38. fejezet

 

Hallom a madár csicsergést… Az autók zaját ahogy beszűrődik az utca felől, de nem akartam megmozdulni. Iker keze a derekamon pihen ezt érzem. Lassan megmoccantam és kinyitottam a szemem. Iker még mindig alszik. Halvány mosoly jelent meg az arcomon. Jelen pillanatban nyugodt. Végre itt van velem. Óvatosan megérintettem az arcát, amin jelenleg egy ránc se látszik. Ilyenkor nem nyomasztja semmilyen gond. Adtam neki egy óvatos puszit, majd kicsúsztam az öleléséből. Kiültem az ágy szélére és bele bújtam Iker egyik pólójába. Hajamat megráztam és óvatosan kisétáltam a teraszra. Jelenleg talán még szebbnek látom Madridot. Hiszen boldog vagyok… Kellemes szellőtől megremegtem egy kicsit.

-Szép nem?-szólalt meg David szomszédos teraszon.

- Csodálatos.-feleltem egyszerűen, de egyenesen vigyorogtam.- Pat?

- Alszik még.-bökött a szoba felé.

- És te? Miért nem alszol még?-kértem számon egyszerűen. Elnevette magát.

- Bagoly mondja verébnek. Igazam van nem?

- Mindig kevesett alszok… Kivéve ha betintázok…-vigyorogtam. David arcán is csak egy fél oldalas mosoly jelent meg. Megtámaszkodtam a korláton és körbe pillantottam újra.- Akármi történik mindig visszatalálok ide…

- Iker mellé?-érdeklődött, de én csak megráztam a fejem.

- Madridra gondoltam…Akár mi történt életem során mindig visszatértem ide.

- Hiszen itt születtél. Itt élnek a szüleid. A barátaid.

- Tudom.-bólintottam.

- Szereted Ikert?-bukott ki belőle eléggé hirtelen a kérdés, amivel még engem is meglepett.

- Persze, hogy szeretem.-vágtam rá azonnal.

- És eltudnád képzelni az életedet vele… Örökre?

- David…-sóhajtottam fel.- Nem akarok esküvőre gondolni. Nem is kérte meg a kezemet. Szóba se jött köztünk még ez a téma.

- Igent mondanál neki, hogy ha megtenné most?

- Szerintem nem.-ráztam meg a fejem.- Nem azért tenném, mert nem szeretem… Csak… Magamban nem lennék biztos.-magyaráztam teljesen komolyan Davidnak.

- Azt hiszem értelek.—bólintott. Hatalmasat sóhajtottam és úgy gondoltam beszélhetek Davidnak erről. Még akkor is, hogy ha Iker bent alszik.

- Neked és Patriciának… Fernandonak és Olanak megadatott az, hogy elsőre megtaláltátok az igazit… Nekem pedig eddig küzdenem kellett… Voltam boldogtalan… Nem akarok elkapkodni semmit se.-pillantottam rá és láttam rajta, hogy komolyan figyel. -Ti tényleg szerencsések vagytok.

- Hát azért nálunk se ment minden olyan tökéletesen, mint hiszed.

- De együtt vagytok.-jelentettem ki.- És valljuk be… Boldogabbnak tűntök, mint Torresék.

- Ez gonosz volt Naty.-nevetett fel vidáman. Lépteket hallottunk meg mind a ketten és David ahogy megfodult megpillanthatta a csodaszép feleségét, aki bár kicsit kócos volt és látszódott, hogy percekkel korábban ébredt. De az első dolga még is az volt, hogy üdvözölje a férjét. Egy szerelmes csók után ölelték meg egymást.

- Jó reggelt Édesem.-bókolt a férfi a feleségének.

- Szia… Szia Naty.-köszönt nekem is.

- Szia Pat… Azt hiszem én visszamegyek…-mutattam az ajtó felé.- És David… Köszönöm a beszélgetést…

…Ikerrel ébredés után nem sokkal mentünk le az étterembe reggelizni. Na jó inkább ebédelni. De egyikünket se zavart ez a dolog. Ha nem lettünk volna éhesek lehet még mindig fent pihennénk. A kapus elment nekem kávét szerezni és én ücsörgök az asztalnál és figyelem az embereket.

-Ezt már láttad?-vágódott le elém Sergio. Azt hittem menten lefordulok a székről hiszen annyira elbambultam, hogy észre se vettem addig amíg le nem akart rohanni.

- Serg… Az Istenért. Kicsikét nem lehetet volna normálisabban lerohanni?

- Azt hittem már ébren vagy.-vonta meg a vállát.

- Mit kellett volna látnom?

- Hát az újságot Naty.-tolta elém és csodálkozva vettem kezembe  a mai lapot. A címoldal természetesen a válogatottal foglalkozott, de csak egy pontott szúrtam ki. „Iker Casillas megcsókolt egy vadidegen lányt!”

- Ohh…-nyögtem ki nem túl értelemesen.

- Gondoltam, hogy ezt még nem láttad.

- Jó, hogy nem láttam.-dohogtam.- Még csak most jöttünk le.

- Mi van? Bepótoljátok ami elmaradt?-húzta el a száját egy perverz vigyorra.

- Héé… Én nem faggatlak arról, hogy kivel és hányszor csináltad.-rúgtam bokán az asztal alatt, mire egy kicsit megugrott és fintorogva dörzsölte meg a lábát.

- Naty te biztos motoros voltál annó. Úgy rúgsz mint egy focista.

- Kapd be Sergio.                                              

- Iker nem hiszem, hogy örülne neki.-felelte lazán.

- Köcsög vagy.-morogtam.

- Amúgy készülj fel!-kezdett el beszélni.- Most már mindent kinyomoznak rólad. Még azt is, hogy milyen színű melltartót viselsz nem csak azt, hogy kivel jártál. Jobbak mint a zsaruk esküszöm.

- Köszi a tanácsot.-nyögtem fel.- De amúgy te is egy firkásszal jársz nem?

- Ezért ismerem a módszereiket.

- És ezt az ágyban osztotta meg veled?

- Na ki a perverz?-kérdezett vissza vigyorogva.- Amúgy csak részben.

- Sergio miért beszélsz réboszokban? Utálom, hogy nem értelek.

- Annyit kértem tegnap, hogy figyelj az emberekre. Arra, hogy ki hogy viselkedik.-húzta meg a vállát.

- Miért?

- Majd rájössz.-ekkor állt meg az asztalnál Iker. Értetlenül pislogott a társára, majd rám és az újságra, miközben a két bögre kávét szorongatta. Sergio azonnal felpattant és meglengette a kapus orra előtt az újságot.

- Csak a friss híreket hoztam… Hogy le ne maradjatok semmiről.

- Kösz.-húzta el a száját Iker, de én kikaptam a kezéből a bögrémet és arcon csókoltam.

- Életmentő vagy Kicsim.-érzek valami féle feszültséget köztük, de azt hiszem csak képzelődök. Ha pedig valami féle baj van azt pedig majd megbeszélik egymás közt. Visszahuppantam a székemre és hatalmasat kortyoltam a koffein adagomból. Sergio áthajolt és adott egy puszit az arcomra.

- Vigyázz magadra Naty.-köszönt el tőlem és magunkra hagyott. Iker újra helyett foglalt az asztalnál és maga felé fordította az újságot. Szótlanul bámultuk mind a ketten a nyomtatott hír hordozót. Tudom, hogy a teremben lévők 90%-ka szintén hallott már erről és arra kíváncsiak, hogy mit fogunk lépni. Vártam arra is, hogy Iker reagáljon, de nem mondott semmit se.

- Iker…-szólaltam meg.- Mondj már valamit.

- Ez…-kereste a szavakat. Tudom tegnap ilyenkor spicces volt és nem gondolkodott. Talán még is az lehet a legnagyobb baj, hogy megbánta. Eddig gondosan rejtegetett a sajtó elől.

- Megbántad?-kérdeztem rá.- Szégyelsz?

Talán a legbutább kérdést tehettem fel, hiszen elkerekedett a szeme először majd kibukott belőle a kacagás.

-Miért kérdezel ilyen idiótaságot?

- Csak… Hát…-kezdtem bele.- Nem így gondoltuk nem?

- Tisztában voltam vele, hogy mit teszek. Megcsókoltalak. Tudtam, hogy láthatnak minket és lefotózhatnak.-cirógatta meg az arcomat óvatosan. Elmosolyodtam rajta csak és a tenyerébe hajtottam a fejemet.

- És mi lesz most?

- Elmegyünk nyaralni… és lehet kicsikét többen fognak felfigyelni ránk… És így kénytelen vagy fürdőruhába napozni.-vigyorodott el.

- Mindig fürdőruhába napozok.-dünnyögtem és ő egyszerűen kinevetett…

…Holnap reggel indul a repülőgépünk Amerikába, de a ma estét még Iker szüleivel és testvérével töltjük. Bepótolunk mindent egy vacsorával. Csendesen hallgatom a meséiket.

-És akkor összeköltöztök?-kérdezett rá vigyorogva Unai.

- Igen.-bólintott határozottan Iker.

- Jól meggondoltad ezt Naty? A bátyám elég nyűgös.

- Vicces kedvedben vagy Unai.-forgattam a szemeimet. A fiatalabbik Casillas hangosan felnevetett. Iker átkarolta a vállamat és magához húzott.

- Szerintem ezzel a beszélgetéssel elkésték öcsi.

- Bármikor rájöhet, hogy hülye vagy.-felelte lazán. Meglepődtem rajta, hogy mostanában mindenki arra figyelmeztet, hogy vigyázzak Ikerrel… Vagy arra, hogy jól meg kell gondolnom helyesen gondoltam-e bármit. Az összeköltözést.

- Nem vagyok hülye.-hangsúlyozta a kapus lassan ahogy az öcséhez beszélt. Tipikusan olyan momemtum amikor a két testvér összekap. Mindig eszembe jutt a bátyám akit jó pár éve nem láttam már. Fogalmam sincs mi van vele, de be kell vallanom nem is érdekel. Ki akarok maradni a zűrös ügyeiből… Meg vannak a saját gondjaim. Nem hiányzik a nyakamba más gondja. A hétköznapinál is zűrősebb gondok.

- De akkor is hülye vagy…-vágott vissza Unai amikor az apjuk közbe szólt. Összerezzentem a legidősebb Casillas hangjától. Felpillantottam rá és elmosolyodtam rajta ahogy a feleségének segítkezett. Azonban megszólalt a mobilom. Tudtam mindenki engem bámult hiszen a készülék a táskám alján bújt meg. Elnézést kértem és kisétáltam a teraszra. Leültem a hintaágyba és megnyomtam felvevő gombot.

- Szia Rosie. Mi újság?

- Szia Naty. Remélem nem zavarok. Csak tudni akarom, hogy vagy…tok.-kezdett bele kicsikét bátortalanul.

- Meg vagyunk. Kicsikét fáradtan, de holnap indulunk nyaralni.-húztam meg a vállam.- És te? Mikor is kezdesz a csapatnál?

- Hivatalosan majd szeptemberben. De a nyáron el-el megyek a versenyekre, hogy megismerjem a munkatársaimat. Mindent finanszíroz a csapat. Azt mondta Gresini úr, hogy neki fontos, hogy jól érezzem magam náluk.

- Ezt tök jó hallani Rosie.-mosolyodtam el.- Elhiheted ezek után minden jobb lesz.

- Ennél csak jobb lehet tényleg… Kérdezhetek valamit Nat?

- Sosem voltál még ennyire udvarias Rosie.-mosolyodtam el.- Bármit kérdezhetsz. Erre rájöhettél volna már.

- Tudom… Tudom…-dünnyögött.- Csak azt akarom kérdezni…Amikor Ikernek edzőtábora lesz eljönnél velem Finnországba?

- Én… Finnországba?-csodálkoztam el. Mindenre számítottam. Csak erre nem. Barátok vagyunk, de nem gondoltam, hogy elhív… Finnországba.

- Persze… Ezen nem kell meglepődnöd. Sebastian is volt már itt. Szeretném, hogy elgyere te is. Voltál már itt nem? Tudod milyen csodás ország.

- Rosie… én sosem voltam még Finnországba.-motyogtam úgy mint ha hatalmas titkot mondanék el neki. Erre a lány nevetni kezdett. Vagy is kacagott egyenesen.

- Ez komoly? Egy finn pasival jártál.

- Ezzel nem mondasz újat… Csak nem jutottunk el sose Finnországba.-húztam meg a vállam. A lány még mindig szórakozott rajtam. Tudom, hogy kicsikét vicces helyzet, de ezen már nem tudok változtatni.

- Tehát… Ezért kell igent mondanod nekem.-nyüstölt tovább. Felnyögtem csak először.

- Rendben. Elmegyek veled… Hozzád.-adtam meg a választ amire várt.

- Szuper. Ezt majd még lefixáljuk, de szuper.

37. fejezet

Meglepődni se volt időm be kell vallanom. Iker egyik pillanatról a másikra termedt előttem és csókolt meg.

-Szia. Itt vagyok.-motyogtam kicsikét kábultan pislogtam rá ahogy elszakadt az ajkaimtól. Magam sem hittem, hogy sikerülhet de tévednem kellett.

- Gyere velem.-fogta meg a kezemet vigyorogva és segített át a korláton. Több tucat ember rosszalló megjegyzését hallottam, de jelenleg nem érdekelt. Ahogy biztos lábakon álltam kaptam még egy csókot és elindultunk a fiúk felé. Olyan szorosan ölelt, hogy már attól tartottam összeroppanok. De nem zavart… és az se, hogy nagy valószínűséggel holnap minden második újság címlapján magamat látom vissza.

- Nagyon hiányoztál.-vallottam be neki.

- Te is nekem. De mi történt veled? Szőkén hagytalak itt…-fogta meg az egyik hajtincsemet.-Most pedig…

- Barna vagyok. Tudom. De nem tetszik? Visszacsináltathatom.-néztem rá.

- Szerintem dögös.-vigyorodott el. Megkönnyebbültem és a többiekhez értünk. A fiúk régi ismerősként köszöntöttek és ez jól esett. Nagyon jól kitudtam szűrni, hogy ki az aki… Fogalmazzunk úgy, hogy egyáltalán nem szomjas már. Xabi lelkesen borult a nyakamba és kaptam tőle két nagy puszit. Hirtelen alig bírtam megtartani, hiszen elég ingatag lábakon állt. Magyarázni kezdett nekem, de be kell vallanom szinte csak minden második szavát értettem…

…Fiesta hatalmas volt és nekem volt szerencsém minden ezt elég közelről látni. A csapatot segítő emberekkel a háttérből láthattam, ahogy a nép őrjöngve köszönti a hősöket. A felvonulás elhúzódott, és ezzel együtt a nagy színpados műsor is. De talán az akkor pecsételődött meg teljesen amikor Pepe Reina megszerezte a mikrofont és minden egyes társáról mondott pár szót…

Szinte csak fél óra szabadidőnk volt, ami alatt kicsikét rendbe kellett magunkat szednünk, hogy megtudjunk jelenni a vacsorán és a bulin. A fiúk megegyeztek, hogy a mezükben maradnak ugyan úgy, ahogy egész nap voltak. Iker felkísért a szálódai szobájába, ahova még a nap elején nem akartak felengedni.

-Esküszöm gyors leszek.-dobtam le a táskámat az ágyra, de ő csak bágyadtan mosolygott rám.

- Én nem sietek sehova.-húzta meg a vállát először majd az ágyhoz sétált és eldőlt rajta.

- Álmos  vagy?-kérdeztem rá miután lehajoltam hozzá és megcsókoltam.

- Inkább részeg.-vallotta be.

- Nem. Xabi és Gerard részeg. Te csak spicces vagy.-kacagtam rajta és elkezdtem készülődni. A farmer rövidnadrágomat és a topomat lerángottam magamról. Egy kis nyári ruhát készítettem be a táskámba, hogy ha ott tudok lenni a bulin ezt fogom viselni.

- Muszáj lemennünk?-bukott ki a kérdés Ikerből egy hatalmas sóhaj után.

- Tessék?-kérdeztem rá csodálkozva. Csak a hajamat ráztam meg egy kicsit és felé fordultam.

- Muszáj lemennünk? Szívesebben maradnék itt… Veled…Csábító vagy.-mutatott végig rajtam.

- Csábító?-kérdeztem vissza vigyorogva. Végig néztem magamon és meg is fordultam, hogy jobban szemügyre vehessen.- Olyan vagyok mint jó pár hete.

- Nem igaz. Dögös barna nőm lett.-húzta meg a vállát, mire én kacagtam. Tudom, hogy eléggé ki van éhezve, de nem gondoltam ennyire. Mezítláb közelebb sétáltam hozzá és hajoltam le. Megcsókoltam, de ő közben magára húzott.

- Dögös barna barátnődnek szemmel kell tartani, hogy várnak rád.-motyogtam, de ő már a nyakamat csókolgatta. Morgott valamit, de nem hagytam kibontakozni hiszen kicsúsztam a karjaiból és kacagva vettem a kezembe a ruhámat. Lassan bújtam bele.

- Gonosz vagy!

- Tudom Iker.-vigyorogtam.

- Nagyon gonosz!

- Ha táncolunk este akkor lehet nem leszek annyira gonosz…-ajánlottam fel. Először elkerekedett a szeme majd kitört belőle egy zabolátlan kacagás. Felugrott az ágyról és előttem termedt. Mohón csókolt pár pillanatig, majd a homlokát az enyémnek támasztotta.

- De én nem igazán tudok táncolni.

- Ha megnyugtat én se.-vigyorogtam és megvontam a vállam…

…Amennyire nem volt kedve Ikernek eljönni erre a bulira, annál jobban érzi magát. Jelenleg Patriciával táncol, míg David azt hiszem Nagore-t csábította a parketre. Mosolyogva figyelem őket, amikor valaki megkocogtatta a vállamat. Csodálkozva néztem fel.

-Szia. Táncolsz velem?-kérdezett rá és hamar rájöttem Fernando Torres áll előttem. Az a férfi akiért nők milliói vannak oda.

- Pont velem akarsz táncolni?

- A feleségemet éppen Ramos szédíti így a válaszom igen.-húzta el a száját egy fél oldalas mosolyra. Felém nyújtotta a kezét és én elfogadtam a gesztust. Még megharagudna rám a világ női társadalma, hogy ha visszautasítanék egy ilyen ajánlatot. A parketre húzott és lassan táncolni kezdtünk. Csak mosolyogva figyelt először.

- Zavarba jövök.-mondtam ki hangosan amit csak gondoltam.

- Tőlem?-csodálkozott el.

- Igen… Mert csak figyelsz… Mosolyogsz és meg se szólalsz.

- Csak jól szemügyre veszlek.-felelte teljesen komolyan.

- Örülj neki, hogy ezt a feleséged nem hallotta.-nevettem fel.

- Akkor te vagy Iker barátnője?-kérdezett rá teljesen figyelmen kívül hagyva azt amit mondtam neki.

- Igen.-bólintottam lassan és mosolyogva.

- És mióta?

- Egy jó ideje.-adtam amolyan semmilyen választ, hiszen feleslegesnek tartottam, hogy jelenleg elmondjam, hogy mennyi ideje boldogítjuk egymást. A csatár már nyitotta volna a száját a legújabb kérdéssel elő állva amikor mellénk lépett Sergio és egyszerűen lekért engem a barátjától.

- Azt hiszem majd legközelebb faggatlak tovább.-mosolyodott el és adott nekem két puszit. Már a sevillai mosolygott rám.

- Nem tudtad volna megvárni a szám végét? Azt hiszem Fernandonak lett volna jó pár kérdése még.-játszottam a megsértődöttet mire Sergio kacagni kezdett.

- Mert tartottam tőle, hogy velem nem táncolsz.

- Veled ne táncolnék Sese?-húztam fel a szemöldökömet. Megforgatott és elkezdődött a legújabb dal. Ugyan olyan andalgó zene szólt. Ramos átkarolta a derekamat és lassan mozogni kezdtünk.

- Minden rendben?-kérdeztem rá.

- Nekem kellett volna ezt kérdeznem? A fél világot bejártad más fél hónap alatt.

- Dolgoztam.

- Tudom Naty.

- De amúgy eltudtam két idióta pasit terelgetni, bár sokszor hiányzott Iker.-sóhajtottam fel.- Túlságosan sokszor. Gyűlöltem, hogy nem látogathattam meg. De hát elvoltak tiltva a barátnők feleségek nem? Joggal… És ennek meg lett a gyümölcse… Nyertetek.

- Naty…-kezdett bele, de elhallgatott. Homlokomat ráncolva léptem közelebb hozzá, hiszen pillanatok alatt ő a padlót kezdte el bámulni. Rájöttem, hogy Sergio Ramos ritkán viselkedik így… Okkal viselkedik így. Az arcára simult a kezem és megemeltem a fejét, hogy nézzen rám.

- Minden rendben?-kérdeztem rá ismét.

- Arra kérlek járj nyitott szemmel Natalien.-szólalt meg végül.-Nem minden az aminek látszik.

- Nem értelek.-ráztam meg a fejem. A kezem az övére esett, de ő figyelt arra, hogy továbbra is mozogjunk. Még ha csak egyben is billegtünk, de olyan mint ha táncolnánk.- Nem értelek Sese.

- Csak arra kérlek járj nyitott szemmel.-ismételte magát.- Nem bízhatsz mindenkiben meg.

- Valaki… Rosszat tett?-túlságosan idióta kérdéseket tettem fel.

- Nem mondhatok többet. De megígéred, hogy odafigyelsz?

- Persze.-biccentettem, nem mintha tudnám mire gondol. Nyomott a homlokomra egy puszit.

- Köszönöm…

...A fiúk többsége a színpadon ácsorog és szerenádot ad. Szerencsére nem nekem. Hála az égnek, hogy nem nekem. Torres feleségét ültették le egy székre és neki kezdett el énekelni 7-8 pasi. Szegény nő kínjában nem tud mást csinálni, mint nevetni.

-Egy vodka narancsot kérek.-ültem le a pulthoz.

- Rögtön adom.-biccentett a pultos.

- Köszönöm.-masszíroztam meg az orrnyergemet és felsóhajtottam. Sergio sejtelmes üzenetétől megfájdult a fejem, hiszen azóta is azon gondolkozok kiben is nem bízhatok meg. Mit kellene észre vennem?

- Két sört kérek.-ordított bele a fülembe valaki.

- Az ég szerelmére. Senki se süket itt.-csattantam fel és megfordultam a széken. Alvaro szemei kerekedtek ki.

- Ohh… Naty… Fel se ismertelek így…-mutogatott rám és fogalmam sincs miért néz rám úgy mint egy ufóra.

- Most mi ennyire fura? Hogy nem vagyok szőke?

- Hát… Részben.-húzta meg a vállát.- Fogalmazzunk, hogy csajos vagy… És lehet látni a lábaidat.-vette szemügyre őket elég látványosan.- Ami egy 10-es skálán erős 8-as.

- Ezt bóknak kellene vegyem?

- Figyelj 10-es értékelést csak a feleségem kapott eddig.-emelte fel a kezeit védekezően.- Tehát igen. Vedd bóknak.

Elnevettem magam és megcsóváltam a fejem miközben végre megkaptam az italomat.

-A feleséged fogadjunk a dumádba szeretett bele.

- Nem. Inkább a sármomba.-húzta ki magát és megigazgatta a felsőjét jelképezve, hogy tökéletes az a bizonyos sárm. Bele kortyoltam a vodka narancsomba.

- Ohh… Mindig elfelejtem, hogy az egód határtalan.

- Legalább valaki észre veszi.-vigyorgott de ezzel az én arcomra is csalt egy mosolyt.

- Bennem bízhatsz.-paskoltam meg a vállát és felálltam a székről. Utána kapott a kezemnek és így csodálkozva pislogtam rá.

- Te egy egész normális lány vagy…

- Ohh… Arbe köszi. Ez tényleg bók. Egész normális.-forgattam a szemeimet.

- De hát…-gondolkozott el.- De tényleg egész normális lány vagy.

Kacagtam rajta. Tudom az alkohol miatt nem igazán tud már gondolkozni. Megöleltem és adtam neki egy puszit.

-És ezt a dumám vagy a sármom miatt kaptam?-kérdezett vissza komolyan.

- Javíthatatlan vagy.-állapítottam meg…

…Pihegve nyúltam el az ágyon. Csak kuncogni tudtam ahogy Iker újra a nyakamat kezdte el csókolgatni.

-Nem fáradtál még el?

- Dehogy.-húzta ki magát büszkén mire megcsókoltam. Elfeküdt mellettem és én is oldalamra fordultam és a könyökömön megtámaszkodtam. Csak mosolyogtam és végig cirógattam a mellkasát. Majd a hasát.  Pár zúzódást véltem felfedezni a hasán.

- Mi az Kicsim?-csodálkozott el.

- Fáj?

- Ezek? Dehogy.-rázta meg a fejét kacagva. Megcsókoltam hiszen a hajamba túrva húzott magához.

- Sose volt ennyi zúzódásod.

- Én se vagyok törhetetlen.

- Azt észre vettem.-sóhajtottam fel és nyomtam a hasára egy puszit.

- Akkor holnaptól kezdődik a szabadság?-kérdezett rá miközben a csípőjére ültem.

- Igen. Délután indul a repülőnk. Addig is tudunk pihenni… Vagy meglátogathatjuk a szüleidet.

- Vagy pihenünk és szerelmeskedünk.

- Vagy van ez a lehetőség.-kuncogtam megcsókolva.

36. fejezet

Nagyot nyögve fordultam a másik oldalamra és nyúltam ki az éjjeli szekrényen lévő mobilomért. Hunyorogva vettem szemügyre, hogy mennyi az idő. Basszus… Basszus… Basszus… Késésben vagyok. Iszonyatosan nagy késésben. Kipattantam az ágyból és a fürdőbe rohantam. Örültem, hogy tegnap összepakoltam minden cuccomat. Az arcomat mostam éppen, amikor meghallottam Sebastian hangját.

-Naty! Hol vagy?-érdeklődött utánam.

- A fürdőben!-nyögtem fel miután megmostam az arcomat és a hajkefe után kutattam. Seb gondolkodás nélkül nyitott be és hirtelen átfutott az agyamon mit szólt volna, hogy ha teszem azt a zuhany alól mászok ki éppen.

- Ohh…-nyögte ki meglepetten, hiszen azért még is a megszokotnál alul öltözött vagyok.

- Igen Sebi? Miben segíthetek?-találtam meg végre a hajkefét és estem neki az immár barna hajamnak.

- Hoztam neked kávét. De mi a fenéért kapkodsz így?

- Elaludtam… Időbe akartam Madridba érni.

- Naty…-szólalt meg nyugodt és higgadt hangon. Ő miért ilyen nyugodt? Idegesít amikor ilyen.

- Időbe Madridba akartam érni.

- Naty… Nyugi!

- Őrültek háza lesz a városba tuti.-dünnyögtem miközben egy topot rángattam elő a táskámból. Nem kimondottan ezt akartam, de már mindegy.

- Naty!-emelte fel a hangját és ledermedtem.- Nem fogsz elkésni!

- Remélem…-sóhajtottam fel.- Fáj a fejem.-dünnyögtem.

- Nem kellett volna a meccs után annyi sangriát inni.

- Köcsög vagy Seb.-fintorogtam, de egyszerűen kacagott rajtam.

- Gyere! Idd meg a kávét…

…Szinte biztos voltam benne, hogy ez a nap ennél csak rosszabb lesz… Az elalvás… A számomra jelenleg elég hosszúnak tűnő repülő út… Ami természetesen nem volt a szokotnál hosszabb. Taxival ahhoz a szálódába mentem ahova Iker küldött. A barátom elmondása szerint teljesen egyszerű dolgom lesz. Csak mondjam a recepciósnak, hogy az Ő vendége vagyok és már bent is vagyok. Ezek után pedig nem lesz más dolgom mint elkészülni az esti bulira. Magabiztosan léptem a recepcióshoz miután a napszemüvegemet a fejem tetejére toltam.

-Natalien González, Iker Casillas vendége.-közöltem vele pont úgy ahogy Iker kérte a telefonba, de a legnagyobb meglepetés akkor ért amikor közölték velem a tényeket.

- Nem szerepel a listán.

- De hát…-nyögtem ki nehezen.- Ez lehetetlen… Iker…

- A visszaigazolás után, amit a szövetség küldött nekünk abban az szerepel, hogy Senor Casillasnak nem lesz vendége.-magyarázta nekem mielőtt bele tudtam volna kezdeni bármi féle magyarázkodásba.-Tehát próbálkozzon máshol ezzel a szöveggel.-burkoltan tehát elküldött a fenébe. Köpni nyelni nem tudtam. Hiszen nem számítottam erre. Egyszerűen azt hittem, hogy minden el van intézve.- Viszlát!-közölte még a száját elhúzva és az ajtó felé mutatott. Szitkozódva vonultam ki és utáltam, hogy így jártam. Felsóhajtottam és kikerestem Patricia telefon számát. Pár csörgés után fel is vette.

- Szia Naty!-hallottam meg a hangját, de emellett valamelyik lány sikongatását.

- Szia… Zavarhatok?

- Persze. Baj van?-kérdezett vissza azonnal.

- Nem… Csak most közölték velem, hogy nem szerepelek a vendéglistán. Valamit elszúrtam és úgy tudják nem lesz Ikernek vendége. Azt akartam tudni, hogy a városban vagytok-e már.

- Sajnálom Naty. De még Barcelonában vagyok. Este érkezek, hogy minél kevesebbet kelljen a szüleimnek a kicsikre vigyázni. Hogy ne legyen hiszti… Sajnálom Naty…

- Semmi baj.

- De tényleg sajnálom Nat…-kezdett bele.

- Pat… Nyugi. Nem haragszok. A kicsik a legfontosabbak. Ezt tudom jól. Megoldom. Azt hiszem haza megyek a szüleimhez. Este találkozzunk. Csókoltatom a lányokat.-köszöntem el mosolyogva…

Ikernek még a taxiban írtam, hogy amint lehetséges hívjon majd fel, mert valamit el kell mondanom neki. Legalább tisztában legyen azzal, hogy nem vagyok ott. Nem csodálkozok rajta, hogy nem válaszolt így csak bámultam ki az ablakon. Hosszú napunk lesz ezt tudom jól… De ma este végre már Iker mellett aludhatok el.

Anyuék természetesen nem voltak otthon. Mind a kettőjüknek meg van a saját kis életük, attól, hogy lassan már a nyugdíjas éveiket kellene élvezniük, apa még mindig a műhelyben gürcöl, anya pedig a körzeti rendelőben nővér. Ezerszer kértem már őket, hogy pihenjenek… Segítek nekik bármiben, hiszen ők is megérdemlik már hogy ne dolgozzanak… Gondtalan legyen minden napjuk… De természetesen ahányszor megemlítem nekik ezt lehülyéznek… Még ha csak képletesen is. A bögrémmel a kezemben a konyha ablakhoz léptem és kinéztem az ablakon. Sok-sok gyerekkori emlék jutott eszembe… Amikor apu először itt tanított minket motorozni a bátyámmal. Felnyögtem csak… Nem akarok a bátyámra gondolni. Előszedtem a laptopomat a bőröndömből és bekapcsoltam. Első utam egy olyan oldalra vezetett, ahol élőben lehet követni a válogatott útját. Éppen David, Sergio és Pepe énekel és rájöttem egyikük se foglalkozik azzal, hogy más pihenne a repülőn. Meglepetésemre megszólalt a mobilom. Nagyot sóhajtva kaptam fel és szóltam bele.

-Igen?

- Szia Naty.-hallottam meg Bati mosolygós hangját.- Hogy vagy?

- Fáradtan, idegesen és magányosan.-soroltam.

- Idegesen?-csodálkozott el.

-Hosszú történet. Te hogy vagy?

- Meg vagyok. Találkozzunk még a héten mielőtt elutaztok Amerikába, én pedig Németországba?

- Nem tudom. De meg kell ígérned, hogy nem csinálsz hülyeséget addig amíg távol leszek.-sóhajtottam fel.

- Megígérem Anyuci.-vinnyogta a barátom, de én csak felnevettem.

- Ez gonosz volt Alvaro. Túlságosan gonosz.

- Tudom. De attól szeretsz nem?-mézes-mázas volt a hangja, ami még jobban szórakoztatott.

- És mi van ha nemet mondok?

- Akkor haaazzuuudsz…-húzta el direkt a szót és mind a ketten kacagni kezdtünk…

***

A sangriás poharat szorongatom és figyelem ahogy a társaim tombolnak. Ki eresztik a feszültség egy részét és tisztában vagyok vele ez ennél csak rosszabb lesz. Hiszen haza érünk… Madridba, ahol vár ránk egy felvonulás… Korlátlan mennyiségű alkohol… és végre azokkal leszünk akikkel mi akarunk. Naty írt nekem egy sms-t miszerint valami gond akadt a szállódába ahova küldtem és hívjam fel. Igazából nem foglalkoztam semmilyen szabállyal és tárcsázni kezdtem a barátnőmet. Sokadik csörgésre vette fel. Zihálva szólt bele.

-Le ne tedd! Itt vagyok!-hallottam meg a hangját és elmosolyodtam.

- Jól vagy?-kérdeztem vissza.

- Csak… Csak most másztam ki a zuhany alól, amikor meghallottam, hogy a telefonom csörög.

- Jó hallani a hangod.-vágtam rá. Tudom, hogy az alkohol miatt vagyok ennyire nyálas. Nem részeg vagyok… Csak spicces… Az pedig nyálassá tesz de tényleg. Azonban szerintem ma mindent elnéznek nekünk, hiszen megnyertük a világbajnokságot.

- Tudom… Ugyan ezt gondolom én is. De most ezek után mit fogunk csinálni? Nem engedtek be a szálódába. Anyuékhoz jöttem haza.

- Mi lenne ha…-kezdtem bele és nem is foglalkoztam vele mennyire idióta, vagy éppen milyen lehetetlen ötletet fogok közölni a barátnőmmel.- Gyere a felvonulás helyszínére.

- De…-akadt el Naty hangja.

- Gyere oda… és onnan együtt megyünk a buliba és a szálódába is.

- Iker… és ha nem tudok áttörni a tömegen? Ezrek lesznek az utcán… Vagy már annyian vannak.

- Próbálkozz! Várni fogok rád.- ez amolyan felhívás keringőre. Körülbelül tényleg olyan. Bár szinte sejtem, hogy hatalmas feladatot adtam neki.

- Ott leszek.-jelentette ki és elvigyorodtam. Ismerem már annyira, hogy tudjam nem adja fel egy könnyen. Valahogy tesz majd arról, hogy ott legyen a felvonuláson.- Szeretlek.

- Én is szeretlek.-suttogtam, de erre valamelyik idióta felordított mögöttem. Azt hittem azzal a lendülettel lefordulok a székről. Káromkodva fordultam meg miközben a telefont még mindig a fülemhez szorítottam. Hallottam Naty szívből jövő kacagását.

- Ez ki volt?

- Azt hiszem Gerard. Mondjuk azt, hogy ő már nem szomjas.- vigyorogtam.

- Ajjj… És hosszú lesz az este.

- Az tuti.-kacagtam.- Szeretlek… És hamarosan találkozzunk.

Ahogy megszakítottam a hívást csak forgattam a mobilomat a kezemben és azon gondolkoztam mit szúrtam el. Mert van amit elszúrtam tudom jól. Ami történt Rosieval… De be kell vallanom újra megtenném és tisztában vagyok azzal, hogy a lánnyal is meg kell még beszélnem azt ami történt.

-Melyik barátnőddel beszéltél?-nyújtott felém Ramos egy újabb pohár bort.

- Csak egy barátnőm van.

- Akkor a szeretőddel beszéltél vagy a barátnőddel?

- Sergio tudtommal Dél-Afrikába még te akartál rábeszélni Rosiera…-kezdtem bele.

- De…

- Pontosan miattad hívtam el a mérkőzésre…

- De…

- Lefeküdtem vele igen.-csattantam fel.

- De nem is áll veled szóba azóta… És ezért most itt nyáladzol Natynak, hogy mennyire szereted.-beszélt velem hasonló stílusba. Éreztem pár ember tekintetét rajtunk, de nem szólaltam meg először. A torkomba gombóc nőt és elfordítottam a tekintetemet. Pontosan ezt akartam… Le akartam fektetni Rosiet ami meg is történt.

- Mert még meg kell vele beszélnem mindent.-adtam nem túl meggyőző választ.

- Ezért csapod be Naty-t? Nem akarsz vele lenni. Nem szereted akkor miért erőlteted?

- Te nem tudod mit érzek.

- De Iker… Tudom… Mert átlátszó vagy annak aki ismer. De rájöhetnél… Naty nem lesz az a lány akire vágysz. Nem fog otthon várni rád a meccseink után, mert nem lesz Madridban… Valamelyik versenypályán lesz… és nem melletted. Ő nem fogja felvenni azt a papucs életvitelt amit ráakarnál erőltetni, hogy ha Rosie nem fog neked bedőlni újra.

- Elfogadtam, hogy ez az élete… Ez az élete még…

- Még?-vágott a szavamba ingerülten és én csak a homlokomat ráncoltam.- Mivel akarod megakadályozni, hogy elutazzon? Hogy ne támogassa Vettelt vagy Bautistát? Eljegyzed? Csak közlöm… Szart se fog érni.

- Nem kértem ki a véleményedet.

- De rajtam kívül senki se mondja el az igazat, amit megérdemelsz.

- Tűnj innen Ramos!-fenyegettem meg.

- Mert mi lesz?

- Orrba váglak! Takarodj!-sziszegtem a képébe…

…Madridba érve muszáj volt felvennem a tökéletes póker arcot úgy, hogy kicsikét spicces vagyok. Hiszen először a Királyi palotába megyünk, a kötelező megjelenés miatt. Tisztelgés az urolkodói család előtt.

Ahogy vége lett ennek a rendezvényünknek, várt ránk a felvonulás. A Főtérre érve már hatalmas tömeg fogadott minket. Az utca két oldala lezárva kordonokkal és a szervezők egy buszra próbáltak minket felterelni, de szinte lehetetlen művelet volt. Hiszen újra alkoholhoz jutottunk, egymást ugrattuk és szórakoztunk. A világbajnoki trófeát Cesc kezébe nyomtam, akitől cserébe kaptam egy pohár bort. Xabi oldalba bökött és csodálkozva néztem fel rá.

-Mi van?-bukott ki belőlem.

- Fordulj meg Iker.

- Minek?

- Fordulj már meg!-kacagva lökött rajtam, és megtettem amit kért. Csodálkozva pislogtam a tömeg felé. A legközelebbi kordonnál pillantottam meg egy lányt, aki teljesen olyan volt, mint az én barátnőm… Csak hát az én barátnőm szőke… Azonban ahogy rám pillantott és mosolygott rájöttem nem hülyültem meg. Valaki kezébe nyomtam a poharamat és határozott léptekkel indultam el az ember tömeg felé… És egyszerűen megcsókoltam a lányt. Nem érdekelt hány ezer ember látja ezt… És az se érdekel, hogy ezzel saját életünket nehezítem meg.

- Szia. Itt vagyok.-mosolygott rám a lány ahogy elszakadtam az ajkaitól.

- Gyere velem.-fogtam meg a kezét és segítettem át a korláton. Adtam neki még egy csókot és magamhoz ölelve sétáltunk a fiúk felé.