49.fejezet

Sikerült… Sikerült elintéznünk, hogy holnap a rajtrácson legyek én is. Halkan nyitottam ki a hűtőt és vettem ki belőle egy üveg vizet, hogy betudjam venni azokat a pirulákat amit a doktortól kaptam. Naty pedig halkan szuszogott az ágyon. Annyit mondott, hogy csak pár percre dől le és zenét hallgatott, de még is elaludt. Tudom számára is hosszú volt a mai nap. Hiába erősködött, hogy jól van… Megrémült és be kell vallanom, hogy én is. De most legalább már minden rendben… Vagy legalább is részben minden rendben. Kopogtak az ajtón és amilyen gyorsan csak tudtam utat engedtem a vendégünknek.

-Te mit keresel itt?-bukott ki belőlem teljesen őszintén a kérdés.

- Alvaro mondanám, hogy téged se az eszedért szeretnek az emberek.-horkantott fel az érkező férfi. Szemeimet forgattam, és egyáltalán nem tartottam attól, hogy esetleg orrba vágna. Sose kedveltük egymást, de mindig elviseltük egymást. Más nem a családjaink miatt.- Hol van a Húgom?

- Alszik.-mutattam arra és a honfitársam azonnal megfordult. Egy pillanatra meglepődött, de nem szólalt meg.-Tehát jobb ha elmész.

- Jól van?

- Csak fáradt. Mind kettőnknek hosszú napja volt.

- Hát igen… Hogy ha ripityára akarod törni magad ne csodálkoz.-ült le az asztalhoz. A szemem egy pillanat alatt elkerekedett, de megcsóváltam a fejem.

- Elhiheted nem direkt volt. Mit keresel itt?

- Vendég vagyok?-kérdezett vissza.

- De nem a miénk.

- Azt tudom.-húzta meg a vállát.- Gresini csapat vendége vagyok. Munkaügyben.

- Vagy inkább Rosie ügyben?

- Mi bajod van neked meg azzal a lánnyal?-csodálkozott el.

- Ne tegyél úgy mint ha nem tudnád…

- Ha arra gondolsz, hogy tudok-e arról ami közte és a kapus közt történik?-kérdezte nagyon lazán és a számat egy pillanatra nyitva felejtettem.- Mert akkor a válaszom igen. Tudok róla.

- Tudsz róla…-morfondíroztam hangosan.- És hagyod, hogy a húgodat átverjék?

- Szerinted komolyan venné egyetlen szavamat is? Gyűlöl. Utál… Tagoljam még?

- Köszi inkább kihagyom.-zsörtölődtem és leültem vele szembe. Pár pillanatig egymást bámultuk. Nagy szája van pont úgy mint a húgának… És túlságosan jól látja a helyzetett.

- Te is tudod még se mondod el neki.

- Ez hosszú sztori.-legyintettem.

- Bele zúgtál. Igazam van? Igaza volt Rosienak ezek szerint.

- Részletezhetnénk… De nem fogom elmondani neki. Rá fog jönni magától is. Sokáig nem vághatják át… Minden titok kiderül.

Felhorkantott csak és néma csendben fordult az alvó lány felé. Nem tudom mi járhat a fejében, de tudom nem egyszerű az élete. Sose volt az… Most pedig bocsánatért esedezik… A családja bocsánatáért.

-Hagyd egy kicsit. Magától is meg fog békélni.-szólaltam meg végül. Sergio riadtan fordult felém, hiszen túlságosan elmerült a gondolataiban.

- Mit mondtál?                                                               

- Ha időt és teret adsz neki akkor meg fog békélni.

- Nem hiszem.-sóhajtott fel lemondóan.

- De…Ismerem.

- A húgom. Ismerem én is.

- Lehet…De én jobban. Több időt töltöttem vel, mint te valaha…

***

Hétfő reggel már haza tértünk Madridba, hiszen a teszteket kihagyja az összeszedett sérülései miatt. Vasárnap a futamon is elesett. A hatodik helyről bukta el a versenyt, az utolsó kör utolsó kanyarjában. Nem éppen a legszerencsésebb hétvége volt ez és tudom Alvaro lelkének se tett jót ez a pár nap. Bukott… Összetörte magát… és tudom ezen kívül is emészti valami. Sajnálom, hogy Indianapolisba nem tudok elutazni vele, de első sorban most Sebastian mellett a helyem Spaban.

-Segítsek?-nyújtottam felé a kezemet csendesen. A napszemüvegemet a fejem tetejére bigyesztettem először majd mosolyogva pillantottam rá.

- Fura lenne, ha a nagy nyilvánosság előtt egy nő cipelje a férfi holmiját.-zsörtölődött hangosan. Gondoltam, hogy ez lesz… Ő és az egója.
- Összezúztad az egész oldaladat és még cipekedni akarsz.-próbáltam kikapni a kezéből a táskájt, de sérülés ide-oda gyorsabb volt nálam.
- Ezért van rajta ez a kis fül, hogy tudjam húzni magam után.-magyarázta úgy, mint ha dilis lennék. Szívem szerint jó alaposan oldalba vágtam volna, de tudom azzal csak fájdalmat okoznék neki. Helyette kinyújtottam a nyelvemet rá.
- Mint két gyerek.-szólalt meg Iker mögöttem. Eszembe se jutott, hogy kijön értem. Tudom, hogy mondtam neki mikor érkezünk. De akkor is. Azonnal megfordultam és megöleltem Ikert. Szorosan ölelt meg ő is. Megkönnyebbülés volt, hogy a karjai közé zár. Megnyugtat.  
- Mint két galamb!- szólt be Alvaro és tudom ezt az előbbi beszólásom miatt van. Csak a szemeimet forgattam miközben elengedtem a páromat.
- Hogy vagy?-érdeklődött Iker a barátunktól.
- Naty jó ápoló nő.-morgott kicsikét a motoros. Nem értem miért a kapuson vezeti le a feszültségét.
- Vicces. Ritkán töri magát össze magát 24 óra leforgása alatt kétszer.-öleltem át Ikert inkább aki szó nélkül húzott magához.

- Most megyek fiatalok, mert fáradt vagyok.-nyögött fel Alvaro és megpuszilta a homlokomat.

- Még beszélünk mielőtt elutazok jó?
- Persze!-hagytam rám szórakozottan a dologott, de megölelt egy pillanatig, majd kezett fogott Ikerrel és a körülményekhez képest fogalmazhatunk úgy, hogy elrohant. Iker csendesen elvette tőlem az utazótáskámat, amit egy laza mozdulattal a bal vállára vett, majd a jobbjával átkarolta a derekamat és magához húzott.
- Indulhatunk?
- Persze. Rengeteg mindent akarok mesélni neked.-hiszen tényleg élmény beszámolót akarok tartani neki a hétvégémről… A kórházról… Antonioról… Akivel hiába beszéltük meg a találkozót egyszerűen nem jött össze az események miatt. Bár gondolom ez nem jó pont a volt főnököm felé, de megértheti, hogy Alvaro fontosabb volt ebben a pillanatban.
- Mit szólnál egy közös fürdőhöz? Közben mesélhetsz is.-csókolt bele a nyakamba és ezzel sikerült mosolyt csalnia az arcomra.
- Benne vagyok…
…Csak beszélek… Beszélek… De úgy veszem észre, hogy Ikert ez nem zavarja. Szótlanul játszik a habbal körülöttünk és néha bele csókol a nyakamba. Hatalmasat sóhajtottam és végre kinyögtem azt amire várhatott a kezdetektől fogva.
- Ennyi nagyjából…
- Ezek szerint bele vágsz.-állapította meg.- Vagy legalább is úgy tűnik.
- Igen… Vagyis nem tudom még. Antonioval nem jött össze a találkozó, hiszen a kórházban töltöttük a fél hétvégénket.

- De legalább nem tört el egyetlen csontja se.

- Ne is emlegesd.-nyögtem fel.
- Támogathatlak? Pénzügyileg gondolom most.-simogatta meg a nyakamat. A szemem egy pillanat alatt kerekedett ki és húzódtam el tőle, hogy lassan felé fordulhassak.
- Nem engedem.-feleltem keményen, majd kijavítottam magam.-Nem engedhetem meg.
- De miért?
- Csak… Iker ne beszéljünk most erről.

- De én szeretném tudni.-erősködött és megsimogatta az arcomat.

- Ha bele bukok nem akarom, hogy más is velem bukjon.-feleltem csendesen és megvontam a vállam.

- Ez butaság.

- Inkább beszélgessünk másról jó?
- Akkor miről beszélgessünk?-jelent meg egy sunyi mosoly az arcán.
- Nem is tudom.-tettem az ártatlant és a butát, mint ha nem is tudnám mire gondol igazából.
- Van egy ötletem.-hajolt közelebb hozzám és bele csókolt a nyakamba.
- Ez tetszik. Tökéletes ötlet.-kuncogtam, hiszen csikizett. Már majd nem… Hogy is mondjam? Már majd nem a lényegre tértünk amikor valaki a csengőre tenyerelt és nem igen akarta abba hagyni. Iker morogva szakad el tőlem és mászott ki a kádból.

- Akár ki az elküldöm a fenébe!-közölte indulatosan, de én csak szórakoztam rajta. Tudom megzavartak minket, de pár napig tuti itthon leszek és lesz alkalmunk kiélvezni egymás társaságát.
- Ne morogj már!-mosolyogtam rá.

- De morgok… Okkal morgok.-forgatta a szemeit és elvonult ajtót nyitni.

Pár percet vártam, de mivel a barátom nem jött vissza kimásztam a kádból és magamra csavartam egy törölközőt. A hálóba mentem egyenesen ahol futtában megtörölköztem és magamra kaptam egy trikót és egy rövid nadrágot. Vizes hajamat nem fésültem ki, inkább megnéztem, hogy ki a váratlan vendégünk. A nappaliban Ramosszal találtam szembe magam, aki ódákat zengett az edzőtáborról azt hiszem.

-Szia Sese.-pusziltam meg az arcát és Iker mellé ültem a kanapén, aki hasonlóan futtában kapkodhatta magára a ruháit.

- Naty… Te hogy-hogy itthon vagy már? Iker azt mondta később jössz majd.

- Alvaro összetörte magát a hétvégén, így hamarabb haza jöttünk. Semmi értelme se lett volna a teszten maradni.-húztam meg a vállam.

- Olvastam róla, hogy nem volt egyszerű a hétvégetek.

- Téged mióta érdekel a MotoGp?-kérdezett rá Iker homlokát ráncolva.

- Egy ideje mondjuk?-kontrázott vissza a sevillai.

- Fiúk ezt inkább játszátok le a pályán.-nyögtem fel.- Azt hiszem ledőlök egy kicsit.

- Biztos vagy benne?

- Igen. Szia Sergio. Maradj csak nyugodtan.-mosolyogtam rá és magukra hagytam őket. Elfáradtam. Hosszú volt a hétvégém…