáradt… Csak bele gondoltam az elkövetkezendő napokba… Hetekbe… És amúgy… A cuki kiskutya nézésednek ki tudna nemet mondani?

- Cuki kiskutyanézés?-nevetett fel.

- Mondhatnám akár úgy is, hogy bugyi olvasztó nézésed van, de ez se hangzana jobban.

- Miért? Bugyi olvasztó nézésem van nálad is?-húzta el a száját arra a jellegzetes mosolyára. Csak a szemeimet forgattam és kibámultam az ablakon.

- Most miért szégyellősködsz Natalien?

- Nem szégyellősködök.-jelentettem ki dacosan.

- Akkor?

- Boldog párkapcsolatban élek Nicky. Tehát nálam nem sokra mész nálam a bugyi olvasztó nézéseddel.

- Ohh… Legalább őszinte voltál.-sóhajtott fel színpadiasan.

- Azt hittem szereted az őszinteséget.

- Akkor legyünk őszinték teljesen?-kontrázott vissza és én lassan megfontoltan bólintottam.- Tetszel nekem. Tetszik a stílusod. Ahogy viszonyulsz ehhez a világhoz.

- Nicky…-nyögtem ki a nevét, de vezetés közben csak felemelte a kezét, hogy maradjak csendben.

- Nem rémülsz meg attól, ami körbe vesz bennünket…      

- Ebben éltem egész életemben Nicky.

- Csodás a mosolyod.-folytatta tovább mire sikerült tényleg egy mosolyt csalnia az arcomra.- Pontosan erre gondoltam.
- Elpirulok.

- Az nem is lenne baj… Akkora baj.

- Szabad csajoknál próbálkozz inkább Nicky. Ott van például Rosie…

- Rosie is lekoptatott. Azt mondta van valakije.-parkolt le a klub előtt és rám pillantott.- Mi az? Te ezt nem tudtad?

- Nem igazán.

Lassan kászálódtam ki a kocsiból és indultam meg az amerikai motoros után. Gondolkoztam Nicky szavain miszerint Rosienak van valakije… De erről én miért nem tudok? Vagy csak azért nem kötötte az orromra a finn lány a dolgot, hogy Sebastian nehogy megtudja? Lehetséges… De rájöhetett volna már arra, hogy megbízhat bennem… És bármiben támogatom.  Nem igazán tudtam tovább a gondolataimmal foglalkozni, hiszen megpillantottuk Bent a bejáratnál ácsorogni. A dallasi motoros mosolyogva nyomott puszit az arcomra és közölte már mindent elintézett.

A klubba egy félre eső helységbe foglaltunk helyett és a fiúk elintézték a rendelést. Egy koktélt tett le elém a pincér.

-Alkoholról nem volt szó.-csóváltam meg a fejem.

- Amiről nem tudnak nem fáj nekik.-felelte lazán Spies, mire Nicky csak felnevetett és bele kortyolt az ír italába.

- Aha… Akkor így játszunk?-húztam fel a szemöldökömet.

- Hmm?-hümmögött a Ducatis egy sunyi mosollyal az arcán.

- Amiről nem tudnak nem fáj nekik.-ismételtem el Ben szavait.- Fogadjunk ez a te ötleted volt?-böktem jobb oldalamon ülő férfire, akinek egy pillanat alatt lefagyott az arcáról a korábbi mosoly.

-  Miért mindig én vagyok a rossz fiú?-háborodott fel Nicky.

- Mert te vagy a rossz fiú.-vágtam rá úgy mint ha minden olyan természetes lenne.

- Ezt te honnan veszed? Miért nem inkább Ben a rossz fiú?

- Nem… Ben szerintem pont ellenkezőleg. Ő a jó fiú. Megértő… Kedves…-soroltam a jelzőket és a dicséretet kapó férfi elvigyorodott.

- Ez már egész nyálasnak hangzik.-forgatta a szemeit Nicky.-És miért én vagyok a rossz fiú?

- Részletezzem azok után amit a kocsiban beszéltünk?-döntöttem oldalra a fejem.

- Igen.-szólt közbe Ben megelőzve a társát. Szinte biztosra vettem, hogy a két amerikai nem fog egyezni ebben. Nicky csak színpadiasan szemeit forgatta.

- A kocsiba azt mondtam neki, hogy bugyi olvasztó mosolya van. Szerintem bármelyik paddock lány bedől a mosolyának… Sunyi és csábító… Tehát ő a rossz fiú.

- És a buksz a rossz fiúkra kedves Natalien?-érdeklődött miközben megeresztett egy hasonló vigyort amiről beszéltünk az előbb.

- Általában a rossz fiúkra bukok…

60.fejezet

Az esős madridi utcán trappolok végig az utazó táskámmal. Beszélni akarok Vele és tudom nem áll velem szóba. Így a meglepetés erejével kell hatnom rá. Halkan nyitottam ki az étterem ajtaját, de a csengő az ajtó felett hangosan  szólalt meg.

-Fenébe!-szitkozódtam morogva. Antonio a pult mögött ácsorgott és a poharat fényesítette amikor felnézett rám.

- Mit keresel itt?-kérdezett rá köszönés helyett. Túlságosan ismer már és tudja okkal vagyok itt.

- Beszélni akarok veled.-húztam meg a vállam.

- Azt hiszem legutóbb mindent elmondtam amit akartam.-felelte kicsikét flegmán, de személy szerint engem nem zavart a viselkedése. Nem lep meg, és így nem tudja elérni a célját… Nem fog elüldözni.

- Nem fogtam fel.-húztam meg a vállam. Apró kis mosoly jelent meg az arcomon, hiszen ebben a szent pillanatban teljesen olyan voltam, mint régen. Antonio csak a fejét csóválta és végre rám nézett.

- Mit akarsz tőlem Natalien? Mit akarsz úgy igazából?

- A segítségedet… és azt, hogy gyere el velem a tárgyalásokra.

- Natalien…-nyögte ki a nevemet gondterhelten.

- Antonio… Kérlek!

- Ez több mint egy szimpla segítség…

- Szeretném, hogy velem gyere a következő futamra… Az aragón hétvégére… Beadtam a papírokat és a Dorna elbeszélgetésre hívott. Szeretném, hogy te is ott légy velem.-vallottam be.

- Ezek szerint hamarabb cselekedtél, mint gondolkoztál.-állapította meg. Nem szólaltam meg csak megvontam a vállam.- A pasid tud róla?

- Még támogatni is akar.        

- Ha igazából támogatni akar, akkor Ő lenne veled. Akkor tőle kérnél segítséget.

- Ő egy focista Antonio. Nem igen ért ahhoz, hogyan kell egy Moto2-es csapatot elindítani.-forgattam a szemeimet, és előhalásztam a táskámból azt a borítékot amiben az a csekk pihen hosszú ideje amit Ikertől kaptam.  Tonio lassan megfontolta húzta át a csekket magához a pult másik oldalára. Rápillantott és elismerően füttyentett egyet.

- Ez a pali tényleg szerett téged vagy…-harapta el a mondata végét.

- Tényleg jobb, hogy nem mondtad ki. Szerdáig gondold át kérlek.-álltam fel lassan a székről.-De remélem segítesz…

…Csend a lakásban jelen pillanatban nagyon is jól esik. Egyedül lehetek… A csendben és gondolkozhatok. Bár jelen pillanatban a gondolataim hangosabban kiabálnak, mint az olasz szurkolók a hétvégén… A csapat… Tomizawa halála… A rémálmok… a fullasztó érzés ami sokszor kerít a hatalmába az elmúlt napok során. Megráztam magam… Túl kell ezen az érzésen lépnem. Nem bizonytalanodhatok el… Ennél erősebbnek kell lennem. Többször uralkodott el rajtam ez a pánik szerű érzés… És többször is nyert… Most nem engedhetem. Most nem lehetek gyenge. Többször nem hibázhatok. Hiszen van mellettem egy férfit akit szeretek. Aki segített már talpra állnom. Meg kell adnom neki a tökéletességet… Bár nem hiszem, hogy a tökéletes élet létezik… Próbálkoznom kell. Meg kell próbálnom a tökéletességre törekednem… Nem szabad látnia a fusztrálságomat, a pánikot ami jelenleg a lelkemben uralkodik. Azt kell látnia amit szerett…

…Egy napja vagyok Madridba, de be kell vallanom olyan mint ha valami idegen környezetbe kerültem volna. Ikernek rengeteg dolga akadt… A csapat… Edzések… Szponzori kötelességek… Interjúk… Felajánlotta tegnap este, hogy megpróbál alakítani a napi rendjén, de ezt nem hagyhattam. Még akkor azt hinné, hogy baj van.

Eljöttem abba az edzőterembe, ahova pont a kapustól kaptam bérletett, mert szerinte ez a legjobb hely a városban. Tudom, hogy kimondottan nincs nagy szükségem az izzasztó edzésekre, de a motorozáshoz viszont szükséges. Azt pedig egyáltalán nem baj, hogy Iker azt nem tudja milyen szinten viszem véghez az edzést… Hiszen szinte olyan edzésprogramot viszek véghez, mint ha versenyszerűen motoroznék.

Lemásztam a futógépről és a törölközőmet a nyakamba fobtam miközben a fülemben hangosan szólt a zene. Jelen pillanatban el vagyok a saját kis világomban, így kicsit késve vettem észre, hogy valaki pontosan mellettem áll így neki ütköztem. Neki ütköztem a hasonlóan izzadt testnek, mint az enyém.

-Ohh… Bocsánat…-kaptam ki a fülemből a hangszórókat.

- Semmi baj Naty.-nevette el magát az illető és legnagyobb meglepetés akkor ért, amikor tudta a nevemet.

- Ramos…-csodálkoztam el.- Te hogy kerülsz ide?

- Edzek egy kicsikét.

- Nem fárasztanak le eléggé a csapatnál?-bukott ki belőlem a nevetés hirtelen.

- Tudod csak a te párod lusta az edzőteremhez.-vonta meg a vállát lazán.

- Ismét bolond vagy Sese.-forgattam a szemeimet.

- Nem csak az igazat mondom.-vágott vissza legyintve.  A súlyzókhoz léptem és a megfelelőt kerestem a számomra. –Nem lesz az egy kicsit sok neked?

- Most lebecsültél?

- Miért becsülnélek le?-kontrázott vissza. Csak a homlokomat ráncolva pillantottam rá, és a sunyi mosolytól amit az arcán láttam nekem is mosolyognom kellett.

- Mert megmerted kérdezni…

- Kíváncsi voltam.

- Azt az edzésprogramot szoktam csinálni, amit Alvaro szokott.

- Mint egy igazi motoros?

- Nagyjából.-vontam meg a vállam.

- Motorozni akarsz?

- Igen… Nem…-vágtam rá és tudtam ezzel most magam alatt vágtam a fát. Ramos leült a padra és a kezem után kapott csak azért, hogy foglaljak helyett mellette. Meglepődtem de még is szó nélkül tettem azt amire a cselekedetével kért.

- Motorozni akarsz?-tette fel újra a kérdést, mint ha suttogna.

- Jó lenne…-vallottam be őszintén.- De nekem már az is hatalmas élmény és lehetőség, hogy Alvaroval motorozhatok a motocross pályán… Csak tudod hiányzik a pálya az a része.

- Hiányzik a motorozás.-állapította meg, de ezzel jelenleg nem is mondott újat, hiszen ugyan ezt mondtam neki. Lassan bólintottam majd szórakozottan bámultam a padot, amin jelenleg is ücsörgök.- Akkor motorozz.

- Öreg vagyok hozzá.-nevettem fel.

- Bolond vagy.-csóválta meg a fejét.- De hallottam csapatot akarsz indítani.

- Fogok is… Ha minden jól megy.

- Vannak támogatóid?

- Alvaro… Iker… és vannak olyanok akiket még magam mellé tudok állítani.

- Vérbeli üzletasszony ül előttem.

- Annyira azért nem.-csóváltam meg a fejem… Ezek után szinte mindenről beszélgettünk csak edzeni nem edzettünk… Még is jól éreztem magam.  Sergio tett róla, hogy ha még pár órácskára kiszakadjak a gondjaim közül és jól érezzem magam…

…Késő délután fáradtan léptem be a ház ajtaján. Tudtam Iker már itthon van, hiszen a kocsiját már a felhajtón láttam. Hangokat hallottam a nappali felől így nem kiáltottam el magam, hogy megérkeztem. Lassan és megfontoltan szabadultam meg a sportcipőmtől, majd bújtam ki a melegítő felsőmből.

-Iker…-szólaltam meg, hogy tudassam vele azt a tényt, hogy haza értem én is. A nappali felé indultam meg attól, hogy nem kaptam választ. Meglepetésemre Iker a kanapén ücsörgött és a a laptopját bújta.- Szia.

- Szia.-köszönt szinte morogva. A szemem egy pillanatra kikerekedett és nem értettem miért ilyen.

- Minden rendben?

- Ezt én is kérdezhetném.-csapta össze a gépet, amit a kanapéra hajított hirtelen.

- Mi a baj Iker? A csapatnál van valami?

- Mióta vagytok ennyire jóba Ramos-szal?-csattant fel és egy pillanatra össze is rezzentem a hangjától. Lassan egyenesedtem ki és nyeltem egyet. Így nyertem egy kis időt, hogy összeszedjem a gondolataimat. Miért akadt most ki ennyire a barátom? Mi történhetett?

- Ez most hogy jött elő Iker?

- Tele van a net a képeitekkel. Ha enyelegtek ne nyílvánosan tegyétek!

- Megbolondultál?-bukott ki belőlem teljesen őszintén a kérdés.

- Válaszolj Natalien!

- Azt se tudom mi a kérdésed!-tártam szét a karjaimat.- De hogy elmondjam milyen volt a napom… Miután reggeli után magamra hagytál, mert edzésre kellett menned elpakoltam a lakásban… Elmosogattam… Kiporszívóztam és elraktam minden tiszta ruhát a szekrénybe, hogy rend legyen… Ebéd után pedig arra döntöttem, hogy nem a motocross pályára megyek ki hanem az edzőterembe. Ahova mellesleg tőled kaptam bérletet… Formába akarok lendülni… Ramos pedig ott volt.  Beszélgettünk csak…-hadartam a mondandóm végét már.- De nem tudtam, hogy baj ha a csapattársaiddal jóban vagyok.

- Naty…

- Persze… Most már Naty vagyok.-nyögtem fel és éreztem, hogy a sírás a torkomat mardossa. Azonban egy biztos. Nem fogok előtte sírni.  Ezt az „örömöt” nem fogom megadni neki.- Elmegyek lezuhanyzok. Remélem addig észhez térsz.